Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-28
6 mozgáshoz szükséges külföldi útlevél kiadása is lassú, ilyennel a régió lakosságának mindössze 25 százaléka rendelkezik. A brüsszeli álláspont védői utalnak arra is, hogy az EU felajánlotta a vízumkiadás könnyítését is. Vannak azonban arra utaló jel ek is, hogy Moszkva, ha későn is, de felismeri az infrastruktúra fejlesztésének szükségességét. Erre utal a terület 2010ig szóló fejlesztési terve is. Mint a Novosztyi által ismertetett programból kiderül, ebben helyet kapott egy mélyvízi kikötő építése B altyijszknál, egy, az európai kikötőkkel összeköttetést biztosító gépkocsi, vasúti kompátkelő komplexum létesítése, tengeri konténerterminál, valamint a legfontosabb közutak, vasútvonalak és a repülőtér rekonstrukciója. Oroszországban sokan hiszik, hogy cs ak akkor sikerül megegyezni az EUval, ha azonnal megvalósul a Baltyijszkot Szentpétervárral összekötő kompösszeköttetés. Sokáig halogatták ennek a tervnek a megvalósítását. Most eldöntötték, hogy a baltyijszki haditengerészeti bázis egy részét átadják a k ompkikötő építéséhez. Szergej Ivanov hadügyminiszter szerint a kompkikötőt ez év decemberben átadják. A kérdés politikumát kiemelve egyes lengyel szakértők azonban rámutatnak arra, hogy a kalinyingrádi beékelődés ügyében folytatott politikájával Moszkva a Nyugat összetartását is puhatolja, illetve saját egykori keleteurópai befolyási övezetének helyreállítására törekszik. Mások azzal is magyarázzák Moszkva kemény álláspontját Kalinyingrád kérdésében, hogy e probléma felvetése és magas hőfokon tartása jó e szköz a Kreml számára. E nyomásgyakorlással ugyanis engedményeket csikarhat ki az Európai Uniónál a számára fontos kereskedelmi kérdésekben. vissza Ady Endre és a nagyváradi kávéházak Új irodalmi folyóirat indult nemrégiben a Körösparti Párizsban 2002. augusztus 28. (14. oldal) Haklik Norbert - FOLYÓIRATSZEMLE - Nagyváradon kezdődött 1908ban a huszadik századi magyar irodalom története, amikor megjelent az első Holnapantológia, Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka verseivel. Krúdy Gyula és Nagy Endre, a vilá gszínvonalú magyar kabaré megteremtője is ezernyi szállal kötődött a hajdanán Körösparti Párizsként emlegetett városhoz. Ha a „nyugati bölcsek” a KisTrianonkastélyban nem vonalzóval, hanem ésszel jelölték volna ki hazánk új határvonalait, akkor Nagyvára d napjainkban minden bizonnyal a magyar irodalmi élet egyik legjelentősebb szellemi központja volna. Mint tudjuk, nem így történt, s a holnaposok tisztán magyar lakosságú városa azon az úton indult el, amely oda vezetett, hogy lakóinak ma már mindössze ali g több mint egyötöde beszéli anyanyelveként a magyart. Mégis sokan voltak s vannak olyanok, akik hajlandók küzdeni azért, hogy a város visszaszerezzen valamennyit régi dicsőségéből, annak ellenére, hogy az utóbbi nyolc évtized történelme nem kedvezett nek ik. A városban a nyolcvanas években működött egy folyóirat Kelet – Nyugat címmel, amely felpezsdítette az erdélyi irodalom vérkeringését. Azonban a lap története a „furcsa forradalmat” követően hamarosan véget ért, és – néhány kérészéletű próbálkozástól elte kintve – egészen a közelmúltig nem történt a siker ígéretével kecsegtető kísérlet arra, hogy Nagyvárad legalább részben visszanyerje az irodalmi életben betöltött egykori szerepét. Egészen a közelmúltig, írjuk, ugyanis az idén Várad címmel új irodalmi foly óirat indult a Körösparti városban. Nemrégiben a Nagyváradi Ady Társaság gondozásában megjelenő lap második száma is napvilágot látott. A folyóirat szépirodalmi kínálata igen színvonalas – bár Eörsi István prózája helyett jóval szívesebben olvastuk volna benne a nyolcvanas években Nagyváradon indult költőnemzedék valamelyik kiválósága, például Szőcs Géza legfrissebb munkáit – , és a szerzők Szent László városának dicső múltját is gyakran megidézik a Várad lapjain. A múltidéző művek egyike, Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész Ady és a váradi kávéházak című írása éppen a Holnapantológia megszületésének időszakába kalauzolja el az olvasót. Akárcsak a szellemi élet más központjaiban, száz évvel ezelőtt Nagyváradon is a kávéházak szolgáltak a helyi társada lmi és irodalmi élet központjaiként. Itt találkoztak egymással a város művészei, és ki tudja, hány remekmű született délután, egyegy kapucíner mellett a kávéházi asztaloknál. A város kávéházaiban az 1900 januárjától 1903 őszéig Nagyváradon újságíróskodó A dy Endre is gyakori vendég volt, és a
