Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-15
7 elvére alapozott – jogfosztottságát, kitelepítését és vagyonuk elkobzását törvényesítették. Habsburg Ottó a Páneurópai Unió tanácskozásának pozsonyi rend ezvényén határozottan viszszautasította a cseh és szlovák hivatkozásokat, amelyek szerint annak idején a Benesdekrétumokban foglaltakhoz hasonló intézkedéseket foganatosítottak volna Lengyelországban és Hollandiában is. Mint mondta: a lengyel és a holland dokumentumokban egyetlen diszkrimináló paragrafus sem található, ezzel szemben a Benesdekrétumoknak négy olyan, az emberi jogokkal ellentétes, tarthatatlan paragrafusa van, amelyeket máig nem hatálytalanítottak. Ausztria a Benesdekrétumok kapcsán a hét végén felvetette a kárpótlások kérdését is. Az Osztrák Szabadságpárt bécsi szervezetének kongresszusán Peter Westenthaler frakcióvezető leszögezte: nagyon is itt az ideje a kárpótlási alap létrehozásának és a szudétanémet származású osztrák honfitársak ká rpótlásának. Benita FerreroWaldner külügyminiszter az osztrák televízióban vasárnap annyit mondott: maga is kívánatosnak tartaná a kárpótlási alapot, ám ezt Csehország csakis önkéntes alapon hozhatja létre. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ragaszkodik Csehor szág bocsánatkéréséhez, s egyben kissé különösnek minősítette Günter Verheugen EUbiztos prágai kijelentését, amely szerint a dekrétumok nem akadályozzák Csehország uniós csatlakozását, mert még várat magára az Európai Parlament által követelt és az EU Biz ottsága által megrendelt szakértői vélemény. vissza Ország, haza, nemzet - felelősség 20020415 (a nyomtatott MH cikke) Nem értelmezhető a Magyar Koalíció Pártjának álláspontjaként Duray Miklós szombati Kossuth téri beszéd e - Bugár Béla lényegében elzárkózott politikustársa budapesti kampányfellépésétől. A kisebbségi pártelnök realista. Felismerte azt, amivel a jelek szerint a Fidesz belső köreiben nem törődnek: a nemzet, illetve a haza fogalmakkal lehet korteskedni, csak r endkívül kockázatos. Európa e Balkán közeli részein különösen az. Orbán környezetében persze mindezt pontosan tudhatják. Hetekig magyarázhatták a magyarok gazdasági életteréről értekező kormányfő szavait, de így is kétséges, hogy mindenkit megnyugtattak v olna. Nem is kockáztattak meg még egy ilyet április 7éig. Azóta azonban úgy tűnik, már ez sem tabu. Sőt az eddiginél is tovább mentek. Azzal ugyanis, amikor korábban arról beszéltek, hogy a nemzet és az ország határai nem esnek egybe, még igazából semmit sem ártottak: hangzatosan bár, de nyilvánvaló tényeket állapítottak meg. Mostanra azonban a kulcsszó már nem a nemzet. A haza az, ahol magyarok élnek, s most többek között ezt a hazát is meg kell védeni - immár e gondolatot fogalmazta meg a múlt héten több ször is a kormányfő. Itt tartunk tehát. Egy veszélyben lévő Kárpátmedencénél, amit meg kell védeni, mégpedig, mint Duray Miklós szavaiból kiderült, forradalommal. Tegyük nyomban hozzá, a szlovákiai magyar politikus személye ebben az ügyben másodlagos. Du ray, miként a Kossuth téri színpadra kiültetett erdélyi püspökök vagy akár a csonkamagyarországozó csíksomlyói plébános, valójában eszközök. Kiszolgáltatott emberek, bár nem vitás, a szereplés kedvükre lehetett. Emlékezzünk csak Tőkésnek a státustörvény p arlamenti vitája után a szabaddemokratákat nemzetárulóként emlegető nyilatkozatára, vagy Durayra, amint csőcseléknek nevezte a jogszabály miatt kétkedőket. Megvan a maguk felelőssége az indulatok gerjesztésében, de nem nagyobb ez azokénál, akik a maguk cél jaira igyekeznek felhasználni őket. Amennyiben ugyanis valami veszélyezteti a nemzetet - s nem a hazát, mert hála az égnek, azt azért senki sem fenyegeti , az éppen a határon belüli vagy azon "átívelő" megosztás, valamint megítélésének és ehhez kapcsolódv a érdekeinek figyelmen kívül hagyása. KeletKözépEurópa nem egyszerű térség. Itt a szimbólumok és a frázisok gyakran jóval nagyobb súllyal esnek a latba, mint máshol, így az erre építő taktikákat - még akkor is, ha öncélúak - nagyon óvatosan kell kezelni . Ha másért nem, azért, mert a magukat megsértve érzők errefelé nehezebben is felejtenek. Orbán Viktor persze győzni akar, s mozgósítani igyekszik mindenkit, akiről feltételezi, hogy mellé fog állni. A fenyegetett hazáról vagy a nagytőkés kormány veszélyé ről szóló nyilatkozatok pedig világosan illeszkednek a kortesretorikába. Megvan a viszonylag jól körülhatárolható és szerencsére nem túl nagy célközönségük, akik közül korábban jó néhány embert már meggyőztek, ám egyfelől túl keveset, másfelől túl sokat. M ost nincs alternatíva, ebből a tárborból is minél többet vinniük kell. Kerül, amibe kerül. Csakhogy mi van, ha Orbán Viktor valóban győz? Mit mond akkor, ha valamely szomszédos országban a Kárpátmedencényi hazáról, illetve az arra leselkedő veszélyekről faggatják? Mivel győzködi majd a nyugati tőkét, hogy továbbra is jöjjön Magyarországra, vagy akárcsak arról, hogy érdemes itt maradnia? (A kérdéssel egyébként először Martonyi János találkozhat, aki e héten Chicagóban magyar kereskedelmi kirendeltséget nyi t meg. Márpedig a külkereskedelemért is felelős külügyminiszter neve ott szerepel a Nemzeti Kör tagjai között, amely társaság a múlt hétvégén ugyancsak elmorfondírozott nyilatkozatában a tőzsde és a lakosság érdekei közötti különbségeken.) Lehet persze a k ampányra hivatkozni, azt mondani, hogy nem úgy gondoltam. Csak éppen nem elegáns. Ráadásul nem is hiteles. Márpedig a kormányzás nem kizárólag a hatalomról, hanem a hitelességről is szól. Sőt ennek megőrzése az igazi felelősség. Mert nemcsak magáról a pol itikusról, az ő megítéléséről van szó, de legalább annyira az általa
