Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-06
6 képviselők részéről érkező felvetésre, hogy az új kormány változtate a státustörvényen, illetve milyen mértékben támogatja majd a határon túli magyarokat. Mint közölte, a külügyi tárca hétf őn kezdte el áttekinteni a státustörvényt, s egyelőre még nem született álláspont ebben a kérdésben. vissza A NATO legfőbb kihívása a belső reform Gorka Sebestyén szerint Magyarország sok hírszerzési információval járult hoz zá a terror elleni harchoz 2002. június 6. (9. oldal) Zord Gábor Amennyiben az új kihívásoknak megfelelő reformok nem kapnak teret, elképzelhető, hogy a NATO a jövőben egyfajta pszichológiai jelentőségű biztonsági szervezetté alakul, vagy éppen degradálódik – nyilatkozta lapunknak Gorka Sebestyén, a Középeurópai Integrációs és Demokrácia Központ (CEID) igazgatója annak kapcsán, hogy a szövetség új alapokra helyezte együttműködését Oroszországgal. Az újdo nság abban áll: a korábbi próbálkozásokkal szemben nemcsak egy konzultatív testületről van szó, hanem arról, hogy előre kijelölt témákban (terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedése) a NATO 19 tagországa együttesen fog dönteni Oroszországgal, konszenzu s alapján. Noha csak néhány szűk területről van szó, ennek jelentősége abban áll, hogy Moszkvát teljes mértékben bevonták – precedenst teremtve – a NATO döntéshozatali mechanizmusába. Aki ismeri Oroszország magatartását azokban az esetekben, amikor bevontá k nyugati intézményekbe, most, hogy a történelem legsikeresebb szövetségének ügyeibe szólhat bele, alighanem joggal aggódhat – figyelmeztetett a szakértő. Különös tekintettel arra, hogy jelenlegi helyzetében a szövetségnek inkább belső reformjaira kellene koncentrálnia, megfelelve a már kijelölt új kihívásoknak. Gorka Sebestyén szerint a NATOnak el kellene döntenie, hogy miként értelmezi ezt a korszakot, és ebben milyen feladatot lát el. 1991 óta még mindig él az a hidegháborús rögeszme, mely a tagországo k területvédelmi felkészültségét helyezi előtérbe, annak ellenére, hogy a szövetség közben teljesen más típusú feladatokat volt kénytelen ellátni a Balkánon – olyanokat, amelyeket egyáltalán nem lehet megmagyarázni az eredeti washingtoni szerződésből. Máig érvényes dokumentumai szerint a NATO egy földrajzilag konkrétan körbehatárolt kollektív védelmi szövetség, nem pedig egy kollektív biztonsági szervezet, mint mondjuk az ENSZ vagy az EBESZ. Identitászavarról van szó: a NATO még régi védelmi jellegét hangsú lyozza, miközben más feladatokat lát el, amelyekhez azonban nem alakítja át szervezetét – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint üdvös lenne, ha a prágai csúcson a szövetség inkább belső reformjaival foglalkozna. Nem előremutató az sem, hogy a felvételre pá lyázók felkészülésekor még mindig önvédelmi képességeiket, illetve demokratikus reformjaikat veszik szemügyre. Úgy tűnik, hogy éppen a bővítés miatt – amely a várakozók számára rendkívüli pszichológiai jelentőséggel bír – a szövetségnek nincs elég ideje ez ekkel a rendkívül kemény, saját jövőjét érintő intézkedésekkel foglalkoznia. Veszélyes tendenciákat szül, és a jelenlegi különbségeket erősíti az is, hogy Afganisztánban a harci feladatokat gyakorlatilag az Egyesült Államok hajtotta végre, míg a békefennt artás az európaiakra hárul. Az aszimmetrikus munkamegosztás visszavezethető arra, hogy az élet értéke eltér az óceán két partján: Amerikában a „vietmália” (Vietnamra és Szomáliára utalva), illetve a „hullazsák” szindróma miatt inkább csúcstechnológiákra tá maszkodnak, ahol lehet, míg Európában igyekeznek mindent emberekkel megoldani, akár veszteség árán is. Gorka Sebestyén szerint Európa esetében is ellentmondás érzékelhető: noha kinyilvánították az önálló védelmi struktúra és képességek megteremtését, az e lmúlt időszakban átlagban harminc százalékkal csökkentek a kontinensen a védelmi költségvetések. Az önállóság érdekében életre kellene hívni műholdas hírszerzési és nagy volumenű légi szállítási képességeket, ám ez rendkívül sokba kerül és amíg nincs meg a hajlandóság és a politikai támogatottság ehhez, addig Amerikától kell kölcsönkérni. Az európai jóléti állam fenntartása mindig szemben állt a védelmi költségvetéssel, és ebben a versenyben mindig az utóbbi húzta a rövidebbet – jegyezte meg a szakértő. Nem látható az a feladat sem, amit el akar látni az európai védelmi rendszer: távlatokban felmerül az önálló hatalmi szerepre törekvés igénye, ám a jelenlegi hozzáállással erre gyakorlatilag semmi esély, de kizárt az is, hogy az Egyesült Államok szakítana Eur ópával. Ezt alátámasztja az is, hogy ha az európai államok katonailag
