Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-08
5 A határon túli nemzetrészekkel való szolidaritás termész etes dolog. Akinek pedig ez az érzés nem természetes, azt nehéz lenne észérvekkel meggyőzni a kedvezménytörvény fontosságáról. Néhány gondolat erejéig mégis időzzünk el a témánál. Lássuk, mit is támadnak rövid távú kampánycéljaik érdekében a szocialisták. A státustörvény olyan, mint a karácsonyi ajándék. Nincs kézzelfogható célja. Nem célja, hogy megállítsa az asszimiláció folyamatát. Nem feladata, hogy megállítsa a határon túli magyarok elszivárgását szülőföldjükről. Egyetlen célja van: jelezze, hogy mi, magyarok összetartozunk. Összetartozunk a minket elválasztó államhatárok ellenére is. Ennek a kinyilvánított összetartozásnak pedig sokféle következménye lehet. Az is a például, hogy megáll az asszimiláció folyamata. És elképzelhető, hogy megerősödnek a h atáron túli magyar közösségek, és megáll az elvándorlás. De az is lehet, hogy az elöregedő magyar társadalom, a többi, szintén elöregedő nyugati társadalommal ellentétben, saját nemzettársait tudja mozgósítani a népességfogyás megállítása és az aktív dolgo zók arányának szinten tartása céljából. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de nagyobb a mozgástere és a súlya egy olyan államnak, amelyhez 13 millió ember kötődik. A törvény szövegét szó szerint értve úgy tűnik, mintha csak a jelenlegi határok közé szorított mag yar közösség adna erejéhez mérten, és kizárólag a határokon kívül rekedtek lennének a kedvezményezettek. De valójában nem erről van szó. A határokon átívelő szolidaritás a határ mindkét oldalán lévőket erősíti. A törvény természetes kapcsolatokat tölt meg jogi tartalommal. Bár a magyar állam nem csekély mértékben alakította és alakítja kulturális identitásunkat, a kultúra és állam közti kölcsönhatásban a kultúra az erősebb. Térségünkben az előző tíz évben sorra hulltak darabokra azok az államok, amelyek po lgárait nem kötötte össze a közös kultúrán alapuló identitás. Az állampolgári lojalitás egyik fő forrása a nemzeti identitás. Aki nem érez szolidaritást egy kárpátaljai magyar árvízkárosulttal, attól nem várhatjuk el, hogy szolidaritást vállaljon egy magya rországival. A státustörvény valójában Magyarország polgárainak állampolgári lojalitását erősíti, és ezzel végső soron a magyar állam nyer stabilabb alapokat. Azon az ellentmondáson próbál enyhíteni, hogy Magyarország nem a nemzeti társadalmat fogja állam i keretbe, hanem annak csak egy részét. Gyakran hallani baloldalról olyan hangokat, hogy a nemzeti identitás már idejétmúlt dolog. Kétségtelen, hogy az Európában zajló integrációs folyamatok során a nemzetállamok szuverenitása szűkülőben van, és ez hatáss al lesz a nemzeti identitás formáira is. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az Európai Unió intézményeinek mobilizáló potenciálja meglepően alacsony, feltűnően kevesen vesznek részt összeurópai népszavazásokon. A brüsszeli döntéshozók munkája távolinak tűni k a hétköznapi emberek számára. A sokszínű Európára irányuló egységesítési törekvések pedig sokakban a túlzott szabványosítás érzetét keltik. Az unió szimbólumaival való azonosulás és intézményeinek kontrollja meglehetősen korlátozott. Idővel mindez persze változhat. Az Európai Unió azonban jelenleg demokratikus deficitet képvisel a nemzetállamokkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy az európaiság és a nemzeti identitás nem állítható szembe egymással. Az európai kultúra nemzeti kultúrákból áll össze. Más szóval a nemzetek elválaszthatatlan részei Európának. A szocialisták a státustörvény bírálatával elidegenítik egymástól a magyar közösségeket. Visszatérő önbizalmunkat, a szolidaritás és az állampolgári lojalitás egyik fontos forrását kérdőjelezik meg. Ne héz lelkesedni ezért. De nem ez az első eset a magyar történelemben, hogy a politikai elit egy része felelőtlenül viselkedik. Mégis itt vagyunk ezer éve a Kárpátmedencében. Ezzel a mértéktartással kell tekintenünk az eseményekre. Gyökössy Endre reformátu s lelkipásztor egy beszélgetés során így fogalmazott: „Nézze, még statisztikai alapon is Krisztuskövető lennék. Aki kibírt kétezer esztendőt, nemcsak ellenségeit, hanem papjait is kibírta, amellett én megmaradok.” Úgy néz ki, hogy a szocialista főpapok é s a státustörvény esete kapcsán is az előbbihez hasonló, mélyről jövő optimizmusra van szükségünk.
