Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-27
8 felmorzsolása után visszahúzódnak középre, és megpróbálnak minél több szavazatot az SZDSZtől és a Centrum Párttól elszedni. Én még tavaly decemberben, Pokorni pártelnökké választásakor is azt gondoltam, hogy a Fidesz megindul a közép felé. Ám nem így történt. A kampány során egyre inkább jobbra nyitottak. Hibás kalkul áció volt. Lehet, hogy abban reménykedtek, hogy végül is annyi szavazatot szednek össze a szélsőjobbtól, hogy egyedül kormányozhatnak. Mivel nem is voltak messze az abszolút többségtől, mondhatjuk, a Fidesz számára apróbb számítási, de annál súlyosabb köve tkezményekkel járó hiba történt. A választások elvesztése óta azonban a ballépesek halmozódnak. Nehezen látható be, hogy nem fogták fel, milyen veszéllyel jár számukra a szélsőjobb iránti nyitottság. És most az kérdezi, mit gondolok Orbánról? Hajlamos vagy ok mármár pszichologizálni. A hatalom elvesztése akkora csalódást okozott neki, hogy azóta is képtelen higgadt fejjel végiggondolni: miért is következett be mindez? S mit kell tenni a pártjának ahhoz, hogy 2006ban kormányra kerüljön? Elkábították a szaba dtéri rendezvények lelkes tömegei. Aki egy szelektált tömeg érzelmi reflexióira érzelmi választ ad, könnyen tévútra téved. S azt látom, a választások óta még inkább jobbra sodródnak, holott világos pártvezetéssel megpróbálhatnának visszakerülni középre. Az az út amit most járnak, sehová nem vezet. Úgy tűnik, a középre tartásra az MDF játszik, ez újjászületésüket jelenthetné. Ráadásul az MSZP is a nemzeti közepet emlegeti. Dávid Ibolya igyekezett hangsúlyozni a fontolva politizálás gondolatát, és erre mos t valóban lehetősége nyílik. S hogy erre volt igény a jobboldalon, azt a Centrum Párt szereplése mutatja. S hogy igazán középen kell a voksokat keresni, azt az MSZP győzelme is bizonyítja. A következő kérdésnek nincs köze a korábbiakhoz. Ám ön nem érhető el könnyen, hiszen többnyire Amerikában van. Áprilisban azonban egy napilap dolgozatot közölt, amely önt is érinti. Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című szamizdat kéziratuk Nyugatra kerülését dolgozza fel a szerző. Sze rinte megválaszolatlan a kérdés, miként kerülhetett a mű Nyugatra. A történet szakállas, 1974ből való. De most ezekre lehet ösztöndíjakat kapni... Hát akkor most nem maradok adós a válasszal, bár a kérdést nem önök tették fel. A Csobánkán írt munkánkból egy példányt helyezett el Konrád (számomra akkor ismeretlen helyre), egyet adtunk Szentjóby Tamásnak, és egyet rejtettem el én, amiről viszont Konrád nem tudta, hogy hová. A konspirációt fontosnak tartottuk, ezért egymásnak is csak annyit mondtunk, amennyi t mindenképpen tudnunk kellett. A saját példányomat édesapámnál helyeztem el azzal a kikötéssel, csak jelszó ellenében adhatja át bárkinek is. 1975ben emigráltam. Egy évvel később Tőkés Rudolf professzornak említettem, hogy szeretném a kéziratot valahogy kicsempészni Magyarországról, tudtam, neki van kapcsolata a State Departementnel. Várható volt, hogy utóbbi együttműködik a budapesti amerikai követséggel, hogy a kézirat kijusson. Igen ám, de ki vállalkozzék arra, hogy édesapámat felkeresse, és a kézirat ot bevigye a követségre? Találtunk egy idősebb német hölgyet, Schulze asszonyt (egy nyugatnémet evangélikus lelkész feleségét, egykori apósom jó ismerősét), aki felkereste apámat, elvitte a követségre a példányt, amely diplomáciai úton kijutott. Arról telj esen megfeledkeztem, hogy az eredeti kézirat, az "ősnyomtatvány”, amin Konrád javításai is láthatók, s amiről a másolatokat készítettük, anyósom pincéjébe lett lerakva. Egy költözködés, illetve rendrakás folyamán bukkantak rá a kilencvenes évek elején, sóg orom, Fasang Árpád jóvoltából. Így őrzök ebből is egy példányt. Ennyi a kézirat kicsempészésének története. A lefogásunkra akkor került sor, amikor Kádár 1974ben a Krímben nyaralt, így a párt konzervatív szárnya nagyobb mozgásteret kapott. A Kádár – Aczélv onal ekkortájt már szeretett volna tartózkodni a drasztikus lépésektől, hiszen Nyugat felé liberálisabb imázs kialakításán munkálkodtak. Minket nem 72 óráig tartottak bent (amint az szokás volt), hanem egy hétig, és vádat is emeltek. Akkortájt ismert értel miségiek ellen ezt a módszert már nem alkalmazták. Látványos fogásokhoz nyúltak, prominens embereket hoztak be a rendőrségre, hogy azonosítsanak minket; más oldalról zengett a Szabad Európa, s a házkutatások során – amit a rendőrség szerte a városban végze tt – semmit nem találtak. Egy hét börtönbeli tartózkodás után
