Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-17
15 indokolt idézni a tör vény – mint előzmény – megfelelő szakaszát is: „Az e törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkoz ó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen három hónap időtartamra a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki.” E paragrafusokból minimálisan következett, hogy a vendégmunkások alkalmaz ásának feltétele a munkavállalási engedélyek és a munkavállalói vízumok beszerzése – ennek kapcsán kezdeményezőként nem elhanyagolható a vélhetően józanul mérlegelő magyarországi munkaadók szerepe – , hozzáértve a megfelelő energiák és anyagiak befektetésén ek szükségességét. Miután tehát a kormány alapjában véve a szomszédos államokban élő magyaroknak sem ígért mást, mint egy eljárási könnyítést, megállapítható, hogy az egyetértési nyilatkozat által sem történt tételesen igazolható jogvisszavonás. Ami a lén yeg: nem tudjuk, a kabinet akkor, amikor a kedvezménytörvény passzusait és az ominózus egyetértési nyilatkozatot szövegezték, számolte azzal, hogy a későbbiekben kénytelen lesz a hivatkozott „általános rendelkezések” közül „aktiválni” a foglalkoztatási tö rvényben rögzített felhatalmazást. A kvóta megállapításának lehetőségét magában foglaló, „alvó” passzust – mint azt rádióinterjújában maga a kormányfő is megemlítette – a foglalkoztatási törvény 1991es elfogadása óta még soha nem „ébresztették fel”, a tör téntek hatására most először született ilyen döntés. Ennek köszönhetően az eddigieknél is egyértelműbb, azaz nemcsak a munkaadókon, valamint az engedélyek és vízumok megszerzéséhez szükséges energiákon és anyagiakon múlik, hogy valóban nem áraszthatják el az országot román – vagy akármilyen – munkások. Természetesen beleértve a határon túli magyarokat is. A kampányban járható aktuális csapásirány következésképpen az – mellesleg el is hangzott már nemegyszer – : becsaptae a kormány a határon túli magyarokat , vagy sem. E tekintetben azonban az eddigieknél könnyebb eligazodni, hiszen célszerű politikusaik nyilatkozatait mérvadónak tekinteni. Részükről eleddig – noha különböző országokban létező, különböző szervezeteik nem feltétlenül terelhetők azonos politika i platformra – nem hallottunk érdemi kifogásokat sem a törvénnyel, sem a kapcsolódó dokumentummal szemben. Sőt: a megállapodás kidolgozásában aktív szerepet vállalt RMDSZ rendre egyetértését hangoztatta, szlovák, szerbia i és kárpátaljai magyar politikusok pedig a magyar belpolitika körébe, esetenként a választási kampány elemei közé utalták a budapesti oppozíció felvetéseit. Ezzel a megközelítéssel indokoltnak tűnik egyetértenünk. Kétségtelen, hogy a szocialisták – bár e gy napot késve, de – jó érzékkel ismerték fel, hogy az egyrészt munkahelyüket féltő, másrészt idegen- (ezen belül román) ellenességre hajlamos, a jogszabály és a megállapodás részleteiben elmélyedni képtelen választópolgárok fogékonyak lehetnek mondandóju kra. Hogy a begyűjthető szavazatok ára arányban vane a kormányon kívül nagy valószínűséggel az ország és a határon túli magyarok kontójára is keletkezhető politikai károkkal, azt nyilván nem mérlegelték. Meglehet, ez nem is dolguk. Végtére a Fidesz és a jobboldal egyéb pártjai sem elsőrendű szempontként számoltak hasonló kérdésekkel, amikor az előző választásokat megelőzően népszavazásra vitték volna a külföldiek földtulajdonszerzésének ügyét. Januári közvéleménykutat ási adatok hiányában egyelőre nem vonhatjuk meg annak mérlegét, hogy a szocialisták akciói – szempontjaik szerint – mennyiben minősíthetők eredményesnek. A tisztségviselői révén kezdetben összevissza beszélő kormányzat egyre határozottabb reakcióiból azonb an arra is következtethetünk – napokon belül kiderül, helyesen vagy sem – , hogy készülhettek szűk körben látott felmérések, amelyek az MSZPs taktika sikerére utalnak. A fejlemények tükrében akad még egy, módfelett lényeg es kérdés. Mégpedig az, hogy a kedvezménytörvény megszületésének ezek után mi az értelme és mekkora a jelentősége. Ez ügyben Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke által mondottakat idéznénk: eszerint a kedvezménytörvény lényege ma ga a jogállás, vagyis a „határon túli magyar” jogi kategória megteremtése, amihez igazolvány járul. Az a tény, hogy a magyarigazolvánnyal kedvezmények is járnak, csak hab a tortán – idézte az MTI január 5én a politikust.
