Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-03
7 volt a rokon román nyelvet megtanulni, mint a magyart. A román királyság megalakulása után, a XIX. század végén már a román állam is erőltetni kezdte a csángók elrománosítását, később pedig állampolitikai rangra eme lkedett ez a törekvés. Jászvásári központtal megalakult az önálló román római katolikus püspökség, amelynek janicsár papjai az állam szolgálatába álltak. A Vatikán nem teljesítette a csángók magyar mise iránti kérését, majd a második világháború után, miut án Románia felbontotta a Konkordátumot, már nem is volt lehetősége erre. A korabeli romániai magyar érdekvédelmi szövetség, a Magyar Népi Szövetség ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint az RMDSZ a századfordulón. Akkor még néhány faluban sikerült lé trehozni magyar iskolákat, de a misézés nyelvét nekik sem sikerült megváltoztatni. Ezek az iskolák ugyan csak azokon a településeken jöhettek létre, amelyek akkor a legmagyarabbaknak számítottak, s noha néhány évet működtek csupán, hatásuk mindmáig érződik . Ma, ötven évvel később már csak azokban a falvakban él elevenen a magyar identitástudat és nyelv, ahol az erdélyi tanítók működtek a háború után. A csángó közösség asszimilálódását az állami és egyházi preszszió mellett az életkörülmények változása gyors ította fel. A szocialista iparosítás megbontotta a hagyományos faluközösségeket. Ugyanakkor az is közismert, hogy az értelmiség nélküli közösségeknek nincs jövőjük. A kommunizmus ideje alatt a csángó fiatalok csak románul tanulhattak, s a teljesen román kö rnyezetben az érvényesülés egyetlen útja az asszimiláció maradt. Az állam és egyház által tudatosan kiemelt csángó értelmiségi réteg a Jászvásárban tanuló római katolikus papok voltak, akiket janicsár szellemben, janicsárnak neveltek saját közösségük ellen . A csángó paraszt szívesen adta jó képességű gyerekét a papneveldébe, mivel ezzel nemcsak a további anyagi terhektől mentesült, hanem bizonyosan tudhatta azt is, hogy fia a falu mindenható uraként kerül majd vissza. Csakhogy a Jancsikák Ioanként tértek haza, s románul nem tudó szüleiket is arra kényszerítették, hogy románul gyónjanak. Az állam kitiltotta e vidékről a magyar folklórgyűjtőket is, elvágva az utolsó szálat, amely e közösséget a gyökerekhez kapcsolta. Egyetlen dolgot nem sikerült végérvényesen megszüntetni: mindenek dacára évről évre a pünkösdi csíksomlyói búcsún megjelentek a csángók is... A kilencvenes évek elején megszűntek a hivatalos tiltások, a csángó gyerekek előtt megnyíltak az erdélyi és magyarországi iskolák. Csakhogy ezek a gyerekek nem tudtak eléggé magyarul ahhoz, ho gy magyar iskolákban tanulhassanak. A felkészítő év után is, főképp az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőknek komoly gondot és hátrányt jelent a nyelvtudás. Integrálódásuk pedig sokkal nehezebb, mint a román közösségben. A magukkal hozott magyar nyelv, am elyhez képest Balassi strófái modernnek számítanak, megpecsételi őket mind Erdélyben, mind Magyarországon. "Otthon lebozgoroznak (a hazátlant jelentő bozgor a magyarok csúfneve Romániában), itt lerománoznak" - meséli keserűen a budapesti főiskolás csángó l ány. A kitaszítottság érzése mellett a magyar oktatás ellen munkál az a tény is, hogy ezeknek a fiataloknak szülőföldjükön nem terem babér. Magyarországon kezdetben bármely szakra jelentkezhettek csángók, ma már inkább a pedagógiai pálya felé terelik őket, és arra kötelezik, hogy hazatérjenek. Otthon viszont nincs lehetőségük magyarul tanítani. Más szakmát elsajátítva csakis a román társadalomba integrálódva, románként érvényesülhetnek. Ez az út járható számukra, mert ugyanazt a román nyelvet beszélik, mint a körülöttük élők, vallási hovatartozásuk ma már nem számít bélyegnek. A magyar társadalomban viszont - általában - sosem tudják elérni azt a nyelvi szintet, hogy ne lógjanak ki. És ez a társadalom az utóbbi években sokat vesztett befogadó készségéből és toleranciájából. Az RMDSZ és a magyar diplomácia közös erőfeszítésének köszönhetően az Európa Tanács figyelmébe került a csángókérdés. Noha a román oktatási törvény biztosítja az anyanyelvi oktatás lehetőségét, néhány csángó faluban a szülők igénye ellenér e még a vasárnapi iskolát sem engedélyezi a helyi hatalom. Az egyház és a helyhatóság emberei állandó félelemben tartják a magyar oktatást és misét kérő csángókat. A lelki terror ellenére hét faluban a Csángó Magyar Szövetség vasárnapi iskolában kezdte el a magyar oktatást. Az ET kulturális bizottságának raportőre csángóföldi útja során arra a következtetésre jutott, hogy ez a nyelv és kultúra önálló, nem román, s mint olyan, létjogosultsága van és védelemre szorul. A jelentés kiemeli, hogy a csángókat megf élemlítik, kényszerítik az anyanyelvi oktatás iránti kérelmek visszavonására. A jelentést elfogadta a Miniszteri Bizottság is, így az EUba törekvő Romániának nem marad más választása, mint figyelembe venni az ajánlást vagy bebizonyítani, hogy a raportőr t évedett. Bukarest az utóbbit választotta. Azon a napon, amikor Strasbourgban elfogadták a vatikáni küldött által is hangsúlyosan támogatott állásfoglalást, Klézsén, majd Pusztinán a helyi hivatalosságok megfenyegették a magyarul tanuló gyerekek
