Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-02
5 unióban állítják: a kompromisszum nem ássa alá az ICC tekintélyét, ezt a derűlátást azonban az emberi jogi szervezetek nem osztják. A lapunknak nyilatkozó források e fejlemények nyomán vélik úgy, hogy Budapest viszonylag rövid időn belül megállapodhat Washingtonnal. vissza A cikk folytatását a október 2ai nyomtatott Magyar Hírlapban olvashatják... Nagy Iván Zsolt MHinformáció Mohácsi Viktória − Egy Magyarország van Még nincs békesség Jászladányban, pedig a jogi hely zet egyértelmű, az alkotmányban rögzített erkölcsi elvek biztosak, a hosszú távú nemzeti érdek világos. Jászladányban nem jöhetett létre az önkormányzati tulajdont "magánosító" alapítványi iskola, mert több ponton jogszerűtlen volt az iskolaalapítási eljár ás. A jogi érvek összhangban állnak azzal az erkölcsi meggyőződéssel, hogy nem lehet támogatni olyan intézkedést, amely következményében a gyerekek pontosan meghatározható csoportját hátrányos helyzetbe hozza. A hosszú távú nemzeti érdek pedig azt diktálja , hogy ne válasszuk szét a gyerekeket, ha nem akarjuk, hogy felnőttkorukban ellenséget lássanak egymásban. Kolláth György az elmúlt hetekben két cikkben is vitatta az alapítványi iskola létrehozását megkérdőjelező jogi érveket, és tulajdonképpen azoknak a z erkölcsi elveknek a primátusát is, amelyek egyetemes értékként védik az egyenlő emberi méltóságot. Mi történt Jászladányban? A település egyetlen iskolájának működését alapvetően befolyásoló döntéshez az önkormányzatnak meg kellett volna szereznie a hely i kisebbségi önkormányzat egyetértését. Még a véleményét sem kérték ki. Ezért a megyei közigazgatási hivatal bíróság előtt támadta meg az önkormányzat döntését. A bírósági eljárás végéig az önkormányzat jegyzője nem adhatta volna ki az új iskola működési e ngedélyét. Mégis megtette. A megyei közigazgatási hivatal ezt az engedélyt megsemmisítette. Ezért az iskolát az Oktatási Minisztérium nem regisztrálta és nem is regisztrálhatta. Kolláth második cikkéből kiderül, ő sem vitatja, hogy az ilyen esetekben ki k ell kérni a helyi kisebbségi önkormányzat nyilatkozatát. Az alkotmányjogász, aki majdnem minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy a törvényeket be kell tartani, függetlenül esetleg vitatható tartalmuktól, most mégis azt vallja, Jászladányban nem az önk ormányzat döntésével, hanem a kisebbségi törvénnyel van baj. Senki nem kérdőjelezi meg a tanszabadság, az intézménylétesítés és az intézmény szabad megválasztásának alkotmányos jogait. Ha a magániskola valóban magánpénzből jött volna létre, legfeljebb mor ális és szakmai fenntartásokat lehetne megfogalmazni. De nem így történt. Az önkormányzat kettéosztotta a közvagyont képező iskolát, valamint annak felszereléseit, és az egyik felét "magánosította". A korszerűbb, jobbik felét. Pedig minden önkormányzatnak törvényi kötelessége, hogy a település valamennyi gyermekének megkülönböztetés nélkül biztosítsa a megfelelő minőségű oktatást. Ha a szülők nem tartják megfelelőnek az iskola színvonalát, miért nem a polgármesteren kérik ezt számon? S ha az önkormányzat eg yedül nem tudja megoldani az iskolai gondokat, akkor miért nem kértek szakmai segítséget a pedagógiai intézetektől? Kolláth György szerint valóban teljesítené az önkormányzat azt a törvényi követelményt, hogy minden gyereknek egyformán biztosítania kell a színvonalas oktatás feltételeit, ha a közpénzből épült iskola jobbik felét egy magánalapítvány rendelkezésére bocsátja, ahová csak a jómódú, jelen esetben döntően nem roma gyerekek járhatnának? Az Oktatási Minisztérium minden eszközzel segíteni akarja a m inőségi oktatás megteremtését, de határozottan nemet mond a hátrányos megkülönböztetésre. Nem épülhetnek falak a gyerekek közé. Egy Magyarország van, nincs külön hazájuk a szegényeknek és a gazdagoknak, a vidékieknek és a fővárosiaknak, a romáknak és a nem romáknak. Kolláth a minisztérium álláspontját nem csak jogilag, hanem morális alapon is bírálja. A hátrányos helyzetű gyerekek integrációjára irányuló határozott szándékot "patikamérlegen kimért egyenlősdinek" nevezi. Úgy értelmezi az iskolaalapítási tör ténetet, mintha Jászladányban egy egalitárius szociálpolitika ütközne egy individualista filozófiával. Mintha az államigazgatási beavatkozás célja a tehetősebb szülők gyerekeinek mesterséges visszafogása lett volna az egyenlősítés érdekében. "Egyenlősítésn ek" azt a politikát nevezzük, amely a vagyoni természetű különbségeket akarja megszüntetni. Egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet ezzel a fogalommal jellemezni a tárca fellépését, amikor maga a polgármester jelentette ki, hogy csak felgyorsítják azt a szegr egációs folyamatot, ami a természetre is jellemző. A tájékozott alkotmányjogász szerint a jászladányi iskolaügyet tényleg a szülők vagyoni helyzetének vagy a gyerekek tanulni akarásának eltérő mértéke váltotta ki?
