Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-26
6 Orbán: Védenünk kell a magyarokat Nem kívánjuk kétoldalú keretekben szóba hozni a témát, ám ha az napirendre kerül, világos álláspontot képvisel ünk - mondta tegnap a benesi dekrétumokkal kapcsolatban Orbán Viktor az EUmagyar társulási parlamenti bizottság ülésén. A kormányfő kifejtette: "Ha bántják a magyarokat, vagy rájuk nézve sérelmes törvények vannak érvényben, akkor nekünk meg kell őket véde ni. Ezek a jogszabályok magyarokat kényszerítettek szülőföldjük elhagyására." Az MTI szerint Orbán úgy fogalmazott: Magyarország nem ellenzi, hogy az EU tíz országot egyszerre felvegyen. Bennünket az érdekel, hogy a döntésnél a tagjelöltek felkészültsége döntsön. A csatlakozási tárgyalások audiovizuális fejezetének lezárásához szükséges magyar médiatörvénymódosításról a miniszterelnök azt mondta, a választás fogja megoldani a problémát, és "azután könnyen és gyorsan lezárja a magyar belpolitika ezt a feje zetet". vissza munkatársunktól Elhalasztott dialógus Pozsonyi lap a szlovákmagyar viszonyról Kicsiny, szerény külsővel megjelenő, ám ugyancsak befolyásos társadalompolitikaikulturális folyóirat a Dilema, amely 57. számát a szlovákmagyar kapcsolatoknak szentelte, különös tekintettel a történeti vitákra és a kedvezménytörvény körül kialakult helyz etre. A szám tizennégy szerzője között négy nagykövetet találhatunk: csehszlovák, majd szlovák nagykövet volt Bukarestben a folyóirat szerkesztője, a magyarból is kiválóan fordító Milan Resutík; Budapesten szolgált a kapcsolatok egyik legjobb szakértője, Rudolf Chmel; megszólal hazánk jelenlegi pozsonyi nagykövete, Boros Miklós és a mostani budapesti szlovák nagykövet, a különben Nyíregyházán született Stefan Markus. A kapcsolatok két magyar történészirodalmár szakértőjét, Szarka Lászlót és Kiss Gy. Csabá t éppen úgy megtaláljuk fontos tanulmányaikkal, mint az egyik legidősebb szlovák történészt, Lubomír Liptákot, vagy a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos titkárát, Dusan Kovácot. A szám alaphangvételét a szerkesztő vezércikke szabja meg, amelynek már a címe is feltűnő: A szomszédviszály kontinuitása. Resutíknak tökéletesen igaza van, hogy az állandóan megújuló nézeteltérésekben szó sem lehet arról, hogy az egyik fél győzhetne a másik felett, "mert a szomszéd szomszéd marad, tehát bármilyen győzelem csak pirruszi győzelem lehet". Ehhez csatlakozik Dusan Kovác megállapítása is: "A nemzetek létezésének értelme nem öncél, hanem annak bizonyítása, miként járulhatnak hozzá a világ emberivé tételéhez. A magyaroknak és a szlovákoknak egyenlő esélyük van, hogy me glehet csekély mértékben, de semmiképpen nem elhanyagolhatóan hozzájáruljanak e cél eléréséhez". És újra idézném Kovácot, aki a történelmi tények eltérő magyar, illetve szlovák értelmezésének áthidalására tesz, szerintem, értelmes javaslatot, noha azt is s ejtem, hogy ennek megvalósítása pillanatnyilag nem valószínűsíthető. Ha létezne valamilyen közös, szlovákmagyar történelemkönyv, akkor ő úgy világítaná meg a trianoni békeszerződés ügyét, hogy mind a szlovák, mind a magyar álláspontot közölné. "Nem szüks éges, hogy magukévá tegyék akár az egyik, akár a másik nézetet. Az a lényeges, hogy tudjanak róla, hogy más álláspont szerint is megítélhető az adott jelenség, s gondolkodjanak erről." (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de jellemző Kovácra: a közelmúltban Prágában, a cseh akadémia kiadásában könyvet jelentetett meg a szlovákiai németek 1944ben kezdődött kitelepítéséről. Mindenesetre úttörő e téma kutatásában, aki hangsúlyozza - és ez a magyarok szlovákiai jogfosztottságára is vonatkozik őszerinte , hogy amennyire elfogadhatatlan a kollektív bűnösség elve, ugyanannyira elutasítandó a kollektív bűntelenség hirdetése.) Egyébként a szlovák és a magyar Trianonértelmezések eltérő voltáról Szarka László és Lubomír Lipták is ír, nagyjából ugyanazon történeti fe ldolgozások alapján. A magyar történészek álláspontja többékevésbé ismert: igazságtalan békediktátumról van szó. Lipták szerint viszont "a Trianonról folytatott vita igazából a politikai realizmusról szólt és szól. A világ történettudománya egyetért abban , hogy a történelmi Magyarország integritását már az első világháború előtt szétrombolta az a körülmény, hogy irreális módon a történelmi magyarországi politikai nemzet fogalmát felváltották a magyar etnikai nemzet fogalmával". És Lipták végkövetkeztetése is érvényes: "Az olyan témákról, mint Trianon, de a monarchia egész felbomlásáról egymás mellett élnek... mítoszok. Ezeket újra és újra feltámasztják a hagyományok, a nosztalgia és a politikai érdekek; és azért lehetnek vonzóak, mert könnyen áttekinthetők és egyértelműek. A valóságos történelem komplikált és nem egyértelmű, ellentmondásos és igényes. Ennek ellenére és éppen ezért érdekes". A Dilema különszámában azonban azért esik olyan sok szó Trianonról, mert a szlovák szerzők - komolyan véve egyes magya rországi és a szlovákiai magyar politikusok megnyilatkozásait - a kedvezménytörvényt,
