Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-19
4 Harry Potter és a st átustörvény 20020119 (a nyomtatott MH cikke) A minap néhány héten belül másodszor demonstráltak példás összhangot a ma gyarországi egyházak. Miután nemrég a JászNagykunSzolnok megyei papság fedezte fel mély egyetértésben a rossz legújabb ármánykodását a Harry Potterjelenségben, e héten - egy óra alatt - katolikus, református és evangélikus püspöki testületek látszólag e gymástól függetlenül, de tökéletesen egybehangzóan üdvözölték a státustörvény életbelépését. Ebben, így önmagában, persze nincs semmi különös - az egyházaknak nem csak joguk, de kötelességük is törődni a rászorultakkal, vagy legalább örülni annak, ha valak ik erre törekednek. A három nyilatkozat azonban e ponton nem áll meg, hanem világosan állást foglalt a 2002es esztendő eddigi legnagyobb belpolitikai vitájában: az OrbánNastasenyilatkozat mellett. Kiderül például, hogy aki az egyezmény miatt aggódik, az csak egyéni szempontjai, esetleg az emberi önzés hatására szól, a bíráló politikusok pedig szembe akarják állítani a határon túl élő és az itthoni magyarokat, a kisemberek félelmeire alapoznak. Félreértés ne essék, nem az a kérdés itt, hogy a püspököknek igazuk van vagy nincs, amikor védelmezik az egyetértési nyilatkozatot. A dologban az a szerencsétlen és nemkívánatos, hogy a köz szolgálatára hivatott egyházak leteszik a garast valamely fél mellett egy tagadhatatlanul kampánytémává lett kérdésben, s ezze l - ismét - befolyásolni próbálják a választók véleményét. Hát akkor szidják inkább a Harry Pottert! Persze ki tudja, lehet, hogy a püspökök csupán alternatívát kínálnak a varázslótanonccal szemben: imát a boszorkán yság helyett. Merthogy könnyen előfordulhat, a kormánynak e kettő közül valamelyikre szüksége lesz, ha a státustörvényt a teljes kudarctól megmenteni szeretné. Hiszen a dolgok jelenlegi állása szerint az óvatlanságból, esetleg a túlzott regionális magabiz tosság miatt elmulasztott megfelelő előkészítés nyomán a jogszabály mostanság jóformán napról napra kevesebbet ér annál, mint amit elfogadtak. (Arról pedig, amivel a határon túliakat a kezdet kezdetén hitegették, már beszélni sem érdemes.) A munkavállalás i kedvezményről például - a kétségbeesett kormányzati védekezés, illetve a külföldi munkavállalók számának ebből fakadó korlátozása miatt - kiderült, elenyésző lesz azoknak a száma, akik élhetnek is vele. Tessék számolni: az előzetes adatok szerint tavaly 47 692 külföldi dolgozott legálisan Magyarországon - nagy részük jó eséllyel marad is. Ezen felül ott vannak azok, akik a kétoldalú, szezon- és gyakornoki munkára jöhetnek - megint több mint tízezren lehetnek. Így a 81 ezer máris harmincezernél kevesebbet jelent. Ha pedig felidézzük Matolcsy Györgynek egyik tavaly nyári nyilatkozatát is, amikor az MGYOSZ egyik fórumán úgy vélte, a szakképzett munkaerő hiánya évi 3040 ezer munkavállaló elhelyezkedését indokolja (s az ilyenek aligha 90 napra jönnek), akkor - még ha nem is ennyien vannak - már nagyonnagyon kevés hely marad a háromhónapos munkára vágyó státusmagyaroknak. És persze nem ez az egyetlen visszalépés a románmagyar egyezmény miatt, hiszen a legnagyobb határon túli közösség esetére ez a megállapodás kizárta az azért bizonyára sokakat érintő hozzátartozói igazolványokat is. Még akkor is, ha a törvény ezt megígéri. Miként ígér a jogszabály elvileg sok mindent az oktatási és kulturális támogatásban is, ám könnyen előfordulhat, hogy ettől meg a második l egnagyobb határon túli magyar közösség eshet el. Más kérdés, hogy valószínűleg nem járnak így, ha a magyar kormány nem becsüli le a pozsonyi ellenkezést, s nem sorolja azt látványosan a 2001 végén kiemelt prioritásként kezelt Bukarest mögé. Egyetlen válas ztásra készülő kormány sem nyelné le ezt simán, hát még ha olyan ország élén áll, ahol az ellenzék jóformán csak a nacionalizmusból él. Mindezt azonban Budapesten nem ismerték fel, csak erőltettek egy olyan jogszabályt, amely nélkül alighanem legalább ann yira hatékonyan lehetne segíteni a kisebbségben élőket, mint
