Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-28
Lehet, mi ezt nem firtatjuk. Azt szeretnénk, hogy ez a megállapodás minél előbb létrejöjjön. Lehet, hogy ezt már csak az új kuratórium fogja elintézni, amelyik ugyanúgy áll a dolgokhoz, mint a régi: szeretné a rábízott feladatot hatékonyan végrehajtani. Nem kellett volna megvárni az új magyar kormány felállását a pénz elosztása előt t? Fel sem merült ennek a gondolata? Ezek a döntések úgy zajlottak, hogy a kuratóriumi ülésekre az új kormány képviselőit meghívták, ők ez ügyben tehettek ajánlásokat, hiszen ezt a régi kormány is megtette. Erre nem került sor, legalábbis eleinte. Később aztán már egyeztettünk. Ön minek tulajdonítja ezt az érdektelenséget? Szerintem egy kormánynak, amikor átveszi a kormányrudat, sok tennivalója van, nem biztos, hogy ez a legfontosabbak közé tartozik. Az alapító jogi személye is megváltozott azzal, hogy a Külügyminisztériumból a Miniszterelnöki Hivatalba került át az alapítói jogok gyakorlása. Térjünk vissza az oktatási támogatásokra szánt 1,2 milliárd forinthoz. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Bársony András külügyi államtitkár is bírálta a pé nz felhasználását és elosztását. Takács Csaba rámutatott, hogy ebből 600 milliót más célra költöttek el. Ott tartottunk, hogy a pénzek nagyon lassan fogytak. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy talán nem lenne célszerűtlen ennek a pénznek egy részét a ked vezménytörvényben megjelölt egyéb feladatokra, a határon túli magyar intézmények támogatására felszabadítani, és rendes pályázati rendszerben felhasználni. Az IKAnak az volt a véleménye, hogy ebben az ügyben szülessen egy kormányzati döntés, amelyik megsz abja, mekkora az az összeg, amely a belátható jövőben felszabadítható, és mennyi jusson egyéb célokra. Ez megtörtént, az IKA pedig pályázatok alapján ennek az összegnek egy nagy részét fölhasználta. Takács Csaba helyében hálás lennék az Illyés Közalapítván y kuratóriumának, mert ezzel egy sor jó ügyre felszabadultak olyan pénzek, amelyek egyébként a bankban pihentek volna ki tudja, meddig. Ezzel egy kis előnyre tettünk szert az idővel folytatott versenyfutásban. A Kárpátmedencében erőteljes népességfogyás, asszimiláció folyik, nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy lassítsuk ezeket a folyamatokat. Mi tehát az érvényes kormányhatározat alapján eljárva a pénzösszegnek azt a részét, amely hosszúhosszú ideig csak a bankban feküdt volna, a határon túli magyars ág projektjeire használtuk fel. Mennyire specifikálta a kormányhatározat az „egyéb felhasználás” fogalmát? Ezt nem tudom szó szerint idézni, de olyan laza megfogalmazásról van szó, amelyik alapján az IKA úgy ítélte meg, hogy az általunk támogatott projek tek ebbe a kategóriába tartoznak. Többen kifogásolják, hogy az IKA által Szlovákiába juttatott pénzeknek csak elenyésző részéről dönthet a szlovákiai alkuratórium, a nagyobbik összeget a központi keretből ítélik meg egyeseknek. Nem tudnák jobban a helyi a lkuratóriumok, hogy kinek és milyen pályázatokra kell pénzt adni? Az elenyésző jelző erős túlzás. A pénznek durván a feléről van szó. A döntés egyébként minden esetben a főkuratórium jogköre. Az, hogy a központi keret és az alkuratóriumi keret nagysága és aránya hogy alakuljon, az alapító szándéka volt. Miként az is, hogy a főkuratórium központi kerete növekedjék. Ezt nem mi döntöttük el, hanem 1998ban a kormányzat többletpénzt biztosított erre a célra. A központi keret növelésével kívánta elérni, hogy a korábban kialakított gyakorlathoz képest nagyobb arányban, hosszú távú nemzetstratégiai célokra lehessen nagyobb összegeket áldozni. Ez a méltányolható cél szabta meg ezeket az arányokat. A kuratórium igyekezett szolgálni azt az elvet, hogy a határon túli magyar közösségek minél jobban beleszóljanak a dolgokba. Ezért két dolgot tett. Az alkuratóriumi pénzeknél bevezetett egy olyan rendszert, hogy az öszszeg 40 százalékát továbbvitte a helyi közösségekhez a döntéselőkészítő fázisba. Azt gondoltuk, hogy ha en nek a pénznek egy jelentős hányadát terítjük, azzal azt a célt szolgáljuk, amit most számon kérnek az IKAtól, hogy helyi szinten osszák el a pénzt. Ez a rendszer jól működik. A stratégiai döntéseinket pedig igyekeztünk szakmai körökkel konzultálni. Úgy go ndoltuk, hogy a beiratkozási programot a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetséggel és a helyi célalapokkal, valamint az Oktatási Minisztérium államtitkárával kell megbeszélni. Utódja, Pomogáts Béla szigorú vizsgálatot, átvilágítást követel. Ön ennek tiszta lelkiismerettel áll elébe? Természetesen. Minden alapítvány működését időről időre meg kell vizsgálni. Pomogáts Béla annak a kuratóriumnak az átvilágítását követeli, amelynek ő is tagja volt. Egy ilyen átvilágítás különösen akkor jó és hasznos, ha felmerülhet, hogy a kuratórium tagj ai esetleg saját zsebükre dolgoztak. Ha ilyen érzés kerekedik különböző sajtóbeli megnyilvánulások után, mindenkinek az az érdeke, hogy ezek az érzések megszűnjenek. Az elmúlt időszak kuratóriuma tisztességesen és szakmai hozzáértéssel tolta az IKA
