Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-24
12 (többek között) a szólás- és sajtószabadsággal, a homoszexuálisok jogaival, és nem teljesült az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 176/1993as álláspontjában megfoga lmazott, illetve az 1123/1997es határozatban kért visszaszolgáltatás sem a történelmi egyházak javára (szó szerinti megfogalmazásban a restitutio in integrum elv alapján). A monitorizáló bizottság ez utóbbi teljesítésének egyesztendős határidőt javasolt. Öt évvel a döntés után a Bársony András szocialista képviselő vezette bizottság megszüntette Románia monitorizálását, mert – véleményük szerint – az ország teljes mértékben teljesítette a megszabott feltételeket. Amikor Tőkés László püspök szóvá tette a sz ocialista képviselő tévedését, az így nyilatkozott a Népszabadságban: „(a bizottság) tevékenysége nem arról szólt, hogy Tőkés László püspök hány ingatlant kért vissza. (…) Nincs olyan európai normatíva, amely külön foglalkozna az egyházi tulajdon visszaszo lgáltatásával.” A megszüntetés nem csak magyar részről okozott botrányt. Már a bejelentést követő sajtótájékoztatón kiderítették a román újságírók, hogy a bukaresti hatóságok hazudtak, félrevezetve az Európa Tanácsot. Az Adevarul például első oldalán hozt a, hogy Románia úgy szabadult meg a monitorizáló bizottságtól, hogy a román parlamenti küldöttség vezetője, Victor Hrebenciuc idén márciusban egy olyan bizalmas jelentést tett le az ET asztalára, amelyben arról értesítette őket, hogy a román törvényhozás t örölte a szólás- és sajtószabadság alkotmányellenes korlátozását lehetővé tevő passzusokat (ez a hatóságokat és a köztisztviselőket volt hivatott védeni). A jelentéssel ellentétben ezek a passzusok még mindig érvényben vannak, mert a képviselőház törölte ( illetve módosította) ugyan, de a javaslat eltűnt a szenátus fiókjaiban, ott még nem is tárgyalták. Hatályba pedig csak a két döntés után kerülhet. Bársony András szocialista képviselő – a monitorizálás beszüntetését bejelentő sajtótájékoztatón értesülve e rről – pár kínos pillanat után úgy fogalmazott: a román ETküldöttség jelentéséhez (hangúlyozzuk: ez bizalmas volt – a szerk.) egyetlen román ellenzéki párt vagy civil szervezet sem fűzött semmilyen megjegyzést vagy kritikai észrevételt, így ők kizárólag a hivatalos információk alapján hoztak döntést. A hajmeresztő érvelés annál is inkább sántít, mert volt még egy cinkosa: a bizottság alelnöke, Frunda György, az RMDSZ szenátora, így pontosan tudnia kellett, hol áll a módosító törvény és miért. Tiszteletbeli elnökétől, Tőkés Lászlótól arról is tudhatott, hogy miként áll az országban az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye. Az esemény jókora belpolitikai botrányt okozott. Most maradjunk csak a magyar vonatkozásoknál: az RMDSZ belső ellenzékének is n evezett Reform Tömörülés tegnapelőtti állásfoglalásában kifejtette: számukra értelmezhetetlen Bársony András szocialista képviselő bukaresti kijelentése. Úgy vélik, hogy az ET dokumentumairól, Románia nyilvános vállalásairól nemcsak bizottsági elnöki kötel ezettségeiből eredően, hanem a határon túli magyar közösség sorsáért felelősséget érző anyaországi politikusi minőségében is tudnia kellett volna. Azt már mi tesszük hozza, hogy Bársony András a külügy politikai államtitkári székének várományosa, s így a t ervek szerint az ő feladata lesz a határon túli magyarság ügyeinek kormányzati koordinálása. A királyhágómelléki református egyház közleményében ez áll: „Egyértelműen megállapítható, hogy országunk nem, vagy csak részben teljesítette azokat a feltételeke t, amelyeket az Európa Tanácsba való felvételekor előírtak számára. Következésképpen a múlt héten Bukarestben ülésező monitorizáló bizottság ez ügyben olyan egyoldalú politikai döntést hozott, amely nem vette figyelembe az erdélyi magyar történelmi egyháza k jogos követeléseit. Egyházunk és a többi kisebbségi testvéregyház mély sajnálattal tapasztalja, hogy az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelemben magyar érdekvédelmi szervezetünk az európai követelések szigorú és maradékt alan betartása, valamint a kisebbségi egyházak, illetve kisebbségi magyarságunk érdekeinek következetes képviselete helyett léptennyomon a román kormánynak a mieinket keresztező érdekeit részesíti előnyben.” Az RMDSZ hivatalos politikájával egyet nem ért ő erdélyi politikusok azt remélik, Bársony nyilatkozata csupán szakmai és politikai tájékozatlanság, netán szerepzavar, és nem a határon túli magyar közösségek érdekeit felvállaló anyaországi külpolitika változásának félreérhetetlen jele. Hasonlóképpen gon dolkodik a kolozsvári Szabadság jegyzetírója is, aki Bársony kifakadására (Tőkés sem saját egyházának, sem saját országának nem használ) kifejti: „úgy látszik, a két szocialista politikus egyetértése előre vetíti a két szomszédos, baráti, szocialista állam kormányainak leendő egyetértését a kisebbségi, egyházi és nyilván diplomatikus félretájékoztatás ügyében.” A román hatalom most az újságírókat vádolja, hogy nem lojálisak hazájukhoz, gáncsoskodnak, szemére vetve a hatalomnak a saját hazugságait. Pedig a román kollégák csak azt írták le, amit Tőkés László immár tizenkét esztendeje hangoztat: a román politizálás porhintés a Nyugat szemébe, miközben a felmerülő, megoldásra váró gondokat változatlanul szőnyeg alá seprik. Sajnálatos, hogy
