Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-26
14 gy űlölködő és nacionalista demagógiájának. Számomra még nyitott kérdés, mennyiben tudja majd Orbán Viktor féken tartani a radikális jobboldalról jövő párthívek retorikáját és akcióit, amelyek nem kevés kárt okoztak Magyarország imázsának és a szomszéd államo kkal való viszonyának. Orbán miniszterelnök április 21ei beszédében bejelentette, hogy az ellenzékben pártja szigorúan ellenőrzi majd a valószínűleg Medgyessy által vezetendő új kormány működését, de ha jól értettem a beszédet, amelyet a Duna Televízión hallgattam, az új kormány számíthat támogatására, mindakkor, amikor a nemzet haladását előmozdító intézkedéseket fog javasolni. Ez a békülékeny hang nyilván bátorítólag hat majd Medgyessy Péterre és koalíciós társaira, hogy késedelem nélkül fogjanak hozzá programjuk megvalósításához: a közbiztonság javításához, a korrupció elleni küzdelemhez, a parlament működésének normalizálását célzó intézkedések bevezetéséhez. A bal- és jobboldal remélhetőleg abban is meg tud majd egyezni, hogy Magyarország jó hírnevét legeredményesebben a magyarországi magyarság anyagi és szellemi teljesítményeivel, szakértő diplomáciával és jó "gouvernance"val lehet alátámasztani. Végül néhány szó a magyarországi választások második fordulójával egyidejű francia elnökválasztás első fordulójáról, amelynek nagy meglepetése a Le Pen vezette Nemzeti Front sikere és a szocialista párt katasztrofális veresége volt. A legtöbb hírmagyarazó egyetért abban, hogy ennek az egész társadalmat megdöbbentő sikernek és vereségnek fő oka a francia tá rsadalom különböző rétegeinek egyre növekvő elégedetlensége és elidegenedése a "kohabitációs" kormányzat iránt, amelynek egyre többen hányták szemére, hogy nagyobb gondot fordít a belső hatalmi versenyre, mint a pénzügyi, gazdasági és kulturális reformok m egvalósítására. Ez az elégedetlenség nyilatkozott meg a szavazattól tartózkodók nagy számában s abban, hogy a végleg működésképtelennek bizonyult kommunista párt szavazóinak jó része a szélsőjobbra adta le voksát, a másik része pedig inkább a három trocki sta párt egyikére szavazott, mint a szocialista elnökjelöltre. Azután, hogy a két szélsőjobboldali párt, a Le Pené és a Megreté kétszázezerrel több szavazatot kapott, mint a szocialista párt, a második fordulón nem Jospin és Chirac fognak szemben állni, h anem ami két héttel ezelőtt hihetetlennek látszott: Le Pen és Chirac. Így Le Pen sikere alapjában véve Chirac javára döntötte el máris a választást, aki meg fogja kapni a kibukott baloldal szavazatainak jó részét. A közvéleménykutatók ezt a fordulatot ne m látták előre, amit azzal magyaráznak, hogy a megkérdezetteknek többsége - ha el is határozta, hogy Le Penre fog szavazni - ezt mégiscsak szégyellte megmondani. Már a választások másnapján sokan bevallották a tévéknek és a rádióknak, hogy megbánták szavaz atukat; ők inkább csak leckét akartak adni a politikai elitnek, amely annyi csalódást okozott nekik: sem a munkanélküliséget nem sikerült jelentékenyen csökkenteni, sem a közbiztonságot javítani, sem az euró bevezetését követő áremeléseket nem tudták megak adályozni. A lecke valószínűleg használni fog: előreláthatólag a júniusi parlamenti választások eredménye ellensúlyozza majd az áprilisi sokkhatás következményeit, s az is valószínű, hogy a francia politikai elit mindkét szárnya, a bal és a jobb, igyekszik majd addigra jóvátenni a tévedéseket, amelyeknek - a mondhatnám megérdemelt - áprilisi vereségét köszönheti. vissza A szerző író, történész Újabb státuskényszerek 20020426 (a nyomtatott MH cikke) Nem lenne szerencsés, ha az alakuló budapesti kormány hivatalba lépése után egyből felmondaná a decemberben aláírt románmagyar egyetértési nyilatkozatot. Egyszerűen nem volna elegáns. Még akkor sem, ha a méltán OrbánNastasepaktumként emlegetett egyezség csapnivaló, s tulajdonké ppen nem szolgált mást, mint az aláírók, illetve kormányaik hazai presztízsmentését. Csakhogy e pillanatban nem más ez, mint egy papír. Semmi több. Pontosabban az egészből egyelőre csak a romániai magyarok nem magyar hozzátartozói érezhetnek valami érdeml egeset. Ők is rosszat: nem jár nekik a törvényben beígért hozzátartozói igazolvány. Azon a ponton ugyanis, amelyért az egyezséget Bukarestben leginkább szorgalmazták, nincs változás: a két külügyi tárcának máig, azaz több mint négy hónappal az aláírás után ig nem sikerült megegyeznie a kiterjesztett munkavállalási kedvezményekről. Nyugodtan nyilatkozhattak tehát a hivatalban lévő magyar kormány vezetői arról, hogy csupán egy romániai pincér rohamozta meg a munkaerőpiacot, valójában a kérdés az, ő mi alapján érkezett. Az egyetértési nyilatkozatra hivatkozva ugyanis nem jöhetett. És mégis, a nyilatkozat hirtelen felmondása elhamarkodott lépés lenne. Nem csak azért, mert nem elegáns, vagy Bukarestben esetleg rossz néven vennék, de fölösleges is. Tűzoltás volna, ami csak elodázná az elkerülhetetlent, a státustörvény módosítását. Nem vitás, a várhatóan kicsiny parlamenti többséggel kormányzó koalíciónak, amelyből a szocialisták még meg is szavazták a jogszabály, nem lesz egyszerű elővenni és módosítani azt. Létez nek azonban kényszerek és realitások, amelyek ezt sürgetik, illetve motiválják. Az első számú sürgető tényező nyilvánvalóan az, hogy a jogszabály nem jó. Vagy másként fogalmazva, lehetne jobb és hasznosabb is. Itt vannak például a gyerekeiket magyar iskolá ba járató családoknak juttatott húszezer forintok. Gesztusnak szép, a gyakorlatban azonban nem sokat segítenek. A pénz elaprózódik, a családok életében lényegi változást nem hozhat, a kisebbségi oktatást
