Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-12
8 birtokosai, nem kell aggódniuk ezért a jóhiszeműleg kapott vagy szerzett magántulajdonukért, hiszen az EU olyan jogrendet képvisel, ahol nem lehet politikai fensőbbségek döntése alapján újabb jogsértéseket elkövetni. Csehországban sokan nem értik, hogy az EUban az államok nem mondhatnak le pol gáraik magántulajdonáról. Így, ha a jövőben sor kerülne ártatlanul meghurcolt szudétanémetek vagy magyarok vagyoni kárpótlására, az kizárólag az állami vagyon terhére történhetne. – A dekrétumok körüli vitában vezető cseh politikusok meglehetősen bárdolat lan kijelentéseket is tettek. Így a szudétanémetek kollektív bűnösségéről, arról, hogy Hitler ötödik hadoszlopaként örülhetnek, hogy a kitelepítéssel élve megúszták a felelősségre vonást, de az ODSkörökből elhangzottak utalások valamiféle „München – Bécs – B udapest” tengely létrejöttéről is... – Így van, és ezek rontották Csehország kapcsolatait Ausztriával és Németországgal. Lényegét tekintve ugyanis a kollektív bűnösség fogalomkörében folyt a vita, amelynek szereplői a védhetetlent védelmezték. Különösen e kijelentések stílusa tanúskodott elfogadhatatlan politikai kulturálatlanságról. – A csehországi választás mennyire illeszkedik az európai jobboldal előretörésének általános trendjébe? Mi a véleménye a baloldal részéről ezzel kapcsolatban indított, a fasi zmus, antiszemitizmus és idegengyűlölet veszélyét felnagyító propagandahadjáratról? – A hollandiai és a németországi példák is igazolják, sommás vélemények megfogalmazása helyett inkább elemezni kellene a szélsőségesnek nevezett pártok követeléseit és lép éseit. Bebizonyosodott, hogy valóban szélsőséges, antiszemita párt kevés van Európában és nem rendelkeznek befolyással. A baloldal a neki nem tetsző irányzatra azonnal rányomja a fasiszta vagy az antiszemita címkét. Ez ismert taktikájuk, hiszen mindig is í gy tették és a jövőben is így teszik, ezért fontos felvilágosítani az embereket ezen rágalmak megalapozatlanságáról. vissza És egyszer elfogyunk… Nyolcvan éve csökken a magyarok népességaránya a Kárpátmedencében 2002. júniu s 12. (7. oldal) Lukács Csaba Az első világháborút lezáró párizsi békeszerződések után Magyarország elvesztette lakosságának csaknem felét, területének pedig kétharmadát. Több mint nyolcvan éve – sajnál atos módon – a magyarok aránya folyamatosan csökken a szomszédos országokban. Az idei esztendő jó apropó egy újabb mérlegre, hiszen szinte az összes környező államban már megtartották, vagy a közeljövőben bonyolítják le a népszámlálást, így újabb rideg szá mokat kapunk arról, hogy lassan elfogyunk. Az okokról, a tendenciákat megfordítani képes cselekvési programokról egyre kevesebb szó esik. Az elmúlt nyolc évtizedben a határon túl elsősorban a városi magyar lakosság csökkent drasztikus módon: a túlnyomóan magyar kultúrájú települések száma például megfeleződött. A falvak lakossága még úgyahogy tartja magát, de általában ezeken a településeken is jóval többet temetnek, mint amennyit keresztelnek a magyar egyházak papjai. Erdély viszonylatában a számsor így néz ki: a századforduló után tíz évvel még 1,66 millió magyart találtak a számlálóbiztosok (ez 31,6 százalékát jelentette Erdély népességének), rá húsz évre csak 1,3 milliót (25,5 százalék). A szocialista családtervezésnek és a viszonylagos biztonságnak kö szönhetően 1980ra csaknem 1,7 milliósra gyarapodott az erdélyi magyarság (22,5 százalék), ám ez a szám (emlékezzünk: falurombolásos, kivándorlásos idők) 1991re újra az 1910es szint alá csökkent, nem érve el az 1,62 milliót (történelmi mélypont: 21 száza lék). A Felvidéken ugyanezen időintervallumban 938 ezerről (30,2 százalék) 567 ezerre (11,5 százalék) csökkent, a Vajdaságban 425 ezerről (28,1 százalék) 339 ezerre (16,9 százalék), Kárpátalján (184 ezer (30,8 százalék) 166 ezerre (13,4 százalék), Horvátor szágban 121 (3,5 százalék) ezerről 22 ezerre (0,5 százalék), a Muravidéken (Szlovénia és Jugoszlávia) 21 ezerről (23 százalék) nyolcezerre esett (9,1 százalék). Hasonló az arány Burgenlandban is, ahol kilenc százalékról háromra csökkent a magyarok aránya. A számtenger után kicsit beszéljünk a csökkenés okairól. Elsőként az asszimilációt és a migrációt kell említeni, amely akár természetes folyamat is lehet, azonban a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a környező országok vezetése állami eszközöket i s bevetett a folyamat meggyorsítására. A legerősebb kártya a munkaerővel való manipulálás: Románia például azt játszotta a vas és acél országának építésekor, hogy az erdélyi magyar nagyvárosokba mamutgyárakat telepített, ugyanakkor a környező falvak lakói elől elzárta a betelepülés lehetőségeit. Az úgynevezett zárt városokba távoli – román –
