Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-24
6 Ami a felvételi tárgyalásoknak a gazdasági versennyel kapcsolatos fejeze tét illeti, Medgyessy Péter emlékeztetett: az EU tiltja azt, hogy adókedvezményekkel vonzzuk Magyarországra a külföldi beruházókat. Így csatlakozásunk után már nem élhetünk ezzel a módszerrel. Más módszereket kell találnunk, ahogy a szomszédos országok már találtak is, és ezzel sikeresen védték nemzeti érdekeiket. Az előző kormánynak itt komoly mulasztásai voltak, amit a mostaninak kell helyrehoznia — mutatott rá a miniszterelnök. Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke tájékoztatójában rámutatott: a sevillai csúcson jó néhány kérdésben sikerült előrelépni: a résztvevők minden eddiginél pontosabb és számunkra kedvezőbb bővítési menetrendet fogadtak el. A politikus érzékeltette: a csúcs eseményei, Medgyessy Péter sikeres találkozói azt bizonyítják, ho gy nincs igazuk azoknak a Fideszpolitikusoknak, akik szerint Magyarország ezzel a vezetéssel nem juthat be az Európai Unióba. Emlékeztetett arra, hogy a magyar delegációt szívesen fogadták a tanácskozáson, mégpedig jobb- és baloldali politikusok egyaránt. Kovács mintegy Sevillából üzente: ha a Fidesz immár szinte óránként ismétlődő támadásaival el akarja venni a kormány kedvét az elmúlt négy év korrupciós ügyeinek feltárásától, illetve a száznapos program végrehajtásától, akkor szándéka kudarcot fog valla ni. Medgyessy Péter miniszterelnök a sevillai EUcsúcs zárónapján magyar tudósítók előtt rámutatott: hazánk szempontjából a tanácskozás fő eredménye az, hogy megmutatkozott: a bővítés folyamata megállíthatatlan. vissza Kepecs Ferenc (Sevilla) NÉPSZAVA Bemutatkozik az RMSZ olvasóinak BÁLINT PATAKI JÓZSEF A magyaroknak a szülôföldön való megmaradása legfôbb célunk Exkluzív interjú a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével Ahogy most visszatekintek az elmúlt több mint egy évtizedre, a HTMH történetére, akaratlanul is az az érzés kerít hatalmába, hogy nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak a „hivatalt" amúgy testben és lélekben is, régóta Bálint Pataki József testesítette meg. Testben, azaz fizikailag olymódon, hogy ô vo lt az, aki csaknem minden ünnepségünkön, történelmi évfordulónkon, de nemcsak azokon — nyilván, sok esetben rangos anyaországi politikusok mellett, de nem feltétlenül „árnyékukban" — képviselte a HTMHt, de azon túl azt a szellemet is, amely csak olyan emb erek sajátja lehet, akik maguk is megélték a kisebbségi sorsot, akik megértik, átérzik vergôdéseinket, ráadásul pontosan tudják azt, hogy egy bizonyos politikai helyzetben mi az, ami megvalósítható, és mi az, amit kitartással, kemény és kitartó munkával az elkövetkezôkben mindenképpen el lehet érni. Egyszerre tudott hatáskörében kemény, ugyanakkor megértô, toleráns is lenni. Mindezeken túl, Bálint Pataki Józsefet Erdélyben lényegében mindenki, aki számít, aki érdekvédelmi szervezetünk tevékenységében valami képpen részt vesz, az ismeri. Személyesen is — legalább egy szó, egy kézfogás erejéig. * Elnök úr, meggyôzôdésem, hogy erdélyi származásának, de méginkább több mint évtizedes munkásságának köszönhetôen Romániában mára, ahogy mondani szokták, közismert sze mélyiséggé vált, ami nem jelenti azt, hogy valamennyien ismerjük is életét, pályafutását. Éppen ezért arra kérném, tárja fel az RMSZ olvasóinak, hogyan juthat, jutott el egy bonchidai lelkész fia oda, hogy a határon túli magyarság sorsa tekintetében ma aká r rendkivüli döntések olykori meghozója, de mindenképpen kezdeményezôje lehessen? - 1953ban születtem, Bonchidán, ahol a ma nyugdíjasként Kolozsváron élô szüleim közül édesapám négy évtizeden keresztül szolgált református lelkipásztorként, édesanyám pedi g majd ugyanennyit mint tanítónô. A kolozsvári, ma Báthory István nevét viselô 11es középiskola elvégzését követôen a BabesBolyai Tudományegyetem történelem szakán végeztem 1976ban. Azt követôen 12 év történelem- tanárkodás és ingázás következett a mezô ségi Búzába és a kalotaszegi Egeres- Gyártelepre. Megéltem tehát az erdélyi magyar értelmisági keserû sorsát, annak minden velejárójával. De egy egészen más, egyébként távolról sem egyedi tapasztalatot is! '87- ben áttelepülési szándékom kinyilvánítása mia tt - a Ceausescukor „természetes" reakciója ért utól: írd és mond, munkanélküli „lettem". Most ne mondjam, hogy és mint, de végül is családommal együtt kitelepedtünk. A szegedi József Attila Tudományegyetem központi könyvtárában eltöltött tíz hónap után, '90 nyarán kerültem kormányfôtanácsosként a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó titkárságára. Majd e szervezeti egység 1992es önállósodása után fôosztályvezetôként
