Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-11
8 látszottak, vagy elmúltak teljesen, vagy nagyrészt visszaszorultak. Tehát nem lehet igazán eredményesen hivatkozni arra, hogy mondjuk a magyarországi mittudomén melyik csoport, had ne mondjak konkrét példát, az történelmi okokból rejtő zködik” – mondta. Számomra elborzasztó idea, hogy a közösség dönthetne az egyén identitásáról, hogy testületi verdikt mondaná ki, ki a zsidó, ki a cigány, ki a magyar. Torz, embertelen gyakorlat kialakulásához vezetne, ha bizottságok mérlegelnék, hogy a ne mzetiségi pályázó „románságteljesítménye” elégségese, vagy megütie a „horvátságminimumot”. Kisebbségi szószólótól egyébként meglehetősen furcsa olyat hallani, hogy például a cigány vagy román identitás nyilvános megvallását ne övezné félelem. Hisz épp tő le tudjuk, mennyi előítélet fogja közre a romákat. A népszámlálás pont azt bizonyítja, hogy emiatt sokan nem merték vállalni cigány identitásukat. A román idénymunkások tömegével való xenofób riogatás sikerét is megtapasztalhattuk a választások előtt. Alig ha mondható tehát, hogy a kisebbségi lét felvállalása hazánkban kockázatmentes lenne. Jómagam a kisebbségi önkormányzatokat látszatmegoldásnak és zsákutcának tartom. A legtöbb ilyen szervezet tevékenysége a hagyományőrzésre és az identitást erősítő rendezv ényekre, fórumokra korlátozódik. Ezért pedig felesleges fenntartani. A nemzetiségi kultúra terjesztése egyesületek, klubhálózatok feladata lenne. Nem helyes a civil szférát és a politikai képviseletet ily módon egybecsúsztatni. Speciális eset a roma önkorm ányzat, amelynek kétségtelenül komoly szociális és jogvédő szerepet kell(ene) ellátnia. Úgy gondolom, a cigányság esetében a kisebbségi önkormányzatok létrehozása pótcselekvés volt, a politikai elit rossz lelkiismeretének megnyugtatása, a felelősségvállalá s hiánya. Elvileg a parlamentnek, kormánynak, önkormányzatnak éppúgy kellene a romákat is képviselnie. Látható, hogy ezt nem vagy csak igen gyenge hatásfokkal teszi. Így viszont van kire mutogatni, van hova áthárítani a felelősséget. Létrehoztak egy kvázi „gettóhatóságot”, hogy foglalkozzon a romák ügyeivel. Az Országos Cigány Önkormányzat sóhivatallá, kirakatszervezetté vált. Eleve naivitás volt azt gondolni, hogy a cigányságot, amely politikailag ugyanolyan heterogén, mint a többség, egy konglomerátumba l ehet terelni. A legitimációhiány, az átláthatatlan szervezeti felépítés, nepotizmus és korrupció a roma önkormányzathoz is odavonzotta a politikai konjunktúralovagokat és hazardőröket. A jóléti támogatások osztogatásának ellenőrizhetetlensége folytán az et nobiznisz mellett kivirágzott a szoctámbiznisz is. A jelenlegi kisebbségi önkormányzatok tökéletesen diszfunkcionálisak. Helyesebb lenne megszüntetni őket. A demokratikus pártok feladata lenne, hogy felkutassák és kineveljék a roma (és egyéb nemzetiségi) p olitikusaikat. Torz gyakorlat az, hogy jelenleg, ha mutatóba akad egykét roma képviselő, azok csak „cigányügyi” reszortokat kapnak. Ahogy az USAban egy afroamerikai szenátor nem (vagy nemcsak) a kisebbségének ügyeivel foglalkozik, hanem adóügyekkel, véde lempolitikával, diplomáciával, környezetvédelemmel stb., úgy kellene roma honatyákat látni dolgozni a nemzetbiztonsági bizottságban vagy az informatikai minisztériumban is. Egetverő ostobaságnak vélem a kisebbségek „alanyi jogú” parlamenti reprezentációját is. Egyrészt mandátummal csak a választók ruházhatnak fel. Kooptálás csak a bolsevik állampártban létezik. Én annak örülnék, ha kisebbséghez tartozó politikusok a nép bizalmából ülhetnének az Országház széksoraiban. Meg persze annak, ha a magyar társadalo m politikai értelemben is „színvakká” válna, és nem származási alapon választana vagy buktatna meg politikusokat, hanem kizárólag szaktudásuk és jellemvonásaik figyelembevételével. Politizáló értelmiségiként szeretném, ha ez így lenne, de reálpolitikusként tudom, hogy most nincs olyan többségi közéletformáló erő, amely vállalná a kisebbségi önkormányzatok megszüntetésének és a nemzetiségek alanyi jogú parlamenti jelenlétét nyíltan elvető állásfoglalás ódiumát, mert politikai riválisa üstöllést kisebbségüldö zőnek bélyegezné őt. Marad a dagonyázás a büdösödő állóvízben. vissza Svájci lap Magyarországról: hátszél a szocialistáknak Népszava 2002. szeptember 11. A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap Hátszél a magyar szocialistákn ak címmel, A választási ajándékok kiosztása alcímmel közölte kedden budapesti tudósítója írását. A szerző megállapítja, hogy a Medgyessy Péter kormányfő titkosszolgálati múltja körüli affér a jelek szerint nem árt a magyar szocialistáknak, s a magas népsze rűségi mutatók a megígért választási ajándékok kiosztását tükrözik, a
