Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-03
5 teszi az MNB függetlenségének biztosít ását, és szinte biztosan bírálni fogja az állami túlköltekezést. vissza Bénultság NSZ • 2002. október 3. • Szerző: Kis Tibor Alighanem darázsfészekbe nyúlt Takács Csaba, amikor egyszer csak elkezdett aziránt érdeklődni: vajon hol landolhatott az a félmilliárd, amit megítélt ugyan az e rdélyi magyar oktatásügynek az Illyés Közalapítvány, a címzettekhez azonban a mai napig sem jutott el a szóban forgó összeg. De ahogy pillanatnyilag a csillagok állnak, még az sem zárható ki teljesen, hogy az RMDSZ ügyvezető elnökének felvetése költői kérd ésként lóg majd jó sokáig a levegőben, mint ahogy annyi minden más is a kisebbségi támogatási ügyekben. A szomszédos országokban élő magyarok segítésére hivatott pénzek körül korábban keletkezett sűrű ködök ugyanis valójában a kormányváltás óta sem nagyon akarnak oszladozni. Pedig az MSZP és az SZDSZ a választási kampányában nem győzte hangsúlyozni, hogy az Orbánkormány kisebbségi támogatási rendszere úgy rossz, ahogy van, mivel átláthatatlan, a haverok és a kliensek jutalmazását szolgálja. A jövőben minde n másként lesz – ígérte a hivatalba lépő új kormányzat. Azóta nem történt szinte semmi a rendszer megreformálásáért. Hacsak nem számítjuk annak az Illyéskuratórium rapid menesztésére még májusban tett ügyetlen (és ne kerteljünk: törvénytelen) kísérletet. Miután ez hamvába holt, egyre kevesebb szó esett már az annak idején bőröndökben kivitt kisebbségi pénzekről, zavaros hargitai üdülőépítésekről, kolozsvári baráti alapítványokról. Tőkés püspök is simán pimasznak nevezhette lapunkat, ha értetlenkedni kezdet t: hogyan kerülhetett a magyar államnak egymillió dollárjába egy erdélyi egyházi rendezvény. S bár megalakulása idején az új kormány nem csinált titkot abból, hogy egyáltalán nem bízik a kisebbségi támogatások odaítélésére korábban létrehozott testületekbe n, legújabban már magas miniszteriális levelekben is olyasfajta kitételek olvashatók, mint például hogy: „A határon túli magyarok anyagi támogatásának ügyében a hazai és a határon túli média sokat, esetenként bántó általánosításokat is megengedve foglalkoz ott”. S miután a HTMH májusban még egészében el akarta csapni az Illyés alapítvány döntéshozó testületét, az említett levél már „a vállalt feladataiknak tisztességgel eleget tenni akaró, személyükben kétségbevonhatatlanul feddhetetlen kurátorokról” beszél. E szavakat követi a tett: a napokban remélhetőleg mégiscsak újjáalakuló Illyéskuratórium jelentős részben ugyanazokból áll össze, mint az előző, amelyet még nem is olyan régen ilyenolyan csínytevésekkel hozott összefüggésbe a mostani kormánykoalíció töb b prominense is. Ráadásul – és ez semmivel sem kínosabb – pontosan ugyanolyan módszerrel, mint annyit bírált elődje: afféle behívással. Vagyis, Szabó Vilmos éppúgy nem adta meg a lehetőséget az ellenzéki pártoknak, hogy maguk delegáljanak embert az alapítv ány vezető testületébe, akárcsak négy évvel korábban Németh Zsolt. A szemünk elé táruló furcsa helyzetből többféle következtetés is levonható. Ezek közül a legkézenfekvőbb az, hogy a Medgyessykormány menet közben rájött: tulajdonképpen nem is olyan rossz dolog, ha vastag ködök mögött folyik a kisebbségi pénzek osztogatása. Az efféle simlisségnél jóval valószínűbbnek látszik azonban az ügyetlenkedés, olykor pedig az amatörizmus. Egyebek között az, hogy a létrejött új kisebbségi apparátust, úgy tetszik, telj esen lekötik a szervezeti gondok, személyi rivalizálások, torzsalkodások, és egyelőre láthatóan nincs elegendő szellemi kapacitás a korrupciógyanús ügyek feltárására. (Ez a verzió annál inkább valószerűnek hat, mert a baloldali kormánykoalíciónak – bizonyo s kivételektől eltekintve – talán egyetlen más fontos területen sem olyan szegényes a szakértői háttere, mint éppen a kisebbségi ügyekben.) Előbbutóbb nyilván kiderül majd, hogy mivel is függ össze a bénultság egy sor kisebbségi kérdésben. És akkor talán Takács Csaba is megtudhatja végre, mi van az általa reklamált százmilliókkal. Annyi azért persze már most is megállapítható, hogy a fentebb említett variánsok közül a közvélemény számára az egyik rémesebb, mint a másik. vissza Választási bojkottfelhívások Szerbiában A szaporodó bojkottfelhívások miatt egyre bizonytalanabb a szerbiai elnökválasztás más odik fordulójának sikere, könnyen érvénytelen lehet a második forduló. Miroljub Labus beleegyezett a tévépárbajba Vojislav Kostunicával. Több vesztes elnökjelölt pártja az elnökválasztás okt óber 13ára tervezett második fordulójának bojkottjára készül. Erre szólította fel követőit a Szerb Egységpárt (SSJ), amelynek jelöltje, Borisav Pelevic mindössze kétszázaléknyi voksot kapott. Úgy hírlik, hogy a volt hatalmi párt, a Szerbiai Szocialista Pá rt is hasonló bejelentésre készül. A Szerbiai Kereszténydemokrata Párt (DHS) vezetője, Vladan Batic igazságügyminiszter
