Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-01
7 A jogi jellegű kifogásoknak eredendően politikai okai voltak, ugyanis a kifogást tevő politikusok mindeddig nem jelölték meg, hogy a törvény melyik mondata vagy része ellen emelnek kifogást. A legkörmönfontabb politikai színezetű ellenvetés a törvénnyel szemben szintén a szlovák külügy részéről hangzott el: m eg kell vizsgálni, hogy a törvény nem hozhatjae hátrányos helyzetbe a magyarországi nemzeti kisebbségeket, mert félő, hogy a határon túli magyaroknak nyújtott támogatásokra a pénzt tőlük fogják elvonni. Még a törvény ellenzőinek tábora sem bírálta ilyen r osszhiszeműen a törvény alkotóit. Nagyon látványosan alakult a szlovák – román együttműködés a törvény ellen. Az együttműködésnek azonban van némi előtörténete. Az egyik együttműködési kísérlet 1994 – 1995re datálható, a magyar – szlovák és a magyar – román ala pszerződés előkészítésének idejére. A szlovák és a román kormányfő, Meciar és Iliescu között létezett egy íratlan egyezség, hogy késleltetni fogják az alapszerződés megkötését, mivel a késlekedés akadályozhatja Magyarország felvételét a NATOba. Szlovákia részéről e célból titkosszolgálati tevékenység is folyt Magyarország ellen. Meciar megtett mindent az időhúzásért, de amikor kilátásba helyezték, hogy a szerződést Párizsban kellene aláírni, a nemzetközileg elszigetelt szlovák politika gyorsan lezárta a sz öveg szerkesztését. A szöveg parafálása után, 1995. március 17én éjszaka rendkívüli katonai repülőgéppel Pozsonyba érkezett a román külügyminiszter, hogy kérdőre vonja Meciart, miért nem tartotta be ígéretét. Ekkor a szlovák kormányfő újabb ígéretet tett román partnerének: elutazik Párizsba, de nem írja alá az alapszerződést. A szlovák külügy ezért azt ötlötte ki, hogy az aláírást megelőző egykét percben a szlovák külügyminiszter átnyújtja magyar kollégájának a szerződés 15. paragrafusával kapcsolatos szl ovák különvéleményt tartalmazó diplomáciai jegyzéket, remélve, hogy emiatt Horn Gyula eláll a szerződés aláírásától. A szlovák külügyéreknek ez a reménye nem vált valóra, így végül Meciar is aláírta a dokumentumot, és emiatt a románok felé szószegővé vált. Ennek a játéktérnek a részét alkotja az 1993 márciusában megválasztott szlovák köztársasági elnök kezdeményezése. Első külföldi útja Kijevbe vezetett, ahol azt javasolta az ukrán államfőnek, hogy szervezzenek konferenciát azon államok részvételével, amel yek területén magyarok élnek kisebbségben, hogy összehangolhassák politikájukat a magyarok ellenében. Az ukrán partner elutasította a szlovák köztársasági elnök javaslatát, ugyanis néhány nappal azelőtt ratifikálta a magyar Országgyűlés az ukrán – magyar ala pszerződést. A szlovák – román együttműködés a magyar kedvezménytörvény ellen, úgy tűnik, mintha a korábbi sikertelen próbálkozások kompenzálására alakult volna ki. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében előzetes szlovák egyetértéssel (információink szer int a dániai szlovák – román egyeztetés után) a román parlamenti delegáció nagyobbik része Corneliu Vadim Tudor vezényletével 2001. július 25én határozati javaslatot terjesztett elő Strasbourgban abból a célból, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése s zólítsa fel a magyar kormányt a törvény végrehajtásának felfüggesztésére. A javaslatot aláíratták nyugateurópai képviselőkkel is, akik később – Vadim Tudor személye miatt – visszavonták aláírásukat. Viszont a szlovákiai delegáció nyolc tagja közül heten s zintén aláírták az indítványt. Ezért tulajdonképpen román – szlovák közös álláspontnak is tekinthető a javaslat. Az ET elvetette ezt a kezdeményezést. Viszont az ezzel szemben beadott magyar javaslatot támogatta, aminek eredménye lett az úgynevezett velencei bizottság október 19én kiadott jelentése. Az Európa Tanácsban kialakult szlovák – román együttműködésben azonban nem maga az együttműködés tartalma és célja a lényeges. Mind a romániai, mind a szlovákiai delegációnak van egyegy magyar tagja is (Kelemen A ttila az RMDSZ és Duka Zólyomi Árpád az MKP részéről), akik nem társultak román és szlovák kollégáik kezdeményezéséhez. Ellenkezőleg, a magyarországi parlamenti delegáció javaslatát írták alá. Ez a helyzet matematikailag így fejezhető ki: létrejött a magya r nemzetiségű képviselők halmaza, valamint ezzel szemben a szlovák és a román nemzetiségű képviselők halmazának az egyenlősége. A magyar halmaz és a
