Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-07
12 Erd élyből a médiáról 20020607 (a nyomtatott MH cikke) Jó barátaim laknak egy Beszterce melletti bányavároskában. Magyar identitást valló, németmagyar nemzetiségű család. A feleség tanárnő a helybéli román gimnáziumban - mert csak ilyen van. Arra tette fel az életét, hogy az elrománosodott magyaroknak visszaadja nemzeti öntudatukat. Magyar nyelvű óvodát létesít, csak románul beszélő gyermekeket küld ösztöndíjjal a székelyföldi általános iskolákba, és ma már líceumba is, magyar tánccsoportot és népdalkórust szervez, magyar házat és a helyhez sok szállal kötődő költőnek, Reményik Sándornak emlékházat alapít. Janus Pannoniusdíjat kapott mindezért. Férje, nyugalmazott bányaigazgató, német származású, ám mindenben segíti áldozatos munkáját. Magyarságerősítő akc ióikon kívül az évek során szinte a teljes politikai semlegesség volt rájuk jellemző. Ritka találkozásaink alkalmával heves viták alakulnak ki közöttünk a romániai magyarság sorsáról, jövőjéről, az erőteljes kivándorlásról, a történelmi egyházak szerepéről az identitástudat megőrzésében, az RMDSZ valós avagy szimbolikus jelenlétéről a romániai politikában. Normális viták, természetszerű véleménykülönbségek. Így volt ez a magyarországi választásokig. Ekkor azonban mély, szinte antagonisztikus ellentétet érzé keltem a saját értékrendem és az övéké között. Nem akartam besétálni a jobboldal által állított csapdába, hogy engedjem a sok évtizedes barátságot akár árnyalataiban is megromlani. Így aztán nagyon óvatosan próbáltam meggyőzni őket a tények erejével, hogy a jobboldalon sem minden fénylik. Soroltam a hibákat a parlament szerepének a minimalizálásától az APEH politikai célokra való felhasználásán keresztül a közszolgálati média meghódításáig. És ekkor jött a döbbenet. Semmit nem hittek el, de ami még tragiku sabb, semmit sem tudtak az általam felsorolt tényekről. Késő éjszakába nyúló beszélgetéseink után megtaláltam a bűnöst, aki orvul megtámadott egy mély barátságot - hál' istennek eredménytelenül. A pártos médiát. Kiderült ugyanis, hogy a városban nem fogha tó magyar nyelven csak a közszolgálati és a Duna tévé, valamint a Kossuth rádió. Ekkor mindent megértettem. Az a pártosság, az a teljesen egyoldalú tájékoztatás, amit ezek a médiumok az utóbbi négy évben műveltek, meghozta gyümölcsét. A fekete fehérre mázo lása, a csúsztatás magas fokú művelése, a sorok közti sugallatok. A pártos média örvendezhet: lettek áldozatai. Félreértés ne essék, én mindenfajta pártosságot elítélek. Ez azoknak az embereknek az emlékét gyalázza, akik akár életük árán is harcoltak a sz abad, független sajtóért. A pártos sajtó ma ennek eredményét élvezi, de nem él vele. A sajtóban sok a sértett ember. Ők soha nem lesznek pártatlanok, tehát hiteltelenné válnak. A pártos média szülötte az a gondolat is, amelyet barátaim mint vitát lezáró érvet hoztak fel. - szerint ha a kedvezménytörvénynek az anyagi vonzata nem is annyira szignifikáns, ám lelkileg hatalmas érték, a hovatartozás, a nemzeti öntudat jelképe. Nekünk, erdélyi magyaroknak sok mindenre volna szükségünk, sok minden hiányzik, de a nemzeti öntudat is sokkal erőteljesebben jelentkezik itt, mint az anyaországban. Ami pedig a hovatartozás kérdését illeti, enyhén szólva is szkeptikus vagyok. Nem a magyarigazolvány fogja meghatározni az anyaországiak irántunk való viselkedését. Hiába dek larálom, bizonyítom papírral hovatartozásom, ha a fogadó országot és közösséget ez nemigen érdekli. A mindennapi élet élesen cáfolja a jobboldali politikusok Kárpátmedencei elképzeléseit. Mi az anyaország számára egyelőre így is "a románok" maradunk. A pártos média alakította ki barátaimban a hitre alapozott politikai meggyőződést. Minél szektásabbá vált a jobboldal, annál buzgóbban épített a jóhiszemű emberek hitére. Ez olyan erőssé vált, hogy már a tények sem fontosak. Segítségért kiált a tisztesség. Legyen pártatlan a közszolgálati televízió és rádió! Biztosítsa ezt egy jó, mindenki által elfogadott médiatörvény, hogy soha többet ne lehessen népbutító szerepe. vissza Fehér László közgazdász (Nagyvárad) Javaslat a státus törvény módosítására [20020607] Egyelőre nem derült ki, pontosan milyen célokat szolgál az a kedvezménytörvény módosítására vonatkozó előterjesztés, amelyet az előző kabinet utolsó, május 24én megtartott ülésén tárgyalt meg. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Külügyminisztériu m által közösen előterjesztett dokumentum léte csak a Határozatok Tára legutóbbi számából került nyilvánosságra, ám ebben is csak anynyi áll, hogy a kabinet megtárgyalta az előterjesztést, s egyúttal „úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslatot az Országg yűlés elé terjeszteni csak akkor lehet, ha a Magyar Állandó Értekezlet azzal egyetért”. Szabó Tibor, a HTMH leköszönő elnöke kérdésünkre elmondta: a javaslat kizárólag technikai jellegű kiigazításokat tartalmaz, a kedvezménytörvény tartalmi elemeit nem éri nti. Az előterjesztésben szereplő pontokat az idei év elején életbe lépett törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján fogalmazták meg, ugyanakkor a HTMH elnöke a tervezet tartalmáról nem kívánt felvilágosítást adni.
