Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-17
5 Mégis, kinek a lapja a Politika? Belgrádi leleplezés szerint Zoran Djindjics Szerbia legpatinásabb újságjának eladásával „kapitulált a gyűlölt horvátok előtt” 2002. június 17. (10. oldal) Munkatársunktól A szerbek nem i s tudják, hogy legnagyobb újságjuknak negyedrészben két horvát a tulajdonosa – ezzel a megdöbbentő hírrel lepte meg a közelmúltban az unalomra valószínűleg amúgy sem panaszkodó szerbiai újságolvasókat a Glasz javnoszti című belgrádi napilap, a „szenzációs” leleplezéseiről híres zágrábi Nacionalra hivatkozva. Az erőteljes bevezető után a cikk részletesen elbeszéli, hogyan köttetett az évszázad üzlete Zoran Djindjics szerb kormányfő és a DélkeletEurópai Stabilitási Egyezmény volt főkoordinátora, B odo Hombach között, aki mostanság a WAZ rövidítés mögött megbúvó német lapkiadó konszern vezetőségében tevékenykedik. A Szerbiában nem éppen köztiszteletnek örvendő urak (ami lévén, hogy egyikük a pillanatnyilag fungáló szerb miniszterelnök, nem túl biztat ó) nem átallottak egy ilyen óriási horderejű kérdésben egy szerb ételspecialitás fogyasztása közben dönteni. A szerb nép pedig mostanáig abban a tévhitben élt, hogy patinás újságjuk, a Balkán legrégebbi napilapja „csak” a német WAZ konszern kezébe került. Nem csoda, hiszen a dolog legszaftosabb részét, hogy egy, a WAZzal kötött korábbi szerződés alapján, két Szerbiában is elhíresült horvátnak – Ninoslav Pavicnak és Ivic Pasalicnak – is része van benne, szándékosan elhallgatták előle. Alapjában véve jobban is tették – véli a cikk írója – , hiszen ha Djindjics azt még el is tudta volna fogadtatni a polgárokkal, hogy „Szerbia tekintélyes és kipróbált történelmi ellenségeinek (sic!), a németeknek adta el a szerb újságírás jelképének számító Politikát”, azt már n ehezebben tudta volna megvédelmezni, hogy ezzel a lépésével, mondhatni, „kapitulált a gyűlölt horvátok előtt”. Ami ezután következik, az a titói időkben is csak ritkán előforduló példás horvát – szerb politikai együttműködésre vall. Mindenki megkapja a magá ét: a horvát kormányt fenyegető trónkövetelők – Ivic Pasalic, a nagy visszatérésre készülő Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezéralakja, Ninoslav Pavic, a HDZ „média paravánja” – , de Szerbia és Montenegró testvéri egységének ellenségei is. Így kerül be e gy ügyes fordulattal a képbe a dohánymaffia, hogy már „Jugoszlávia” legeslegújabb ellensége, Milo Djukanovics montenegrói vezető se maradjon ki ezekből a sötét üzelmekből, ha már a tettestársa, Djindjics is benne van, de még a korrupciós ügyeiről elhíresül t Hrvoje Petrac horvát üzletember se. Hogy a külföldi tőke beengedését ellenző, Vojiszlav Kostunica szövetségi elnök mögé felsorakozottak, továbbá az albánokkal nem rokonszenvezők is találjanak saját, „különbejáratú” bűnbakot, terítékre kerül a belgrádi Ko mercijalna banka és elnöke, Ljubomir Mihailovics szerepe is ebben az egészben. A Glasz javnoszti cikkében foglaltakat Mihailovics mindjárt másnap cáfolta, de félő, hogy ennek sokkal kisebb lesz a foganatja, mint a tiltakozást kiváltó cikknek volt. Bizonyo s politikai erőknek ugyanis éppen az áll érdekükben, hogy a régi (horvát) ellenségkép életben tartásával és újak kreálásával tereljék el az emberek figyelmét az Európához való felzárkózás valós problémáiról, s az egyre inkább elszigetelődő országon háborít atlanul uralkodjanak. vissza Fejtörést okoz Panics visszatérte 2002. június 17. (9. oldal) Sebestyén Imre (Újvidék, Jugoszlávia) Milan Panics mögé állnae a szerbiai kormánykoalíció (DOS), ha a szerb származású a merikai üzletember úgy döntene – amire egyébként már tett utalásokat – , hogy jelölteti magát az őszre esedékes szerbiai elnökválasztásokon? A DOS frakcióvezetőjének nyilatkozatából ítélve nem. A demokratikus koalíció támogatása „nem reális elvárás”, mert P anics ellen per folyik, s emiatt nem is szállhat versenybe az államfői posztért, nyilatkozta Csedomir Jovanovics. Ám a volt jugoszláv miniszterelnök környezetéből éppen arra figyelmeztetnek, hogy csak azért indítottak eljárást Panics ellen, hogy meggátoljá k visszatérését a szerb politikai színtérre. Ilyennekkel próbálkozott annak idején Milosevics is, aki mint emlékezetes, nem a szavazáskor, hanem a szavazatok számlálásakor nyerte meg a választásokat Panics ellen.
