Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-03
14 Bauer Tamás Az Orbá nNastasepaktum 20020103 (a nyomtatott MH cikke) Vajon ki emlékszik még arra, ahogy a Fidesz annak idején HornIliescupaktumként bélyegezte meg a magyarromán alapszerződést? Az a szerződés a romániai magyaroknak az európai normák szerinti kisebbségi jogokat - nyelvhasználatot, államilag finanszírozott kisebbségi oktatást minden szinten, a kisebbségi szerveződés szabadságát - ígért, tehát többletlehetőségeket adott, ugyanakkor nem vett el tőlük semmit, hiszen az egyedüli ellentétel a határok véglegessé gének újbóli elismerése volt. Amit az alapszerződés adott, illetve ígért, az persze kevesebb volt annál, amit a romániai magyarok szerettek volna - hiszen ők kollektív jogokat, autonómiát kívántak , de a korábbi állapothoz képest a kisebbségi jogok rögzít ése egy Magyarországgal kötött szerződésben bizonyosan előrelépést jelent. Mit jelent ezzel szemben az Orbán Viktor és Adrian Nastase által aláírt "egyetértési nyilatkozat"? Orbán és Nastase egyaránt sikerként ünnepelte a dokumentumot, Romániában győzelem ről beszélnek, ugyanakkor a magyar ellenzék a Fideszdiplomácia csődjéről beszél. Ahhoz, hogy higgadtan megítélhessük az egyetértési dokumentum tartalmát, fel kell idéznünk tárgyát, a magyar státustörvényt, mely alanyi jogon oktatási, kulturális, utazási, foglalkoztatási és egészségügyi kedvezményeket ad a szomszéd országok magyar nemzetiségű polgárainak Magyarországon, és különféle támogatásokat kínál nekik és intézményeiknek szülőföldjükön. A személyre szóló kedvezmények igénybevételéhez - valójában inkáb b a kisebbségi magyarok és a magyar állam közötti, személyre szóló intézményes kapcsolat demonstrálásaként - "magyarigazolvánnyal" látja el őket, az igazolvány kiadását pedig a szomszéd országokban létrejövő szervezetek által kiadandó ajánláshoz köti. A Fi deszkormány a státustörvényt a magyar állam és a kisebbségi magyarok egyfajta belügyének tekintette, ezért előkészítését a Magyar Állandó Értekezlet keretében folytatta le, elzárkózva a szomszéd országok kormányaival való bárminemű előzetes egyeztetéstől. Az Orbánkormány feltételezte: legsikeresebb átalakuló országként, NATOtagként megcsinálja a törvényt, a folyamatos belső válsággal küzdő ukránok és szerbek minden további nélkül tudomásul veszik, a nálunk gyengébb nemzetközi pozícióban levő, szintén a N ATOba és az Európai Unióba törekvő szlovákok és románok pedig majd némi háborgás után szintén lenyelik. Úgy tűnt, a taktika sikeres lehet. Az előkészítés hónapjaiban az európai intézmények távol tartották magukat a készülő törvény minősítésétől, Michael Lake korábbi budapesti EUnagykövet azonban egy interjúban figyelmeztetett arra: a tervezett foglalkoztatási kedvezmény diszkriminatív volta miatt szembekerülhet az európai normákkal. A törvény parlamenti elfogadását követően Nastase román miniszterelnök kezdeményezte annak vizsgálatát az Európa Tanácsnál, mire Martonyi János magyar külügyminiszter azt kérte, hogy a vizsgálat általában foglalkozzon a hasonló típusú európai szabályozásokkal. Novemberre azután elkészült az Európa Tanács velencei bizottságána k jelentése, melyet a nyilvánosság előtt a magyar és a román (valamint a státustörvényt szintén bíráló szlovák) kormány a maga igazolásaként tüntetett fel. Az Európai Unió Magyarországról kiadott országjelentése tette félreérthetetlenné, hogy a velencei je lentés több ponton is elmarasztalta a magyar státustörvényt. Kifogásolta az eljárást: azt, hogy a szomszéd országok állampolgáraira vonatkozó, s területükön az ajánló szervezeteknek hatáskört adó törvényt Magyarország hozzájárulásuk nélkül alkotta meg. Az unió ezért elvárja, hogy a végrehajtási szabályok kidolgozásánál Magyarország egyezségre jusson a szomszédokkal. Helytelenítette a törvé ny tartalmát is: szóvá tette a nem oktatással illetve kultúrával összefüggő kedvezmények nyújtásában rejlő diszkriminációt és az ajánló szervezeteknek adott hatáskörben megjelenő exterritoriális hatályt. Az országjelentés meglepte a Fideszkormányt, és me gerősítette Románia és Szlovákia pozícióját. Elkerülhetetlenné vált az érdemi tárgyalás, amely nem korlátozódhatott a végrehajtás részleteire. Románia - a velencei bizottság álláspontját alapul véve - nem utasíthatta el a törvény egészét, így azt sem, hogy Magyarország igazolvánnyal látja el a magyar nemzetiségű román állampolgárokat. Orbán sikerként mutathatja fel: januárban megkezdődhet az igazolványok kiadása, és ezzel a törvény ténylegesen hatályba lép. Ezen a ponton Románia tesz lényeges engedményt. Az t a fölöttébb furcsa megoldást sem kifogásolja az egyetértési nyilatkozatban a román fél, hogy a kisebbségi magyar családok pénzbeli oktatási támogatást kapnak a magyar államtól. Ugyanakkor a magyar kormány lemondani kényszerül arról, hogy a magyarok nem m agyar családtagjait is igazolvánnyal lássa el, s a kedvezmények jogosultjaivá tegye. Ez az engedmény kifejezetten ellentétes a törvény betűjével: csak a törvény módosításával érvényesíthető. Elvi jelentősége az egyetértési nyilatkozatban foglalt két másik engedménynek van. Az egyik a foglalkoztatási és a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási kedvezmény kiterjesztése minden román állampolgárra. A Fidesz ezt a kedvezményt tekintette a státustörvény legfontosabb hozadékának: ezzel emeli ki a magyar állam a h atáron túl rekedt magyarokat a szegényebb környezetből, teremti meg külön számukra a felemelkedés lehetőségét. Orbán, Martonyi, Németh nyilvánvalóan tudta, hogy ez a dolog az Európai Unió számára elfogadhatatlan, ezért is hagyták ki a törvényből az utolsó pillanatban az ausztriai magyarokat (akiknek számára a kedvezmények érdektelenek). Abban bíztak azonban, hogy az unió tudomásul veszi ezt a magyar csínyt azzal, hogy a csatlakozáskor - mint arra a törvény céloz - amúgy is hatályát veszti. Brüsszel talán ha jlandó is lett volna erre, ha
