Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-19
7 Miért vált kampánytémává a külpolitika? Tapasztalataink vannak arról, mi lesz a határon túli magyarsággal, ha az MSZP – SZDSZ kerül hatalomra 2002. április 19. (8. oldal) Keresztes Lajos Többen keresték annak az okát, hogy miért állította az ellenzék kampányérdekei szolgálatába a külpolitikát. Politológiai közhelynek számít az a tény, hogy külpolitikai kérdésekkel csak rendkívüli helyzetekben lehet szavazatokat szerezni. A modern magyar demokrácia történetében talán az 1990. tavaszi marosvásárhelyi pogrom eseményei jelentettek néhány százalékot az első szabad választás okon a jobbközép erőknek. Mint látni fogjuk, valójában e baloldali taktika esetében a külpolitika belpolitizálásáról van szó, azaz a kormány kritikája csak látszólag érinti Magyarország külügyeit, valójában itt kemény belpolitikai üzenetekkel kí vánják megcélozni a választópolgárt. E taktikát az MSZPnek és az SZDSZnek a kedvezménytörvényhez való viszonyában szemléltethetjük. E két pártot nem legitimálja a magyar történelem, hiszen az MSZP elődpártjai, ellentétben a lengyel, román vagy cseh kommu nistákkal, akik komoly nemzeti sikereket tudtak felmutatni a szovjet érdekek kiszolgálásakor – keleti német területek megszerzése, a Szudétavidék némettelenítése, egész Erdély és a Partium megtartása – a budapesti elvtársaknak Sztálin és utódai nem adták meg ezt a lehetőséget. Így tevékenységét úgy kísérelte meg igazolni, hogy azt állította, a nemzeti gondolat az egész magyar történelem során retrográd volt, s miként a vallás, a nép ópiumaként kizárólag az uralkodó rétegek önzését és hatalmon maradását szo lgálta. E megközelítés középpontjába állította a haza és haladás mesterséges ellentmondását, s ezt a célt szolgálta a dualizmus korának, vagy az úgynevezett Horthykornak hiperkritikus elemzése is. Az eltelt esztendők sulykolása elegendőnek tűnt arra, hog y a határainkon túl élő magyarságban az átlag kereskedelmitévéfogyasztó saját jólétére leselkedő veszélyt lásson. Ahol nem terhelik a tudatát hazánk demográfiai problémáival, s nem vallják be, hogy az egyik újbalos mítosz, a multikulturális társadalom leg endája szemeink előtt látszik összeomlani eddig példaként elénk állított országokban, Hollandiában, Dániában. S a demográfiai mélyrepülésben bennünket megelőző államokban az alacsony születésszám már olyan méreteket öltött, hogy az komolyan veszélyezteti a z eddig elért jólét megőrzését. A magyarországi baloldali ellenzék pártjai, amelyek mindvégig részt vettek a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) minden megbeszélésén, részletes tájékoztatást kaptak a polgári kormány a szomszédos államok, valamint az EU- és a NATOpartnerek képviselőivel folytatott folyamatos egyeztetéseiről. Az a tény, hogy a kedvezménytörvényt némi ellenállás után a legtöbb állam kész volt elfogadni, nagy dilemma elé állította az MSZPt és az SZDSZt. Emlékeztette őket a magyar külpolitika 1990et követő legnagyobb malőrjére, amikor 1996 júliusában a szomszédos országok és a NATOpartnerek előzetes tájékoztatása nélkül megtartott magyar – magyar csúcstalálkozó zárónyilatkozatában hosszú távú célként megjelent a területi autonómia kifejezés. A nyugati hatalmak e megfogalmazásban – elfogadva a szlovák és a román diplomácia érveit – a térség stabilitását súlyosan veszélyeztető, túlzott követelést láttak. Egyértelművé tették, ha a záros határidőn belül nem kötik meg a magyar – román alapszerződést, amiben a fenti igényektől Budapest elhatárolódik, akkor mint potenciális konfliktusfészek, hazánk kimarad a NATObővítés első köréből. Érdemes felidézni, hogy az akkori külügyi profik nagyban megkönnyítették a magyerellenes fellépésben gyakran egyeztető R ománia és Szlovákia dolgát azzal, hogy a zárónyilatkozat hivatalos angol fordítása Budapesten csak azután készült el, hogy Pozsony és Bukarest már prezentálta saját változatát. Ennek a ténynek az emlékezetbe idézése viszont megingathatta volna a magyarorsz ági baloldal egyik legfontosabb mítoszát, nevezetesen, hogy ők kiváló külügyi csapattal rendelkeznek, akik mindig a maximumot hozzák és hozták ki az ország lehetőségeiből. A kedvezménytörvény sikere azonban egyenes cáfolatát jelentette annak az álláspontna k is, amely szerint a körülmények miatt lehetetlen komoly támogatást nyújtani a határokon túl élő nemzettestnek, mert abba sem a nyugati hatalmak, sem a szomszédok nem egyeznének bele. A Máért minden résztvevője tudta – hiszen ott részletes tájékoztatást kaptak a pártok delegáltjai az egyeztetésekről – , hogy Bukarest és a háta mögé bújt Pozsony nem kívánt a kedvezménytörvényről
