Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-21
8 Állandó kapcsolat státusügyben 2002. június 21. (9. oldal) Wagner T. István (Románia) Mircea Geoana román külügyminiszter tegnap kijelen tette, hogy pár nappal ezelőtt telefonon tárgyalt Kovács Lászlóval egy kétoldalú találkozó részleteiről, illetve a kormányközi vegyes bizottság következő üléséről, terveiről. A bukaresti diplomácia vezetője elmondta, hogy a román és a magyar hatóságok „ál landó kapcsolatban” állnak a státustörvény ügyében, és jelezte, hogy a következő hetekben „jelentős politikai kontaktusra” is sor kerülhet, amelynek során áttekintik az Orbán – Nastasemegállapodásban foglalt kötelezettségek megvalósítását és a státustörvény módosításának ügyét. Geoana elmondta: létezik az Aspen Intézetnek egy arra vonatkozó kezdeményezése, hogy ő részt vegyen a budapesti Aspennapokon, magyar kollégája pedig a Brassó melletti Sinaián, egy, a dunai kérdéskörrel foglalkozó konferencián. Kiderü lt, hogy a szóban forgó időpontban a román külügyminiszternek esetleg Nastase kormányfőt kell elkísérnie egy hivatalos lengyelországi látogatásra, de Geoana és Kovács előbbi közlése szerint megegyeztek abban, hogy hamarosan találkoznak, s a két ország mini szterelnökeinek minél hamarabbi megbeszélését is előkészítik. vissza Egy korszak lezárul A polgári kormány az amerikai külpolitika tükrében 2002. június 21. (7. oldal) Szabó László Zoltán Az amerikai főváros konz ervatív napilapja, a The Washington Times június 13án egy beszélgetést közölt Orbán Viktorral, amelyben a volt kormányfő azt nehezményezte, hogy a külföldi média feltűnően aktív szerepet vállalt az áprilisi választásokat megelőző helyzetelemzésekben. A Th e New York Times például odáig ment, hogy a magyar miniszterelnököt egyenesen a francia szélsőjobboldali Le Penhez hasonlította, a The Washington Times pedig egy vitriolos és a valóságtól gyökeresen eltérő cikkben támadta a polgári kormányt. Ezek az esemén yek a Magyar Nemzet olvasói előtt is ismeretesek, de érdemes talán továbbvinni a szálakat annak megértéséhez, hogy ezek az irományok valóban a hivatalos amerikai álláspontot tükröztéke. Az amerikai közvélemény a mai napig nem tudta megemészteni a szeptem ber 11i események borzalmait, de az első indulatok csillapodásával és kilenc hónap távlatából most már a többséget az foglalkoztatja, hogy vajon mi okozhatta az amerikai felderítés és titkosszolgálat eddigi leglátványosabb kudarcát. Bush elnök még az elmú lt héten sietett kijelenteni, hogy sem az FBI, sem pedig a CIA nem felelős az eseményekért, mert a tragédiát úgymond senki és semmi nem akadályozhatta volna meg. Időközben azonban a Fehér Ház lázasan munkálkodik egy olyan szervezet létrehozásán, a sebtében megalakult belbiztonsági minisztérium égisze alatt, amely a jövőben egyfajta közvetítő szerepet is vállalna az FBI és a CIA között. Eme terv szerint ugyanis a titkosszolgálat, a vámhivatal és a parti őrség beleolvadna az új minisztériumba, hogy hatékonyab ban vehesse fel a harcot egy esetleges terrortámadással szemben. Teszik ezt azért, hogy reményeik szerint az így kialakult centralizáltabb rendszerben már ne fordulhasson elő egy olyan eset, ami még 2001 januárjában történt, hogy egy bizalmas CIA- jelentés – amelyben azt a két terroristát is megnevezték, akik később a Pentagonra irányították az eltérített repülőgépet – egyszerűen elakadjon az egymással rivalizáló nemzetbiztonsági osztályok aktái között. A dolgok lényege azonban az, hogy az amerikai közvéle ményt arról is meggyőzzék, hogy a nemzetközi terrorizmus nemcsak az USAt, hanem Izraelt is ugyanolyan mértékben fenyegeti, és ennek megelőzésére egy olyan véd- és dacszövetségre van szükség a két ország között, amely jóformán csak háborús konfliktusok ese tében engedhető meg. Ez utóbbi természetesen felmentené a zsidó államot azoktól a vádaktól, amelyek a palesztinokkal szemben alkalmazott erőszakos és gyakran embertelen akcióik miatt egyre virulensebben fogalmazódnak meg a nemzetközi közvéleményben. Az eff ajta politizálás azonban még a hagyományosan izraelbarát értelmiséget is megosztja. Azt beszélik, hogy New Yorkban a palesztinokkal szimpatizálókat egyszerűen kirekesztik a társadalmi életből. Ideigóráig e sorsra jutott, többek között a zsidó származású j eles publicista, Susan Sontag is, aki egy
