Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-10
6 Kárpátaljai igény a magyarigazolványra 2002. július 10. (9. oldal) MTI Igazi sikertörténet a kedvezménytörvény ukrajnai végrehajtásának eddigi menete, mivel a Kárpát alján élő magyaroknak több mint a fele, 85 ezer fő igényelt mostanáig magyarigazolványt – jelentette ki Kovács Miklós, a kedvezménytörvény ukrajnai végrehajtását elősegítő konzultatív tanács elnöke azon az ünnepségen, amit kedden tartottak Beregszászon a k edvezménytörvény első szakaszának lezárása alkalmából. Beszédében Kovács köszönetet mondott azoknak a megbízottaknak, akik Kárpátalja 156 magyarlakta településén január eleje óta gyűjtötték és továbbították a központi információs irodához a magyarigazolván ykérelmeket. Mint kiemelte, az igénylők abszolút értékben vett magas száma és nagy aránya egyaránt kiváló eredményről tanúskodik, ami a megbízottak önzetlen munkájának és annak az egyedül Kárpátalján alkalmazott módszernek köszönhető, hogy az emberek sajá t településükön kérelmezhették a magyarigazolványt. vissza Óriásplakátokon üzengetnek a pártok Durva hangnem jellemzi az ősszel esedékes szlovákiai választások előkampányát 2002. július 10. (9. oldal) Neszméri Sándor (Pozs ony, Szlovákia) Hatalmas kampány kellős közepén érezheti magát az, aki manapság átutazik Szlovákián. Óriásplakátok százain hirdetik magukat a pártok, hol ígérgetve, hol pedig az ellenfelet szapulva. Csodálkozhat aztán, ha megtudja, hogy a választásokra cs ak szeptember második felében kerül sor. Így tehát e látvány nyílt törvénysértés, hiszen a szlovák választójogi törvény csak huszonnyolc napos kampányt engedélyez, azaz csak augusztus második felétől bérelhetnék a reklámfelületeket a pártok. - K ITEKINTŐ - Csodálkozik a szlovákiai választópolgár is. Egyrészt azon, hogyan lehetséges az, hogy a biztonságot, a jogállamot, a rendet ígérgető pártok ilyen szembetűnően sérthetnek törvényt, na meg azon is, honnan van a pártoknak – főként az előző négy é v alatt alakultaknak – annyi pénzük, hogy szinte nem lehet megtenni egy kilométernyi távolságot anélkül, hogy legalább egy óriásplakátról ne mosolyogna ránk valamelyik élpolitikusuk. S joggal merül fel a választópolgárban a gyanú: a korrupció elleni hangza tos jelszavak (merthogy Szlovákiát az Európai Unió is, a NATO is arra figyelmezteti, szigorúan fel kell lépni a jelenség ellen, amely nemcsak az egészségügyet, az oktatásügyet fonja át, hanem az igazságszolgáltatást, a rendőrséget és a közhivatalokat is) m ögött olyan cégek, vállalkozók bújnak meg, akik arra számítanak, az általuk támogatott párt a hatalomba jutva „meghálálja” a segítséget. Azaz joggal hiszi a választópolgár: a korrupcióellenes jelszavak mögött a korrupció fennmaradásában bizakodó újgazdagok állnak. Csodálkozik azonban a szlovákiai választópolgár azon a durva hangvételen is, amely már most jelen van a kampányban (ha úgy tetszik, az előkampányban). A korábbi választásokon hozzászokott ugyan ahhoz, hogy a magyarokat – a magyar pártokat elsősor ban, de úgy általában a népet is – ormótlan vádak és támadások érik, most azonban politikusok és pártok esnek egymásnak az óriásplakátok segítségével, s fennen hirdetik például, hogy „Meciar úr, Dzurinda úr, elég volt! Távozzatok!”, merthogy: „Ahogy loptak Meciar alatt, úgy lopnak Dzurinda idejében is”. A plakátokat a Smer (Irány) nevű párt jegyzi, amelyet az előző két évben a legnépszerűbb politikusnak tartott Robert Fico alapított és vezet, s amelyről sokan állítják, „egyszemélyes pártról van szó”, s célj a kormányfői hatalomhoz juttatni a túlzott ambíciókkal megáldott „vezért”. Ezeket a nézeteket támasztja alá a „politikai folklór”, amely abban nyilvánul meg Robert Fico esetében, hogy egyszemélyes plakátjain Hitlerbajuszt festenek rá az
