Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-12
Ebből következik, hogy a romániai magyar felsőoktatás kérdésének e gy szimbolikus és hagyományosan zárt körben való tartása**** olyan politikai célokat követ, amelyek távol esnek a reális oktatási/nevelési intézményektől elvárható célkitűzésektől. A szimbolikus politizálás lényege esetünkben is, hogy mivel "a multietnikus társadalmakban a szimbolikus szektor mérete nagy, és erőssége kiterjedt", ezért konfliktusokat szül. A szimbólumok, esetünkben a kinyilvánított nemzeti egyetem és az egyházi háttér, az intézmények létrehozói szerint elég erősek ahhoz, hogy vitán felülivé tegyék, szakralizálják intézményeiket, függetlenítsék tartalmi vonatkozásoktól. Ez pedig politizálás, és nem oktatásügy, ismét Horowitzot idézve: "A politikában, akárcsak az irodalomban, minden szimbólum bökkenője abban rejlik, hogy ambivalens és értéke ko nfliktusos. A szimbólumok megengedik a célul kitűzött értelmezési zavart, vagyis hogy szélesebb politikai moralitással fedjenek el részigényeket" (Horowitz, 1985, 231.). Írásom végén megpróbálom összefoglalni az "erdélyi magyar egyetem"téma szimbolikus po litikai mezőnybe helyezésének és ott tartásának egyes következményeit. A nemzettudatot erősítő mítosz mellett az itthon maradás - ugyancsak szimbolikus, moralizáló - ösztönzése, vagyis az emigráció megakadályozása a másik igen gyakran hangoztatott motívum felsőoktatásunk terén is. Az érv arról szól, hogy amennyiben nem létezik teljes vertikumú magyar nyelvű oktatás (óvodától egyetemig), a fiatalok nagy csoportjai az emigrációt választják. Bár az anyanyelvű felsőoktatás és az emigráció között nehéz kimutatni közvetlen korrelációt (leginkább éppen azok a partiumi gimnazisták tanulnak máris Magyarországon, akiknek módjuk lenne magyarul tanulni nemcsak az adott szinten, hanem akár magánfőiskolai szinten is), az nagy valószínűséggel állítható, hogy a kivándorlás t a munkaerőpiaci realitások és pesszimista kilátások inkább erősítik. Ugyanakkor az etnikai indíttatású emigráció kimutatása legalábbis problematikus (Horváth, 2002). Az a látszólag paradox helyzet állt elő a kivándorlással kapcsolatban, hogy minél sikere sebb politikai formációnk tevékenysége, annál kevésbé jellemző az etnikai migráció, és fontosabb a gazdasági motiváltságú. Helytelen az érvelés, amely az itthon maradás zálogát csupán önálló (azt is írhatnám szegregált) magyar kultúrnemzeti identitást célz ó felsőoktatásban látja, azért is, mert az ilyen képzési forma alkalmas a legkevésbé arra, hogy a végzősöket felkészítse a romániai tudás- és munkaerőpiaci körülmények közepette történő munkavállalásra. Általában oktatási intézményeink képtelenek "az életr e nevelni". Tetézik ezt a diploma megszerzése körüli bizonytalanságok, amelyek a romániai (magyar) magánegyetemi rendszerben tapasztalhatók (nem új keletű ez sem, hiszen a Partiumi Keresztény Egyetem fiaskói, a különféle Magyarországról kihelyezett tagozat ok, nulladik évfolyamok esetei és végül, de most már egy átfogóbb szinten, az EMTE esete: rendszeresítették a diploma reményével nem kecsegtető - de magyar - oktatást!), és amelyek lényegesen rontják a tudás és teljesítmény, valamint az iskolázottság egyér telmű összekapcsolását a humánerőforrások piacán. Sajátos helyzetünkben - többek között a román nyelv ismeretében tapasztalható funkcionális hiányosságok - egyenesen meghatározóak lehetnek a Magyarországra való kivándorlás motiválásában. A magyar nyelvű mu nkaerőpiac (ha ugyan van ilyen errefelé) meglehetősen szűk, és fejlődési perspektívái korlátozottak, többek között ezért is vált a fiatalok életstratégiáinak, életútmodelljeinek szerves részévé a kivándorlás. Milyen kritériumok segítségével értékelhetnénk a magánegyetem teljesítményét? Nehéz ilyeneket találni, mert a magánegyetemalapítók és támogatók igyekeztek elejét venni minden utólagos, teljesítményt vizsgáló, netán számonkérési lehetőségnek. Az elszámoltathatóság és áttekinthetőség sem az adományozó knak, sem az itteni alapítóknak kezdettől fogva nem szívügyük. Bár az adományozó a Magyar Állam (legalábbis ami a költségvetési támogatást illeti), úgy tűnik, nem kíváncsi a kiáramlott közpénz útjára, elszámolást sem kér stb. A Sapientia Alapítvány létreho zói teljhatalommal bírnak a források fölött, a legitimitást igazoló szerződésről érdemi információ nyilvánosságra nem került (azt írja a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma az EMTE létrehozásakor, 2000. április 14én: "Az erdélyi magyar történelmi egyházak ny olc vezetője által Kolozsvárott létrehozott Sapientia Alapítvány kuratóriuma, az Alapítók által ráruházott jogával élve, az Alapítók és a magyar közösség iránti felelősségét átérezve (kiemelés tőlem - M. N. L.) a mai napon elhatározza az Erdélyi Magyar Mag ánegyetem megalapítását". Eszerint közpénzből magánegyetem született, mely egyszersmind a tudományegyetem címet adományozta magának. Azt sejtem, azért nem készült átfogó intézményalapítási stratégia (azaz: mire törekszik az újonnan létrehozott "magánegyete m", mihez mérhetők a részeredmények, meddig bővül, milyen karokat és szakokat alakítanak ki végül stb.), hogy számon kérhető se legyen, ami történik, vagy ami nem történik. Így minden, ami megvalósul, "eredmény"; "Ezt akartuk elejitől fogva" - mondhatják a z egyetemet működtetők. Nem mellékes, hogy már az alapítói szándék kinyilvánítása megosztotta a romániai magyar felsőoktatást. Tonk Sándor későbbi rektor már a kezdet kezdetén jelzi: "Nem szabad azonosítani a magyar tannyelvű egyetemi oktatást a magyar egy etemmel." Az előbbi jelentőségét "különösen a tanárképzésben" jelöli meg, míg az utóbbi célja az "igazi univezitas" kialakítása, amely magyar oktatáspolitikai célkitűzéseket követ (Tonk, 2000). Kuriózum, hogy az akadémiai élet egyetlen - egyébként az idéze tt vitaindítóhoz hozzászóló - képviselője sem jelzi azt a csúsztatást, amellyel Tonk Sándor "elintézi" az állami egyetemeken folyó magyar oktatás ügyét. Íme az ominózus eljárás: "A romániai magyarság számára két lehetőség kínálkozik: a) az állami egyetemi oktatás keretében bővíteni a magyar nyelvű oktatást; b) megteremteni a magánegyetemet. Az első változat, az állami önálló magyar egyetem létrehozása [kiemelés tőlem - M. N. L.], a politikum szférájába tartozik. A román politikai akaratnak kell megérlelődni , illetve a magyarság érdekvédelmi szervezete politizálásának kell ennek érdekében hatékonyabban fellépni." (Tonk, 2000).
