Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-16
5 Megfélemlítve és elhallgattatva Értelmiségiek tiltakozása az MSZMP Központi Bizottságánál Duray Miklós ügyében 2002. február 16. (24. oldal) Vigh Károly Losonci születésű vagyok, s mivel a két világháború közötti időszakot szülővárosomban töltöttem, a Duray családot is volt alkalmam megismerni. Ma már az egész Kárpátmedence magyarsága figyelemmel kíséri neves sarjának, Miklósnak a tevékenységét Szlovákiáb an. Szülei – a jogász apa és a pedagógus anya – is értékes polgárai voltak városunknak, akik nehéz történelmi helyzetben nevelték igaz magyarrá gyermekeiket. Miklós fiuk a pozsonyi egyetem geológia szakán szerzett mérnöki oklevelet, majd egy ottani nagyvál lalat főgeológusaként dolgozott. Politikai pályája azzal kezdődött, hogy kezdeményezte a felvidéki magyar főiskolai klubok megalakítását, 1963ban a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub elnöke lett, később a csehszlovákiai magyar ellenzéki mozgalom egyik szervezőjeként vált ismertté. A Charta ’77 aláírójaként eredményes kapcsolatai alakultak ki a cseh és szlovák ellenzéki mozgalmakkal. Többekkel együtt létrehozta, majd vezette a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, amelynek egyben a szóvivő je volt. Az illegálisan működő bizottság számos beadványában, sajtóközleményében, szamizdatjában bírálta a csehszlovák pártállam nemzetiségi politikáját. Legjelentősebb tette volt a magyar iskolák fölszámolására irányuló állami akció meghiúsítása, amelyhez nem csupán magyarországi, hanem nyugateurópai és amerikai körök támogatását is megnyerte. Mindez olvasható az 1982ben Párizsban megjelent Szlovákiai jelentés, illetve a Kutyaszorító című önéletrajzi munkájában, amelyet a Püski Kiadónál jelentetett meg 1 983ban New Yorkban. Magyarországon látott napvilágot szamizdat kiadásban Kettős elnyomásban című műve. Tevékenysége miatt a politikai rendőrség állandó felügyelete alatt állt. Szüntelenül zaklatták, többször kihallgatták, a lakásán házkutatást tartottak, és sajtókampányt folytattak ellene. Először 1982ben, másodszor 1984ben vetették börtönbe, ahol összesen másfél évet töltött. Amikor 1984ben ismét bebörtönözték, a földijeként megkerestem Magyarországon élő neves felvidéki származású barátaimat, ismerő seimet, és az ő aláírásukkal beadványt juttattam el az MSZMP Központi Bizottságához. A dokumentumhoz kísérőlevelet írtam Szűrös Mátyáshoz, aki akkor a pártközpontban a külügyek irányítója volt. Szűrös Mátyás a beadványunkat ügyintézés végett átadta a kult urális osztálynak, amelynek helyettes vezetője, Radics Katalin előbb az aláírók közül a feltételezett párttagokat hívta be, majd pedig a végén engem, az akció szervezőjét. A pártközpontban lezajlott beszélgetésről – barátaim segítségével – az alábbi jegyző könyvszerű összefoglaló készült: Feljegyzés a Durayügyben az MSZMP KB kulturális osztályán lezajlott két beszélgetésről. A Felvidékről Magyarországra származottak nevében 37 értelmiségi levelet intézett az MSZMP KBhoz 1985. január 31én, amelyben kérte a Központi Bizottságot, hogy tegyen meg mindent Duray Miklós szabadon bocsátása érdekében. A harminchetek levelét dr. Vigh Károly terjesztette fel a Szűrös Mátyáshoz, a külügyekkel foglalkozó KBtitkárhoz címzett levelében. A levélben javasoltuk a KB titk árának, hogy személyesen is hallgassa meg az aláírók nevében Dobossy Lászlót, Király Pétert és Vigh Károlyt. Levelünkkel kapcsolatban a párt illetékes osztályain úgy döntöttek, hogy előbb a levél párttag aláíróival beszélgetnek, majd ezt követően a levél k üldőjével és feltételezett megfogalmazójával, Vigh Károllyal. Radics Katalinnak, a KB kulturális osztálya helyettes vezetőjének aláírásával a következő barátaink kaptak meghívást február 28., csütörtök délelőtt 11 órára: Bártfai János, Dányi Dezső,
