Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-28
gazdasági szakemberek persze azt mondják, úgy kell gazdálkodni, hogy a fizetést mindenképpen folyósítani tudjuk, és ha nincs több pénz, nem kell játszani. Akkor viszont minek a színház? Nem akarom, hogy jóslásokba bocsátkozzon, de milyen elképzelései vannak az együttműködésről a kulturális minisztérium új vezetésével? Az a véleményem, hogy jó lesz az együttműködés. Véletlen, de Rudolf Chmellel régen ismerjük egymást. Most nem protekcióra gondolok, de azért nem mindegy, hogy ha esetleg szükség van rá, segítségért lehet folyamodni hozzá. Kvarda József állam titkárral szintén jó a kapcsolatunk, úgyhogy jó együttműködésre számítok. Az már más kérdés, hogy mennyi pénze lesz a kulturális tárcának. Sok függ attól is, hogyan alakul a megyei önkormányzat költségvetése. Tudniillik, a pénzt az állam adja az önkormányz atoknak, ezek tehát ugyanúgy ki vannak szolgáltatva az államnak, mint a színház. Az önkormányzat is csak annyit adhat majd a színháznak, amennyit az államtól kap. Ezen szerintem sürgősen változtatni kellene. Persze, nem hiszem, hogy ez könnyű feladat lenne akkor, amikor az ország gazdaságát kell rendbehozni. E hatalmas beruházás után nem adósodott el a Thália Színház? Nem. Erre vigyáztunk. Az építkezésre sohasem költöttünk olyan pénzt, amelyet a működtetésre kellett volna. Ezt a törvény sem engedi, azonba n a jogszabályokat kijátszhattuk volna. Ezt mi nem tettük meg. Hatalmas kálvária után került pont a Márai Stúdió ügyének végére. Végül mi volt a meghatározó esemény, amely lehetővé tette, hogy mi most az új színházban beszélgethessünk? A tavalyi költségv etésbe végre betették a Thália befejezéséhez szükséges összeget. Durván az egész építkezés összegének fele belekerült a költségvetésbe, ezt meg is kaptuk. Enélkül folytatódhatott volna a kálvária akár a végtelenségig. Mert mi akkor sem adtuk volna föl. vissza JUHÁSZ LÁSZLÓ Beszélgetés Szabó Vilmossal, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával a kedvezménytörvényről − Év végéig státusmódosítás Október vége felé járunk, de nem történt semmi a kedvezménytörvény ügyében. Júliusban úgy képzeltük, hogy beleférünk ezekbe az időpontokba. Az élet annyiban korrigálta ezt az elképzelést, hogy néhány hetes csúszással tudtunk csak egyeztetni a szomszédos országokkal, másrészt egy módosítási változat több hetet igényelt. Az egyeztetés részébe beletartozott az is, hogy a szlováki ai választások előtt a leköszönő kormánnyal már nem tudtuk befejezni az egyeztetést, meg kellett várni a választásokat. A terminus ezért módosult novemberre. Az egyeztetések folyamatban vannak, nagyon rövid időn belül meg tudjuk kezdeni a tárgyalásokat az előkészített tervezetről a Máért szakbizottságaiban, majd a Máértban. Az integrációs hajrában nem sikkadhat el a kedvezménytörvény? Ez kiemelt kérdés, tehát nem sikkadhat el. A kormány vállalta, hogy megoldja ezt a feladatot. A kérdés egyébként erősen kö tődik az integrációhoz. Számunkra és az összes érintett ország számára nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben megoldást találjunk. A vélhetően legutolsó országjelentés tartalmazott egy olyan mondatot, hogy a szomszédok ebben a kérdésben állapodjanak meg egy mással. Ha úgy tetszik, az integráció nem szorítja háttérbe, hanem előtérbe hozza. De nem csak emiatt tesszük: tudjuk, hogy ez olyan probléma, amelyet meg kell oldanunk. Az elmúlt hónapok konzultációi szakértői vagy diplomáciai szinten folytak? Kormánysz intű egyeztetések folytak, amelyeknek volt egy politikai szintje, és természetesen a kisebbségi vegyes bizottságok keretében is tárgyaltunk. Ezek a tárgyalások kiegészítették egymást, és kiderült, arra a néhány kritikus pontra, amelyek örökül maradtak a vé grehajtás terén a kormányváltás után, megvannak a megoldások. Eduard Kukan külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia külpolitikai céljai nem változtak, és ebbe beletartozik a kedvezménytörvény is. Ezt megerősítette Mikuláš Dzurinda miniszterelnök i s, vagyis Pozsony továbbra is ragaszkodik korábban megfogalmazott kifogásaihoz az oktatásinevelési támogatások és az információs irodák működtetése terén. Ezek után nem nagyon tudom elképzelni, hogy megegyezés szülessen anélkül, hogy Magyarország ne tegye n jelentős engedményeket Szlovákiának. A miniszterelnöki, a külügyminiszteri, a kisebbségi vegyes bizottsági egyeztetéseknél egyértelmű volt, hogy a két ország meg akar egymással állapodni. Ezek után pontosítottunk, mely kérdésekben szükséges a
