Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-07
14 párt nem az MSZPt s zeretné támogatni, hanem inkább egy baloldali fordulatban érdekelt, ami nyilvánvalóan több mint egy MSZPs győzelem. (MN) vissza A baloldal rémálma Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…” 2002. január 7. Szerető Szabolcs Számos visszaemlékezés, hitelesnek tekinthető forrás szerint Antall József távlati tervei között szerepelt egy olyan jobboldali – konzervatív párt létrehozása, amely a kereszténydemokratáktól a nemzeti szabadelvűekig tömöríti a posztkommunista baloldallal szemben álló politikai csoportokat. A megálmodott formációban a radikálisoktól megtisztított MDF és KDNP, az 1945ös eszmeiséghez hű (értsd: Torgyánellenes) kisgazdák, a Fidesz és az SZDSZ akkor még l étező polgári szárnya integrálódott volna egyetlen, a mindmáig félelmetes gazdasági és médiapozíciókkal rendelkező utódpártot legyőzni képes erővé. A néhai miniszterelnök nem sokat tehetett e grandiózus terv megvalósításáért, erejének jó részét a kormánya egyben tartása érdekében folytatott – egyébként sikeres – küzdelem emésztette fel. Az antalli vízió megtestesülése a magyarországi baloldal rémálma. Talán éppen ezért volt élethalál kérdése az MSZP (és az SZDSZ), valamint az ellenzéki párti sajtó számára az MDF szembefordítása a Fidesszel, a két párt racionális, a jobbközép szavazatokat maximalizáló választási szövetségének megakadályozása. Szombaton az utolsó halvány reménysugárnak is búcsút inthettek: a demokrata fórum választmánya egyhangúlag jóváhagyt a a vezető kormánypárttal közösen indítandó jelöltjei listáját. Most vált ugyanis visszafordíthatatlanná az a folyamat, ami áprilisban azt eredményezi majd, hogy sem a listán, sem az egyéni körzetekben nem vesznek el a mérsékelt polgári oldalra leadott sz avazatok, ez pedig a jelenlegi közvéleménykutatási adatok és a választójogi rendszer ismeretében azt jelenti, hogy a szocialistáknak – a rájuk adott szavazatok számát tekintve hiába ismétlik meg az 1994es szereplésüket – gyakorlatilag nincs esélyük az ab szolút többség megszerzésére, azaz a jelenlegi kormány leváltására. Ezt természetesen ők is tudják. Ha máshonnan nem, akkor a HVG tavalyi utolsó számából, ahol a magyar jobboldallal finoman szólva nem rokonszenvező Szelényi Iván vázolt fel pontos és lénye gretörő elemzést a kampánystart előtti belpolitikai helyzetről. Ebben a neves szociológus a polgári erők Fidesz által levezényelt – az állítólagos Antall Józsefi koncepcióhoz kísértetiesen hasonlító – összefogását szembeállítja a szocialisták (és a szabad demokraták) politikáját 1998 óta meghatározó stratégiai baklövésekkel, s mindebből a várható választási eredményre is következtet. Csak az újabb vereségtől való hisztérikus félelem – ami nagy valószínűséggel a késő kádári apparátusból kinőtt szocialista elit távozását is jelenti majd Horntól Medgyessyn át Kovácsig – adhat választ arra a kérdésre: miért süllyed olyan mélyre a baloldal, hogy – állítólagos elveit megtagadva – nyíltan az idegengyűlöletre apelláló hecckampányt folytasson a státustörvény ürügyé n? (E kampány és a Szanyi Tibor nevével fémjelezhető baloldali politikai kultúra jegyében Horn Gyula tegnap „elcseszettnek” nevezte a magyar – román kormányfői megállapodást.) Három hónappal a választás előtt egy világos jövőképpel rendelkező, erejét egyesí tő polgári koalíció áll szemben nem lebecsülendő erejű, de hiteles program és miniszterelnökjelölt nélküli, a morális dezintegráció számos jelét mutató ellenfelével. Kőkemény harcra kell számítani, hiszen a mai MSZP (és az SZDSZ) számára valóban ez a harc lesz a végső. vissza Valósággá vált a kedvezménytörvény Pályázat kell az oktatási támogatáshoz · Pozitív visszajelzések Európából és Amerikából 2002. január 7. Gui Angéla A hazánkba n legálisan munkát vállaló román állampolgárságú munkavállaló egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, az őket foglalkoztató munkaadó pedig társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi és szakképzési hozzájárulást köteles fizetni a magyar államnak – hangs úlyozta
