Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-28
5 Például nem is olyan régen Németországban, Oskar Lafontaine és Gerhard Schröder esetében. Amikor a pártelnök Lafontaine pénzügyminiszter lett a Schröderkormányban, egyáltalán nem volt konfliktusmentes a két politikus viszonya. Olyannyira, hogy Lafontaine rövid i dőn belül le is köszönt minden tisztségéről. Én erre azt mondom: ez volt a negatív példa. Mi viszont Medgyessy Péterrel be fogjuk mutatni ennek az ellenkezőjét. Elég régóta ismerjük egymást, a kampányt is vállvetve vívtuk meg, s nagyon jól működött ez a ta ndem. – Amikor legutóbb, 1994 és 1998 között betöltötte a külügyminiszteri posztot, e terület sikerágazatnak számított. Megvannake a külső és a belső feltételei annak, hogy ez most is így legyen? Igen. De egyáltalán nem lennék boldogtalan, ha a többi mini sztérium kiváló működése miatt ez ezúttal kevésbé lenne szembetűnő. Mutatkoznak arra esélyek, hogy a külpolitika e kormányzat esetében is sikertörténet legyen. A tapasztalataink megvannak ehhez. Úgy érzem, én is képben vagyok. A nemzetközi feltételeket ill etően sincs ok aggodalomra. Hiszen egy sor számunkra kedvező változás zajlott le a világpolitikában 1994 – 1998hoz képest. Tagja lettünk a NATOnak, eljutottunk a EU küszöbéig, rendeződött a délszláv válság. Vagyis a legfontosabb nemzetközi feltételek inkáb b javultak, csak a szomszédsági viszonyokban támadtak zavarok a legutóbbi időkben. Itt jócskán akadnak feladatok. Az EUcsatlakozási tárgyalások hátralevő szakasza és az uniós felkészülés sem lesz éppen sétagalopp. – Mennyiben folytatható az előző kormány külpolitikája, és miben jelent szakítást az elődökhöz képest a Medgyessykormány külpolitikája? Egyetlen olyan kimondott és a parlamentben egységes támogatást kapott célt sem látok, amely esetében szakításról kellene beszélni. Alapvető feladatunk az EUcsa tlakozási folyamat sikeres befejezése, hiszen Magyarország számára történelmi cél az uniós tagság elnyerése. E tekintetben szó sem lehet szakításról. A szomszédságpolitikában is azt a törekvést kell folytatni – csak az elmúlt évekhez képest eredményesebben – , hogy Magyarország minél kiegyensúlyozottabb viszonyt ápoljon a szomszédos országokkal. Alapvetően nem fordulatra, hanem továbblépésre van szükség. – Vagyis kizárólag a külpolitikai folyamatosságra teszik a hangsúlyt? Ezt azért nem állítom. Szakítani ke ll a regionális hatalmi ábrándokkal. Azt persze az előző kormány sem mondta ki soha nyíltan, hogy ilyen ábrándjai volnának, legfeljebb a volt miniszterelnök és néhány Fideszvezető megnyilatkozásaiból sejlett ki ilyesfajta vágy. Én azonban azt mondom, hogy regionális hatalmi ábrándoknak még a látszatát sem szabad megengednünk. Markáns változás lesz a külpolitika belpolitikai hatásának, szerepének értelmezésében is. Elődeink számára a külpolitika belpolitikai szempontból volt fontos. Vagyis olyan magatartást tanúsítottak, olyan retorikát alkalmaztak a nemzetközi kapcsolatokban, amely főleg hazafelé üzent: a választók nacionalizmusra hajlamos részének szimpátiáját igyekezett elnyerni. A jobboldali szavazótábor erősítése meghatározó volt e tekintetben is. A mi felfogásunk szerint viszont a külpolitikának nem a retorikájával, a harciasságával, hanem az eredményességével kell hatnia a választókra. Ez persze bonyolultabb, áttételesebb hatás, amivel nem lehet közvetlenül szavazatokat nyerni. De hosszú távon csakis e z szolgálhatja az ország érdekét. Orbán Viktor gyakran hitte, hogy azzal nyer szavazatokat, ha jól odavág a szomszédoknak – például a Benesdekrétumok ürügyén – , vagy az uniónak, netán a nemzetközi nagyvállalatoknak. És akkor sem volt a helyzet magaslatán, amikor a New Yorki terrortámadás után nem utasította vissza Csurka István szavait, aki lényegében azt fogalmazta meg: az Egyesült Államok csak azt kapta, amit megérdemelt. – Maradtak még az EUcsatlakozási tárgyalásokon komoly buktatók? Hogyne, sőt a leg nehezebb kérdések most kerülnek elő. Itt van a mezőgazdaság, ahol még jócskán vannak rendezésre, vagy finomításra váró kérdések. Főleg a magyar mezőgazdaságnak nyújtandó közvetlen uniós támogatásokat illetően, mert hiszen ezek csak egy évtized múlva érnék el az uniós színvonalat. Ez méltánytalan elképzelés, ellentmond az egyenlő bánásmód elvének. A másik: a külföldiek magyarországi földvásárlása. Itt elődeink indokolatlan engedményeket tettek. Egyrészt beleegyeztek abba, hogy az uniós állampolgárok és jogi személyek nem tíz, hanem már hét évvel a csatlakozásunk után földtulajdont szerezhetnek nálunk. Sőt, a nálunk letelepedettek már három év után megkapják ezt a lehetőséget. Az Orbánkormány úgy adta ezeket az engedményeket, hogy cserébe semmit nem kapott. M i megpróbáljuk ezt utólag korrigálni, de ez nem lesz egyszerű. Kísérletet teszünk a magyar pozíciók javítására, természetesen nem olyan áron, hogy ez lefékezze a csatlakozási folyamatot. Amerikai gesztus – Ez jelentheti azt is, hogy a Medgyessykormány újr anyit bizonyos már lezárt tárgyalási fejezeteket? Nem. Ez riadalmat és ellenszenvet váltana ki az unióban. Az álláspontok finomítása azonban szerintem még elképzelhető. A játékteret ki akarjuk használni az utolsó milliméterig. De feltétlen ügyelünk rá, ne hogy emiatt megkérdőjeleződjön elsőkörös csatlakozásunk.
