Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-30
6 bevonásával, és döntést hoz arról, hogy a csomag legkésőbb november végéig a plenáris ülés elé kerüljön. Ezt az előterjesztésre elfogadott csomagot le kellene közölni egy vagy két országos napilapban indokoláss al együtt, már csak a tavaszi népszavazásra való tekintettel is, hogy az érdeklődő állampolgárok ne érezzék magukat kirekesztve az alkotmányozás folyamatából. A nagybizottságban a frakcióvezetők egy önkorlátozó politikai nyilatkozatot is aláírnának, miszer int frakcióik tagjai nem nyújtanak be módosító indítványokat, csak az Országgyűlés két legilletékesebb állandóbizottsága, az alkotmányügyi és az európai integrációs bizottság nyújthat be bizottsági módosító indítványokat szoros határidővel. 3. Az Országgy űlés – a frakciók egyhangú döntése alapján eltérve a házszabálytól – sürgősséggel tűzné napirendre a törvénycsomagjavaslat vitáját legkésőbb december elejére, s kivételes eljárásban, egy “összevont” olvasatban tárgyalná meg azt. 4. A csomagról legkésőbb d ecember 12én kellene megtartani a zárószavazást, hogy a karácsonyi ünnepekre már csak a költségvetési törvényjavaslat zárószavazása maradjon – elválasztva az alkotmánymódosításokat ettől az aktuálpolitikai kérdéstől. A parlamenti plenáris vita másfél hete alatt folyamatosan ülésezne az előterjesztés szakmai ellenőrzéséért felelős alkotmányügyi bizottság, ahova az állampolgárok, társadalmi szervezetek, egyházak, szakszervezetek stb. is eljuttathatnák észrevételeiket december elejéig. Az alkotmányügyi bizott ság a zárószavazás előtt öszszegző jelentést adna az Országgyűlésnek a javaslat szakmai megalapozottságáról. 5. Az államfő a magyar küldöttség élén (melybe ésszerűnek és okszerűnek tűnik bevonni az elmúlt 12 év még élő kormányfőit is) a koppenhágai csúcson ünnepélyes keretek között átnyújtaná az EUcsatlakozásra a Magyar Köztársaságnak felhatalmazást adó alkotmánytörvényt az Európai Tanács elnökének. Ez a szimbolikus aktus igen pozitívan hatna a tagállamokban, s kifejezné azt, hogy a csatlakozás hazánkban v alóban nemzeti ügy. Tudom, hogy a fenti menetrend nagyon idealisztikus, mégis hiszek abban, hogy megvalósítása – politikai akarategység esetén – nem reménytelen. Igaz, vannak gátló tényezők: Úgy tűnik, hogy a kormányban sokan nem ismerték még fel az alkotmány és más törvények csatlakozással kapcsolatos módosításának horderejét. Vélhetően jelentős részben ismerethiány miatt. A döntéshozóknak sokszor kevés fogalmuk van arról, hogy valójában mi is a szükséges alkotmánymódosítás értelme, oka, tartalma, társadalmi hatása. Ez baj. T alán ezért is van jelentős késésben a szakmai előkészítés, amint azt több független szakmai grémium is jelezte az elmúlt hónapokban. Szemléletváltásra van szükség. Ma már nem elég és nem is célszerű az Európai Bizottsággal takarózni, rájuk hivatkozva állít ani, hogy nincs is késedelem, mi vagyunk a legjobbak, mindig jeles érdemjegyet kapunk Brüszszeltől stb. Ez a begyakorlott apologetika, az ilyen öndicséret, az országjelentések ilyetén felhasználása anakronisztikus 2002 őszén. A csatlakozáshoz szükséges köz jogi feltételek biztosítása ügyében ugyanis nem Brüsszelnek, nem az Európai Bizottságnak kellene megveregetnie a vállunkat. Ennek a feladatnak a teljesítése igazi nemzeti ügy, olyan egyedülálló történelmi kihívás, mely a magyar nemzet felnövekvő nemzedékei nek sorsát alapvetően meghatározó, felelős döntéseket igényel. Két következtetéssel lehet zárni a fentebb elmondottakat: örüljön a jelenlegi magyar kormány és politikai elit, hogy az Európai Bizottság olyan tartalmú országjelentést fog hazánkról közzé tenn i október 9én, amilyet. Közzétehetne – szakmai alapon mindenképpen – másmilyet is, különösen ami a koppenhágai tagfelvételi kritériumok közül a harmadikat (a jogharmonizációs és az intézményfejlesztési követelményeknek való megfelelést) illeti. Az EU korm ánya politikailag „felértékeli” Magyarországot, mert szerencsére azt akarja, hogy ben ne legyen az első körben a decemberi végső döntésnél. Pedig meggyőződésem szerint a bizottság is tisztában van azzal, hogy a magyar felkészülés az elmúlt 10 hónapban pl. a jogharmonizáció vagy az alkotmányossági felkészülés területén gyakorlatilag elakadt, érthetetlenül lelassult, elkényelmesedett! Imádkozzunk, és tegyünk meg mindent azért, hogy a politikai szélkakas Brüsszelben ne forduljon meg egy a bővítést érintő európai szélirányváltozás miatt. Ez esetben ugyanis hosszú hiánylistákat adhatnának át Brüs szelben nagykövetünknek, s akkor már hiába vonnák le a döntéshozók akár a személyi konzekvenciákat is. Minden erőnkkel koncentráljunk most már a csatlakozási felkészülésre, teremtsük meg mihamarabb a csatlakozás alkotmányossági és közjogi feltételeit, gyor sítsuk fel a jogközelítési folyamatot, bizonyítsuk, ahogy korábban is tettük, hogy Magyarország szakmai, politikai, szociológiai és pszichológiai értelemben is érett, érdemes és méltó a csatlakozásra. Ezt az alkotmányozási lépést nem lehet, mondjuk a költs égvetési vita réseibe bedugdosni úgy, hogy az ország népe észre se vegye. Magyarország ezeréves történelmét s Európaszerte híres jogtudományi hagyományait tekintve is sokkal többet érdemel ez a kérdés! Jó lenne, ha az önkormányzati választások után nem ha llanánk többé azt a sok ferdítést sem, dezinformációt, szakmai csúsztatást, ami a csatlakozás jogi kérdéseit illetően az elmúlt hónapokban széltébenhosszában hallható volt, sokunk szomorúságára. Legyen végre a kormány és az integrációs közigazgatás a hely zet magaslatán, dolgozzon végre, és teljesítsen. Mert gyermekeink közös jövőjét, jobb boldogulásának esélyeit játszhatja el hazánk évtizedekre! S ez olyan megbocsáthatatlan történelmi bűn lenne, melyért a
