Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-03
9 vissza A bizottság jogait félti a nemzetek feletti testület elnöke Prodi kongatja a vészharangot [20020903] Veszélyben az EU nemzetek feletti jellege, illetve az Európai Bizottság kizárólagos joga, hogy javaslatokat terjesszen elő az uniós jogalkotásra – kongatta meg a vészharangot a brüsszeli szupranacionális in tézmény elnöke, Romano Prodi a többi biztoshoz írt levelében, amelynek tartalmát a Financial Times szellőztette meg. A brit lap szerint a levél voltaképpen azokra, az EU jövőjéről tanácskozó konventben elterjedőben lévő nézetekre reagál, amelyek szerint a z uniós döntéshozatali folyamatokban ezentúl a kormányköziségnek kell nagyobb teret adni a nemzetekfelettiség rovására. Ennek egyik gyakorlati következménye lenne, hogy az uniós jogalkotás kezdeményezésének és a rendelet, illetve direktívajavaslatok előte rjesztésének joga a tagállamok kormányainak képviselőiből álló miniszteri tanácshoz kerülne a bizottságtól. Prodi annak kapcsán fogalmazta meg aggodalmait, hogy a júniusi sevillai csúcson a tagországok állam- és kormányfői elhatározták: ezentúl éves és hároméves programokat vázolnak fel az unió munkájának jobb tervezhetősége céljából. (Eddig ugyanis számos kritika érte az EUt amiatt, hogy a féléves elnökségi rotáció, illetve az így hathavonta megjelenő új és új prioritások lehetetlenné teszik az akárcsa k egyéves előrelátást is.) „Ha a tanács anélkül dönt a nagyon szigorú tervezésről, hogy egyeztetne arról az Európai Bizottsággal, annak elkerülhetetlen gyakorlati következményei lesznek a javaslattételi jogra” – írta Prodi a többi biztosnak. vissza VGösszeállítás Zsúfolt ősz előtt az Európai Unió [20020903] Soha ilyen zsúfolt, hektikus és „ki tudja, hova vezető” fél évnek – valójában csak negyedévnek – nem nézett még elébe az Európai Unió, mint a következő hónapokban. Amelynek során alapvetően négy nagyobb házi feladatot is meg kell majd tudni oldani: decemberig valóban befejezni a csatlakozási tárgyalásokat, ezzel is összefüggésben tisztázni a közös agrárpolitika várható jövőbeli fejlődését, sínre tenni az EU jövőjén dolgozó konventen a leendő szövegtervezetek készítését, és tető alá hozni a közös védelmi képességet. Kevésbé zajos időkben legalább ilyen fajsúlyos, „első vonalbeli” teendőnek számítana az egyre több fronton mind reménytelenebbül öss zekuszálódó EU – amerikai kapcsolatok kigubancolása, illetve olyan, éppen ezzel összefüggő ügyek egymás közötti tisztázása, mint az iraki kérdés kezelése, vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság ügye. További időrabló – de az előzőek némelyikére döntő kihatású – el ágazása a fél évnek a ciprusi rendezés, a török tagság jövőjének ügye, egy esetleg „meciarul” kiütő szlovák választást követő fejfájás gondja, hogy a netán másodszor is nemmel végződő írországi „Nizzanépszavazás” idegesítő kilátásait most ne is említsük. Aztán ha lejjebb hatolunk az egyes problémakörökbe, további zavaros rétegekbe ütközünk. A bővítési folyamatnál például ott az örök kérdés, hogy melyik ország – de főként Lengyelország – mikor lesz tényleg készen a tagságra, s hogy ennek fényében milyen m enetrend lehet reális a következő hónapokra előre tekintve? (Prodi múlt heti célzása, hogy a bizottság voltaképpen fél évvel mandátumának lejárta előtt – 2004 nyarán – is leköszönhetne, hogy helyet adjon az új, kibővített testületnek, sokak szerint újabb m egerősítése annak, hogy Brüsszelben mind többen igazából a 2004 nyarán bekövetkező tagfelvételben gondolkodnak.)
