Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-06
6 román fél a saját szája íze szerint magyarázza a tudós testület következtetéseit. E rövid írás célja az, hogy tisztázzon néhány alapvető kérdést, és rávilágítso n a legfontosabb pontokra. Győzelem vagy vereség? – ezt a kérdést tették fel legtöbbször a velencei bizottság döntése után. Győzelem, de nem magyar vagy román győzelem, és különösen nem egymáson aratott győzelmünk, hanem Európa nemzeti kisebbségeinek győzelme ez. Hiszen új nemzetközi kisebbségvédelmi norma született, amikor a magyar státustörvény európai rangra emelkedett azáltal, hogy a velencei bizottság elfogadta e jogszabály alapjául szolgáló jogelveket. Azt jelenti ez, hogy a koncepció, amire a tö rvényt felépítettük, nem a múlt része – ahogy bírálóink megfogalmazták – , hanem épp ellenkezőleg: beleszövődhet az Európa jövőjéről szóló vitába. Mindez nem más, mint többéves magyar erőfeszítés visszaigazolása két alapelv tekintetében. Az egyik a nemzetf elfogást érinti, miszerint a magyar nemzet részeinek tekintjük a határon túli magyarokat. A másik a nemzeti szuverenitásról vallott felfogás: e szerint nem sérti egy állam nemzeti szuverenitásának elvét, ha a területén élő kisebbségeket anyaországaik támog atásban részesítik. E két alapelv tekintetében áttörés a velencei bizottság állásfoglalása, amikor kimondja, hogy jogszerű, ha az anyaország egyoldalú kedvezményeket biztosít határon túli kisebbségei számára. Köszönet illeti tehát Romániát és Magyarország ot – a kettőt együtt, hiszen feltett kérdéseinkkel együttesen járultunk hozzá, hogy a nemzetközi jogtudósokból álló testület alaposan megvizsgálja ezt a kérdést. A velencei bizottság jelentésének megszületése jó alkalmat teremt a tárgyalások új bóli felvételére, amit meg kell ragadni. A magyar kormány minden szomszédjával megegyezésre törekszik. Jól tudjuk, hogy közülük csak Románia és – részben – Szlovákia hangoztatta ellenvetéseit. Éppen ezért üdvözlöm Nastase miniszterelnök legutóbbi felvetése i mögötti szándékot, mert úgy érzem, hogy ebben a megegyezési készség húzódik meg. Ha az elvekről áttérünk a gyakorlati megvalósításra, az első kérdés, ami felmerül, hogy kelle módosítani a törvényt. Mindössze két álláspontban jelent meg ennek szükségessége: az SZDSZében és a román kormányéban. Románia azóta elmozdult ettől, immár nem a törvény elvetéséről, módosításáról beszél, hanem gyakorlati megvalósításának kérdéseiről. A MÁÉRT zárónyilatkozata egyértelműen kinyilvánítja, hogy semmi indokát nem látja a törvény megváltoztatásának. A román sajtóból átvéve a magyar újságokban is jele ntek meg olyan cikkek, hogy mégsem lesz magyarigazolvány, vagy nem hívható majd magyarnak az az igazolvány. Szeretném leszögezni, hogy lesz magyarigazolvány, semmi kétség nem férhet hozzá, mégpedig változatlan formában. A velencei bizottság jelentésének ko nklúziója ugyanis nem kifogásolja az igazolvány létét, és semmilyen utalást nem tesz elnevezésére. Tudnunk kell, hogy az igazolvány nem nemzetiséget igazol, hanem a kedvezményekre való jogosultságot. Hiszen nem minden magyar fogja kérni az igazolványt, mer t nem mindenki akar majd élni a kedvezményekkel. És bár lelki értelemben is fontos lehet az igazolvány, de nem papírok tesznek magyarrá bennünket. A velencei bizottság javaslata alapján a MÁÉRT pontosította a magyarigazolvány elnyerésének feltételeit és m ódját. E szerint a konzulátusok fontos szerepet fognak játszani a folyamatban, az ajánlásokat fogják igazolni. Az ajánlószervezetek pedig az ehhez szükséges információkat fogják szolgáltatni. Ajánlást az kaphat tőlük, aki magyarnak vallja magát, beszél magyarul, illetve az alábbi három feltétel valamelyikének eleget tesz: tagja valam ely magyar társadalmi szervezetnek, tagja egy magyar egyháznak, vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván. A MÁÉRT ülésének még egy nagyon örvendetes fejleménye volt: az ajánlószervezetek létrehozása megnyugtató stádiumba került imm ár minden szomszédos államban, így nem lesz akadálya annak, hogy a törvényt jövő év január 1jétől alkalmazni tudjuk. vissza Németh Zsolt külügyi államtitkár Meciar óvatos beismerése Az exkormányfő pártja magyarokkal is szöve tkezik Sosem zártam ki azt, hogy a volt szlovák államfő fiának külföldre hurcolásában a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) egyes ügynökei is részt vehettek. Ám mindig is határozottan cáfoltam, hogy az akciót a SIS hajtotta végre. Szerintem jól kitervelt titkosszolgálati provokáció történt, amelynek célja kormányom lejáratása volt – jelentette ki Vladimír Meciar a Hospodárske noviny cseh és szlovák nyelvű gazdasági napilapnak adott két újságoldalnyi interjújában. A volt kormányfő eddig mindig tagadta, hogy a szlovák titkosszolgálatoknak bármi közük is lett volna ifjabb Michal Kovác hat évvel ezelőtti elrablásához. Az ügy egyébként máig nincs tisztázva, habár a SIS volt igazgatóhelyettese néhány hónapja elmondta: főnökének, Ivan Lexának a parancsára cseleked tek, s az egész tervet Meciar eszelte ki, hogy lejárassa legnagyobb politikai ellenlábasát, Michal Kovácot .
