Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-06
7 Fenntartásait hangoztatja Páll Sándor is, a politikai súllyal és befolyással nem rendelkező vajdasági magyar törpepárt, a VMDK elnöke. A törvényre nemmel szavazó politikus szerint a jogszabály nem változtat semmit a kisebbségek és a Vajdaság helyzetén. A szerb kormánykoalíció legnagyobb és a jugoszláv államfő Vojiszlav Kostunica irányítása alatt álló pártja, a DSS ugyancsak bizalmatlan. A párt frakcióvezetője, Dejan Mihajlov kijelentette: az omnibusztörvény révén a belgrádi hatalom egy része átkerül Újvidékre, a vajdasági közigazgatási központ ba. Kostunica már többször jelezte, hogy Szerbiát öt körzetre kellene felosztani, ezek közül az egyik a Vajdaság lehetne. A szerbiai kormánykoalíció, a DOS többi pártja másként vélekedik. Kasza József szerbiai kormányfőhelyettes, a legjelentősebb vajdasági magyar párt, a VMSZ elnöke úgy véli: a jogszabály „minden vajdaságinak hasznára válik”. A szerb parlamenti szavazást nagy horderejű döntésnek tartja, amely szerinte fontos mérföldkő a vajdasági autonómia visszaállítása felé vezető úton. A DOS frakcióvezet ője, Csedomir Jovanovics szerint az omnibusztörvény révén a vajdaságiak érvényesíthetik eddig háttérbe szorított érdekeiket. Korhecz Tamás, a vajdasági (tartományi) parlament kisebbségügyi minisztere, aki fontos szerepet játszott a törvény előkészítésében, ugyancsak bizakodó. Mint lapunknak elmondta: a tartományi parlamentre és a kormányra óriási munka hárul a jövőben. Az omnibusztörvény biztosította kereteknek megfelelően az újvidéki (tartományi) parlament ugyanis sok területen önállóan dönthet több terüle ten. A vajdasági magyarok szempontjából azért lehet előnyös az omnibusztörvény, mert olyan fontos területeken ruházza át a tartományi hatalomra a hatásköröket, mint az oktatás, a művelődés vagy a (kisebbségi) médiaügyek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Belgrád helyett a tartományi illetékesek dönthetnek a magyar iskolaigazgatók kinevezéséről, a kisebbségi oktatási programokról, a magyar iskolák és középiskolák alapításáról, anyagi támogatásáról. A kisebbségi művelődési intézményekről és azok pénzelésérő l úgyszintén az újvidéki parlamentben határozhatnak. Az anyanyelv hivatalos használatáról is a tartományi parlament dönthet. Az omnibusztörvény szerint a vajdasági adókból annyit kell meghagyni a tartományi költségvetésben, amennyiből fedezni lehet valamen nyi kiadást. Vajdaság: nesze semmi? Egyhetes vergődés után túljutott a szerb törvényhozás útvesztőjén a vajdasági önkormányzatiság részleges visszaállítását célzó újvidéki beterjesztés, a népszerűen omnibusznak nevezett törvény. Az 1989 óta üldözött auto nómiapártiak nagy győzelmének látszik az esemény, de valóban így vane? A jogszabály az eredeti javaslat formájában sem volt túl forradalmi, hiszen csak azoknak a ma is érvényes, milosevicsi alkotmányban elismert hatásköröknek az újraélesztését irányozta e lő, amelyeket az alaptörvénnyel ellentétes törvényekkel függesztett fel az előző rezsim. Csekély „forradalmiságából” aztán lefaragott valamennyit a szerb kormány a maga kéttucatnyi módosító indítványával. Ezeknek az volt lényegük, hogy bizonyos jogkörök „k ölcsönbe adásával” meghiúsítsa az autonómia tényleges gyakorlását. S még így is a végszavazásig bizonytalan volt az omnibusztörvény sorsa, hiszen a belgrádi székhelyű pártok nem szívesen adják ki kezükből a hatalmat, a rendszerváltó koalíció kis tagjai ped ig főleg azt nézik, hol és hogyan tudnak előnyöket szerezni maguknak. Ha úgy vesszük, hogy a Vajdaság 24 állami közigazgatási területen mégiscsak visszakapta a tizenhárom éve elveszített jogkörét, nem is olyan rossz az eredmény. A tartomány irányíthatja ez entúl a vízgazdálkodást, a környezetvédelmet, az egészségügyet, az oktatást; gyakorolhatja a művelődési intézmények alapítói jogát, a sportlétesítmények felügyeletét. Csakhogy: a szerb parlament a vajdasági kötelezettségeket elég jól körülhatárolta, de a s zükséges pénzről „megfeledkezett”. Persze nem teljesen, csak majd utólag, a pótköltségvetés megszavazásakor dönt róla. Mile Iszakov, a vajdasági reformpártiak elnöke azt mondta: a belgrádi centristák akár szeptemberig is elhúzhatják a dolgot, aztán pedig h ivatkozhatnak a Vajdaság sorsát rendező új alkotmány körüli teendőkre. A másik tekintélyes autonómiapárti politikus, Nenad Csanak szerint ebben a helyzetben még mindig a „Nesze semmi, fogd meg jól!” mondás érvényesül. Úgy véli, hogy az omnibusztörvény a tő sgyökeres vajdasági pártok ultimátumai nyomán vált valóra, s ő kész hasonló eszközökhöz nyúlni a jövőben is. Ha másképp nem megy, referendumot írnak ki a vajdasági pénzek helyben tartásáról. Pilcz Nándor Újvidék, 2002. február munkatársunktól Omnibuszo n (és tovább?) Két tucat államigazgatási hatáskör és hozzá, állítólag, a mostaninál nyolcvanszor több költségvetési pénz visszakerül Belgrádból Újvidékre, bár az önálló adószedés joga egyelőre nem illeti meg a Vajdaságot. Tömören ennyit hozott az „omnibus z”, ahogyan a tartomány Milosevics által elvett autonómiáját részben visszaadó törvényt elnevezték.
