Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-21
Az utóbbi hónapokban kiderült, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon olyanok is találhatók a jelöltek között, akik nem kötődnek az adott kisebbséghez. A németek és a sz lovákok hiteles vezetői több települést is megneveztek, ahol tudomásuk szerint nincsenek a nemzetiségükhöz tartozó közösségek, ennek ellenére kisebbségi önkormányzati választásokat tartanak. A németek Bódvaszilast, Felcsútot, Ináncsot, Kocsordot, Kompoltot , Körösszakált, Sajószentpétert és Zajtát, a szlovákok szintén Ináncsot, valamint Jákfalvát, Perkupát, Putnokot és Szendrőládot említették példaként. A kisebbségi választások eredményéről lapzártánkkor még keveset lehetett tudni. Annyi viszont a részeredmé nyek alapján bizonyosra vehető, hogy Szolnokon a roma jelöltek közül a legtöbb szavazatot Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat és a Lungo Drom elnöke kapta. vissza Az írek hagyták magukat meggyőzni NSZ • 2002. október 21. • Szerző: Tanács István Nemcsak az előrejelzések, hanem a szavazókörökben tapasztalható hangulat is azt mutatta szombaton, hogy a kampány sikeres volt: megfordult a szél, és másodjára az ír szavazók nem fekszenek keresztbe Európa bővítése és intézményi átalakítása előtt. Ráadásul gyönyörű idő volt, mintha Brüsszelben ezt is elintézték volna előre. Írországban nem veszik olyan szigorúan a kampánycsendet , mint nálunk. Ha az a kampánycsend megsértésének számít, hogy még a választás napján is igenre vagy nemre buzdító szórólapokat osztogatnak, akkor én egyedül legalább tíz bejelentést tehettem volna szombaton a St. Stephen’s Green környékéről. A szombati sz órólapok többsége nem párti volt, de az újságok is kampányoltak – azok meg az igen mellett. Az ír kormánytagokat idegesítette, hogy Romano Prodi európai bizottsági elnök és Günter Verheugen bővítési biztos közvetlenül a szavazás előtt úgy nyilatkozott, hog y az európai egységesülés nem állhat le. Az ír vezetők attól tartottak, hogy ez majd felhergeli honfitársaikat, mert előre igazolva érezhetik, hogy akárhogyan szavaznak, úgyis az lesz, amit Brüsszelben akarnak. Persze az EU vezetői is nagy nyomás alatt vol tak, mert tőlük meg a csatlakozó országok képviselői kérdezgették folyton, hogy mindennek vége lesze, ha az írek másodszor is nemet mondanak. Most első ízben rendeztek szombati napon népszavazást. A szombati nap is meg az időjárás is aggodalmak tárgya vol t. Hogy a szavazók a hét végén inkább tán pihenni akarnak. Ha túl jó az idő, akkor esetleg azért nem mennek el, ha meg túl rossz, akkor azért. De éppen megfelelő lett: jöttek a szavazók. Néhányukat az Ann McAulay népiskola műemlék épületében berendezett sz avazókör előtt kérdezgettem, hogyan voksoltak. Többségük igennel szavazott, és a támogatók győzelmét várta. Azok közül, akiket megkérdeztem, senki nem járt még egyetlen csatlakozni vágyó országban sem. Legmesszebbre egy üzletember jutott: a két Berlint elv álasztó Checkpont Charlienál járt, de az is rég volt, még állt akkor a fal. Turisztikai marketinggel foglalkozik az a középkorú férfi, aki elsőként szóba állt velem. Azért mondott igent, magyarázta, mert Írország jól járt az Európai Unióval. Ők már el is hagyták az európai átlagot, úgysem sokáig kapnának ennyi támogatást – járjanak jól mások is. Azért nem járt eddig egyetlen közép- és keleteurópai országban sem, mert nem volt miért odamennie. De ezután másként lesz – üzleti sikert is remél a terjeszkedést ől. Két idős hölgy elutasított, ismét egy üzletember állt szóba velem. Ő is igennel szavazott, mert neki mindig is egyértelmű volt, hogy a nagyobb piacok előnyösebbek az üzleti élet számára. De nem igaz, hogy a munkavállalók vagy a szegényebb emberek bárho l rosszul jártak volna a csatlakozással: amikor szegényebb országok csatlakoztak, ott nőtt az életszínvonal és csökkentek a társadalmi egyenlőtlenségek. Mellesleg Írországban az üzleti világ úgy ítéli meg, hogy az eddigieknél is szélesebb út nyílik a keleteurópai piacok felé, s a forgalom valójában nyugatról keletre halad majd, nem fordítva, ahogyan mi gondoljuk. Ez a férfi fejtette ki azt is, hogy szerinte nem társadalmi rétegek szerint oszlik meg, ki szavaz igennel, ki nem, hanem részben az érzelmek, rés zben a tájékozottság szerint. Van, akit a függetlenség ügye érint meg, mást a katonai elkötelezettség, megint mást az önzetlenség érzése: ha az írek megkapták az esélyt, ők is adják meg másnak. Szerinte, ha van különbség Dublin és a vidék között, az abban érhető tetten, hogy a fővárosban több embert elérnek a média által közvetített hatások – de ez az elutasításra is vonatkozik. Egy banktisztviselő nemmel szavazott. Azt mondta, nem lehet egyszerre rázúdítani tíz szegény országot tizenöt fejlettebbre; annyir a lepusztult keleten a gazdaság, annyira elmaradott és külterjes a mezőgazdaság, hogy nem a fejletleneket húzza magához az unió, hanem a csatlakozni akarók húzzák le magukhoz a fejlettebbeket is.
