Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-10
4 1991ben kezdődött el, tehát egy évtizeden is túlnyúlik. Ha csak a csatlakozási tárgya lásokat tekintjük, azok is három kormányzati perióduson ívelnek át: a magyar kormány nevében Kovács László külügyminiszter tette meg a tárgyalások nyitó nyilatkozatát 1998 márciusában. – A tárgyalás tehát Kovács Lászlótól Kovács Lászlóig, a bővítési folyam at pedig Koppenhágától Koppenhágáig tart: 1993ban a dán fővárosban határozták meg a tagság követelményeit, és ez év decemberében ugyanott szeretnék lezárni a megbeszéléseket. Lát erre esélyt? – A dán EUelnökségnek nagyon nagy esélye van a tárgyalások bef ejezésére decemberben. Dánia kicsi és igen konstruktív ország, amely őszintén érdekelt a bővítésben. Kifejezetten előnyös számára, ha a közeli Lengyelország vagy a balti államok bekerülnek az unióba. – Ám a csatlakozási tárgyalások mintha megtorpantak voln a: az EUtagok továbbra is a pénzügyi támogatásokról vitáznak, és mindenki a szeptember végi német választások eredményére vár. – Minden olyan tárgyalásnak, ahol nagy a tét, van egy drámai utolsó felvonása. Ebben a felvonásban egyre magasabb szinten tárgya lnak. Majdnem teljesen lezárult az a szakasz, ahol a szakértők a jogi felzárkózás részfeladatait vették sorra. Így mind jobban sűrűsödik a „kemény mag”, vagyis a lényegi csomag, amely a tárgyalóasztalon marad. – Igen, de az utolsó felvonás csupán októberben kezdődhet... – Jelentős tárgyalás okon néha egyetlen találkozón vagy egyetlen éjszaka dőlnek el a dolgok. A végeredmény nem az időn múlik. – Ha sok idő nem is, óriási politikai akarat azért kell a decemberi befejezéshez. Ez meglesz? – A végjátékban úgy kell összehangolni a két oldal állásp ontját, hogy az a maximum, amit az EU hajlandó az új tagoknak nyújtani, elérje azt a minimumot, amit mi az integráció eredményeként készek vagyunk elfogadni. Ez főleg a pénzügyi támogatásokra vonatkozik. Azt ma már mindenki belátja Magyarországon, hogy job b az EUn belül lenni, mint kívül. – Hasonló üzenetet közvetít egyre több EUvezető is: a tagjelöltek fogadják el, amit ajánlanak nekik, a belépés után majd lesz módjuk kedvezőbb feltételeket kiharcolni. – Az anyagi előnyöket nem lehet csupán általános elő nyökkel helyettesíteni. Megkerülni sem lehet a csatlakozás feltételeinek tisztázását, arra hivatkozva, hogy „majd bent folytatjuk”. – Mit tudunk kezdeni az EUtagállamok ezerszer elismételt érvével, amely szerint több pénzt nem tudnak felajánlani a bővíté sre? – Van egy végső érvünk: nem tudunk olyan félmegoldást elfogadni, amelyet a magyar lakosság nem hagy jóvá, vagy a magyar parlament nem ratifikál. Ez a töréspont. A csatlakozási szerződésnek jónak, tartalmasnak, nekünk előnyösnek kell lennie. De fordítv a is tudunk érvelni: mit ér meg az EUnak, ha megnő a területe, nő a tekintélye a világban, és bebizonyítja, hogy képes a bővülésre? Mert az unió eddig nem lépte át a volt rendszerválasztó határt. Igaz, hogy az NDKt integrálta, de azt nem az EU finanszíro zta, hanem az NSZK. – Az egész keleti bővítésre kevesebb pénzt szánnak, mint a német újraegyesítésre... – Igen, de az német „családi ügy” volt. Egyébként a teljes EUköltségvetés a tagállamok GDPjének körülbelül egy százaléka, és ennek csupán töredékét kö ltik a bővítésre. Az egyes tagországok anyagi lehetőségeihez képest tehát tizedszázalékokban mérhető a tagfelvétel költsége. – Van olyan ideiglenesen lezárt fejezet, amelyet a kormány újra kíván nyitni a csatlakozási tárgyalásokon? – Amíg a tárgyalásokon n em zártak le mindent, addig minden nyitott, vagyis bármiről lehet tárgyalni. Van egykét olyan pont, ahol a feltételeken jó lenne javítani: az egyik ilyen a termőföld szabad forgalomba bocsátása az EUn belül. Ez gazdaságilag mindaddig nem indokolt, amíg M agyarország nem teljesen része a közös agrárpiacnak, és nem ugyanazok az árak vonatkoznak mind a termékekre, mind a termőföldre, mint az unióban. Piacokat egybenyitni csak akkor lehet, ha forgalomtorzító hatások már nem érvényesülnek. – Néhány hete még az Orbánkormány kezdeményezte Brüsszelben, hogy a külföldiek termőföldvásárlására vonatkozó hétéves átmenetet meghosszabbíthassuk három évvel. Akkor ez kinek az ötlete? – Magát a hivatalos lépést az előző kormányzat tette meg. Ebben nyilvánvalóan volt némi józan önkritika, amit csak üdvözölni lehet. – Aggasztjae Magyarországot, hogy mind gyakrabban hallani a „big bang” bővítésről, vagyis tíz tagjelölt egyidejű felvételéről? – Aki nem látta már évekkel ezelőtt, hogy az EU egy nagy bővítés felé halad, annak a politikai antennái nem jól működtek. Így persze nagyobb a veszély, hogy egyetlen ország visszatarthatja a többit, ami az élenjáróknak nem érdeke. Eddig az unió gondoskodott arról, hogy az általa kiválasztott kör együtt maradjon. A nagy bővítésnek amúgy el őnyei is vannak, például nem szakad szét a visegrádi vagy a balti térség. – A „nagy” akár tíz ország befogadását is jelentheti?
