Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-09
8 egy mozdulattal rombolják le a magyar kormány külpolitikai törekvéseit és a felvidéki magyar koalíció keserves érdekvédő munkáját. Mégis, mit kellett volna tennie Duray Miklósnak, aki erről – kellően tájé kozott képviselőként – tudomást szerzett? Talán el kellett volna hallgatnia, mint Horn Gyula tette az előző ciklus felelős miniszterelnökeként, amiután titokban találkozott Meciar kormányfővel, és a szigetközi vízmegosztástól kezdve az olajszőkítési együtt működés eltussolásán keresztül még valami zavaros lakosságcseréről is tárgyaltak? A régebbi összefüggésekről annyit érdemes még egyszer emlékezetbe idézni most, az MSZP választási nyomulása kapcsán, hogy 1983ban, amikor a budapesti pártközpontból megszerv ezték a husaki elnyomórendszer áldozata, Duray elleni aljas sajtótámadást, az MSZMP KB külügyi alosztályvezetőjét Kovács Lászlónak hívták (később Horn külügyminisztereként ő hozta tető alá, a szlovákiai és romániai magyar pártok feje felett a Meciarral és Iliescuval megkötött alapszerződéseket), az MSZMP KB kulturális osztályának vezető kádere pedig Lendvai Ildikó volt (ő foglalkozott a cenzúra, akkori szóhasználattal: sajtóügyekkel), Medgyessy pedig pénzügyminiszterhelyettes, csupán a rend kedvéért. Ugye ismerős nevek az MSZP választási listájának éléről? Van még egy további politikai kuriózum is ebben az egész, az ellenzék által bűnös felelőtlenséggel választási kampánytémává silányított státustörvényvitában. Tamás Gáspár Miklós nyilatkozta múltkor, saj nálattal adván igazat Kövér Lászlónak, hogy a román kártya kijátszásával az MSZP a balkáni színvonalú nacionalizmus oldalára került. Hozzátehetjük, hogy ez a legutóbbi akciójuk a magyar érdekek elárulásán túl ismét felveti: Kovácsék a legprimitívebb Kárpátmedencei xenofóbiának, ezúttal Ján Slotáék vörösbarnaszláv sovinizmusának is készségesen szállítanak muníciót, ha szükség van rá Pozsonyban vagy Budapesten… Az meg már csakis a volt állampárt vezető kádereinek kóros emlékezetkiesésével magyarázható, ho gy a magyar kedvezménytörvény pragmatikus kiterjesztésének örvén Hornék most egymásra licitálnak a román és más szomszéd nemzetiségeknek a „hazai pénzforrásainkat veszélyeztető, tömeges munkához juttatásával, szociális ellátásával” stb., hiszen ilyet is lá ttunk már tőlük régebben. No nem azt, hogy a szomszédos országokban a Ceausescu, Brezsnyev, Husak- vagy Tito- (majd Milosevics) féle etnobolsevista uralom alatt senyvedő magyaroknak bárminő segítséget nyújtottak, netán kedvezményt adtak volna. Azt ugyan nem. De voltak itt olyan évtizedek, amikor szívesen látott – és költségkeretre való tekintet nélkül ellátott – vendég volt minálunk mindenféle afrikai, ázsiai és latinamerikai „felszabadító” elvtárs, Mozambiktól és Angolától kezdve Algérián, Líbián, Jeme nen, Szírián, Etiópián; Kambodzsán, Vietnamon és Indonézián át a testvéri Nicaraguáig és Kubáig. Kedves vendégünként időztek az ideológiai és gyakorlati továbbképző központokban, egyetemeken, pártfőiskolákon, titkos katonai és munkásőrbázisokon, ösztöndíjj al és költségtérítéssel. Amint szívesen látott kedves internacionalista jó barátunk volt, teljes ellátással (italt és nőket is beleértve) a csopaki kiképzőtelepen (a most francia börtönben időző) Carlos elvtárs is. Éppenséggel Hornék, Kovácsék, Medgyessyék illetékességi, hivatali idejében. Lám, akkor lehetett segíteni a szegény bajbajutotton. Pedig nem is volt magyar állampolgár, és az adóját sem nálunk fizette. Vissza Nagyvizit Egészségügyi körkép a magyarokról, határon innen é s túl 2002. február 9. (21. oldal) Zivkovics Natália Régóta keressük a választ arra, hogy miért ilyen magas Magyarországon a halandóság a környező országokhoz képest, mikor egészségügyi ellátórendszerünket – Ausztriáét és Szlovéniáét leszámítva – nem tartják rosszabbnak szomszédainkénál. A státustörvény k apcsán megnőtt az érdeklődés a határon túli magyarok egészségi állapota iránt is. Bár az eddig ismert adatok alapján az összehasonlítás nehéz, megállapítható, hogy például
