Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-02
5 kimarad a hatályon kívül helyezés lehetôsége. Ez azt is jelenti, hogy a módosítás viszont elkerülhet etlen. Felkészülte a HTMH a jogszabály módosítására? És ha igen, milyen irányba? — A Velencei Bizottság értékelése és megfogalmazott javaslatai után, vagyis tavaly októbertôl, azt hiszem, senki számára nem volt titok, hogy a kedvezménytörvény módosításár a valamilyen formában sort kell keríteni. A törvényt tavaly júniusban fogadták el, januártól lépett hatályba. A végrehajtási rendelkezések már a bizottság ajánlásainak figyelembe vételével születtek, így némiképpen ellentmondás van a törvény és a végrehajt ási rendelkezések között. A magyar és román miniszterelnök tavaly decemberben aláírt megállapodása bizonyos pontokon ugyancsak felülbírálta a törvényt. Mindezek szükségessé tették a módosítást. Az Orbánkabinet márciusi ülésein foglalkozott a kérdéssel, el készítette azt a javaslatot, amelyet a határon túli szervezetekhez el is juttatott. — Azt a javaslatot, amelyrôl a magyarországi parlamenti pártok utólag, a sajtóból értesültek? — Igen. Valószínûleg késôbb kívántak egyeztetni a parlamenti pártokkal, és a MÁÉRT elé terjeszteni. A MÁÉRT szerepköre eldönteni, hogyan módosítható úgy a törvény, hogy eredeti céljának megfeleljen, ugyanakkor eleget tegyen Európa és a szomszédok elvárásainak. — Közismert, hogy Románia a munkavállalás és a hozzátartozói igazolván y, Szlovákia az oktatási támogatás kapcsán fogalmazott meg kifogásokat. Mit kér Európa? Errôl kevesebb szó esik... — Nem beszélhetünk külön európai elvárásról. Az európai intézmények azt várják el a a törvénytôl, hogy ne okozzon feszültséget az egyes szom szédokkal. Abban a pillanatban, ahogy ez a törvény olyan tartalmú lesz, hogy a magyar – román, illetve magyar – szlovák relációban nem okoz feszültséget, Európának is megfelel. — Elképzelhetô olyan módosítás, amely minden ellenvetést semlegesít, ugyanakkor a törvény lényege is megmarad? — Úgy érzem, van arra lehetôség, hogy kétoldalú megállapodással megszüntessük a még létezô fenntartásokat. Mind Romániával, mind Szlovákiával alapszerzôdésünk van. Az államközi kapcsolatokban a vitás kérdések megoldásának inté zményes formája az alapszerzôdésnek köszönhetôen létrejött kisebbségi vegyesbizottság. Ennek keretén belül — azt hiszem — van esély és lehetôség a megegyezésre. — Mi lesz a törvény sorsa Magyarország EUintegrációja után? — Az sem titok, hogy az integrác ió után bizonyos pontokon értelemszerûen változtatni kell. Másként tevôdik fel jelenleg a munkavállalás kérdése, és másként tevôdik fel az EUban. Egyértelmû, hogy az integráció után ez a jogszabály is meg kell hogy feleljen az EUnormáknak. — Jelente va lamilyen változást a hivatal életében az, hogy a külügyminisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalhoz került át? — Nagyon sokszor felvetôdik a sajtóban ez a kérdés, annak ellenére, hogy létrejötte óta a HTMH mindig a MEHhez tartozott. Ilyen szempontból az elmúlt négy év jelentett kivételt. A XX. században, 1920 után, a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátása következetesen a miniszterelnökség hatáskörébe tartozott. A kommunista diktatúra idején a kormányok nem foglalkoztak a kér déssel, de 1988 – 89ben Tabajdi Csaba, akkori miniszterhelyettes szervezésében és vezetésével a MEH keretében alakult meg a mai hivatal elôdje. 1998 – 2002 között a külügyi politikai államtitkár látta el a hivatal felügyeletét, de akkor is önálló, országos ha táskörû szervezetként. Én nem kívánom ezt a korszakot minôsíteni, de úgy érzem, hogy a centrumhoz tartozva a HTMH jobban érvényesíteni tudja koordináló szerepkörét. — A HTMHnak van ráhatása az anyagi támogatási rendszerre? — Egyrészt sokan szorgalmazták , és nem is fölöslegesen, a támogatás átláthatóvá tételét. Az elmúlt ciklusban, de akár korábban is, a határon túli magyarok támogatására jelentôs erôforrások álltak rendelkezésre. Hiszem, hogy ezek döntô többsége az eredeti célt szolgálta, de nem vagyok a rról meggyôzôdve, hogy nem történtek kivételek. Természetesen, érdekeltek vagyunk a támogatási rendszer átláthatóságának biztosításában annál is inkább, mert az közalapítványok révén, költségvetési pénzbôl történik, amelyért a mindenkori kormány felelôs. A hhoz, hogy tervezzünk, és tovább lépjünk, tisztán kell látnunk, leltárt kell készítenünk az eddigi támogatások hatékonyságáról.
