Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-19
23 vélekede tt: Visegrád jövője azon múlik, hogy a négy ország vezetői fontosnak tartjáke az együttműködést, illetve fontosabbnak tartjáke a V4 közös érdekeit saját érdekeiknél. – Újra erősödik az a felismerés, hogy EUn belül is szükség van ilyen nagyregionális egy üttműködésre – vélte Bába Iván, hozzátéve, hogy a visegrádi négyek esetében többrétegű megjelenésről lehetne szó, hiszen a régiónak politikai üzenete van, és gazdasági igényekkel is rendelkezik. Mint mondta, a térség gazdasági elmaradottsága meglehetősen k omoly, így a tőkebevonás és a segélyek, illetve támogatások megszerzése a különböző alapokból közös érdek. A kérdés csak az, hogy a visegrádi országok egyenként próbáljáke „kikaparni a gesztenyét”, vagy igyekezzenek konszenzusra jutni és közösen nyomást g yakorolni Brüsszelre. vissza A demokrácia visszavág: Lexa szabadlábon védekezhet - Szlovákiában szégyenletes döntésnek tartják a legfelsőbb bírósági határozatot Magyar Nemzet 2002. augusztus 19. Szerző: Neszméri Sá ndor Sokakat meglepett a hír, hogy a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága határozatot fogadott el Ivan Lexa szabadlábra helyezéséről. Lexa, akit időközben már el is engedtek, a Meciarkormány idején a titkosszolgálat vezetője volt, s a személyét számo s bűncselekménnyel hozták kapcsolatba. Alig egy hónapja valószínűleg a világ valamennyi sajtóterméke beszámolt arról, hogy a délafrikai rendőrségnek sikerült elfognia Ivan Lexát, a Szlovák Információs Szolgálat volt igazgatóját, akit két évig h iába keresett az Interpol. Lexát július 18án szállították Pozsonyba, s 20án már megszületett a bírósági határozat: vizsgálati fogságba kell helyezni. Bár legsúlyosabb bűntettéért – a volt köztársasági elnök fiának elrablásáért és külföldre csempészéséért – Meciar 1998as amnesztiája miatt nem lehet bíróság elé állítani, kilenc további gyanús ügyét azonban tárgyalni kell. Mivel azonban 1999ben, a vizsgálati fogság megszüntetése után rögtön külföldre távozott, ezúttal nem védekezhet szabadlábon. Augusztus 17én valószínűleg a világ valamennyi sajtóterméke beszámolt arról a szlovák legfelsőbb bírósági határozatról is, amely szerint a pozsonyi kerületi bíróság jogtalanul határozott Lexa vizsgálati fogságba helyezéséről, s azonnali hatállyal szabadon kell boc sátani a volt titkosszolgálati főnököt. Ez meg is történt. Lexa vasárnap már szabadon, családja körében ünnepelhette 41. születésnapját. Elengedésekor két ujjával V betűt mutatott az újságíróknak, de nem állt szóba velük, csupán anynyit közölt, hogy rövid esen sajtótájékoztatót tart. Mikulás Dzurinda kormányfő szavai szerint a legfelsőbb bíróság döntése szégyenletes, és joggal váltotta ki a demokrácia mellett elkötelezett közvélemény felháborodását. Mint mondta, evidens, hogy Szlovákia az elmúlt négy évben jelentős előrehaladást ért el a bíróságok függetlenségének biztosításában. Ám nyomban elismerte, sajnálatos módon evidens az is: a bíróságok egy lépést sem tettek azért, hogy igazságot is szolgáltassanak. S való igaz, Jan Carnogursky – egykori ellenálló és emberjogi harcos – igazságügyminiszterként számtalan törvényt dolgozott ki és fogadtatott el a parlamentben a szlovák igazságszolgáltatással kapcsolatban, ami azt eredményezte, hogy az ország ezen a téren már teljesíti az európai uniós elvárásokat. Az is igaz, hogy gyakran vádolták meg minisztert: perszonális politikájával be akar avatkozni a bíróságok függetlenségébe, s a meciari ellenzék le is akarta váltani ezért. Utóbb azonban kiderült, megalapozatlanok voltak a támadások; a szlovák kormány ezen a terü leten maximálisan betartotta a demokrácia játékszabályait. Lámlám, olyannyira, hogy most bumerángként vissza is üthetett az igyekezet: Lexa szabadlábon védekezhet, esetleg újra eltűnhet a szlovák bűnüldöző szervek szeme elől. A világ sajtójának túlnyomó része nem szívesen foglalkozik térségünk országainak közelmúltjával, így vélhetően arról sem számolnak be, miként születhetett ilyen – Dzurinda kormányfő szavaival élve – szégyenletes döntés a legfelsőbb bíróság szenátusában. E testület tagjait a legfelsőb b bíróság elnöke választja ki. Stefan Harabin, aki a rendszerváltásig a Csehszlovák Kommunista Párt tagja volt, s akit az elnöki posztra még Vladimír Meciar szemelt ki, a Lexaüggyel a Stefan Minárik vezetett szenátust bízta meg. Talán nem véletlenül… Miná rik is a Csehszlovák Kommunista Párt tagja volt, s ekként „megbízható bírája” lehetett a letűnt rendszernek. Politikai pereket is rábíztak; eddig legalább három emberjogi harcost ítélt el „államellenes tevékenységért”. Ám talán az is közrejátszott, hogy Mi nárikot is a
