Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-23
8 Meseznikov leginkább a társadalom megosztottságával magyarázza. Mint kiemeli, a választók egy része a vezérelvűség és a nacionalizmus híve, ami viszont a választók másik nagy tömeg ének elfogadhatatlan politikai szemlélet. Mindkét tábort újabb és újabb politikusok szólítják tehát meg, mert mindkét oldal csalódott már azokban a pártokban, amelyekre korábban szavazott. Ha megszűnnek vagy gyengülnek azok az erők, amelyek éltetik a nacio nalizmust és a vezérelvűséget, akkor a szakértő szerint viszonylag gyorsan, akár egy választási ciklus alatt is letisztulhat a politikai színtér, megszűnhet a bal- és jobboldal szétziláltsága, s tiszta ideológiák, illetve programok alapján választhat majd a polgár. – A tisztázatlan eszmerendszerek szülik – teszi hozzá – a „valami- vagy valakiellenességet”, illetve az ilyen választói magatartásnak a megnyilvánulási formáit, s az eredményezi az olyan kormánykoalíciót, mint a mostani, amelyet egyértelműen a M eciarellenesség alakított ki. Az eredmény – egy kicsit a 22es csapdájára emlékeztető módon – sem lehet más, csak amit tapasztalunk Szlovákiában: a reformok lassúsága vagy deformáltsága, a várt sikerek elmaradása, a csalódottság. Ez pedig – összegez Mesez nikov – nem szolgál alapul a politikai letisztuláshoz, ellenkezőleg, tovább kuszálódnak a viszonyok. – Az elmúlt évtized magyar – szlovák vitáiban sohasem magukról a történelmi tényekről alakult ki szóváltás – állapítja meg Szarka László, az MTA Kisebbségk utató Intézetének igazgatója, hozzátéve, hogy a múltból a nézeteltérések idején az volt a meghatározó, amit a politika éppen napirendre tűzött. – Így van ez most is, amikor a szlovák térfélen a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan Budapest imperializm usáról, a revízió modern változatáról beszélnek. A szélsőségesen nacionalista Valódi Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Jan Slota pedig immár nem először utal azokra a honfoglalás kori konfliktusokra, amelyekről igazából semmi biztosat nem lehet tudni – fogalmaz ott a szakértő. Szarka László úgy látja, Pozsonyban az elmúlt évtizedben már sokszor alakult ki verseny abban a kérdésben, ki félti jobban a fiatal szlovák állam szuverenitását. Bár ez különösen az 1994 és 1998 közti Meciarkorszakra volt jellemző, a para noiás tünetek sajnálatos módon ma is megjelennek a szlovák választási kampányban. – A kevésbé jóhiszemű elemzések szerint – véli Szarka László – a szlovák közvéleményben olyan általános magyarellenesség él, amely az előző évtizedek iskolai, műveltségi szo cializációjára vezethető vissza. A szakértő ezalatt azt érti, hogy a történelmi Magyarországból kivált Szlovákiában ma is sokan hajlamosak az előző ezer évet az elnyomás évezredeként értékelni. Aki kicsit is belegondol ennek a valóságtartalmába, azonnal r ájön, hogy semmi köze a realitáshoz. Csakhogy a szlovák nemzeti történelem magyarországi kontextusa ma is könnyen tematizálható negatív módon. A szakértő úgy gondolja, sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a választási kampányból kimaradjon a magyarell enes hangulatkeltés. A belső politikai erőviszonyok alakulása, a politikai pártrendszer kialakulatlansága, változékonysága középtávon alighanem gondoskodni fog arról, hogy Szlovákiában ez az elem tartósan jelen maradjon. Mint hozzátette, az lenne a legszer encsésebb fejlemény, ha a szlovákiai magyarok ellen irányuló támadások és az államközi viták nem erősítenék fel egymást. Mert ha ez a kettő találkozik, amint az Bős – Nagymaros vagy az alapszerződés esetében történt, akkor ezek a hullámok nehezen kezelhetőek . Szerinte ugyanakkor a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának négyéves kormányzásával mégis sok tekintetben változni látszik a helyzet. A zsigeri nacionalisták számára persze a magyar kisebbség kormányzati pozíciója valódi vörös posztóvá vált, a szlovák lak osság nagy része előtt azonban az együttműködésre, felelősségteljes kormányzati munkára alkalmas magyarok képe is megjelent. Vissza
