Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-30
16 90 százaléka a Néppárttal szimpatizál. A tartományban már évek óta vezető helyen lévő SVP ugyanakkor ne mcsak saját németeinek az ügyét képviseli kitartóan, hanem különböző európai szervezetekben a kisebbségek kollektív jogai és autonómiája mellett is érvel. Miután megbeszéltük Pannal, hogy az ausztriai ÉszakTirol tartománnyal közösen milyen jól működő eur orégiót sikerült létrehozni, az intézet melletti korcsmába vonulunk át kávézni. Meglepetésemre nem csak a kávé olasz, de a felszolgálóhölgy sem tud németül. Pan végig olaszul beszél vele, pedig a Kaffe és a caffé között nincs olyan sok különbség, hogy ne l ehetne bármelyik nyelven megérteni. Kérdem is tőle, nem zavarja, hogy olaszul kell kávét kérnie, mire értetlenül leszögezi, ha neki kerül kisebb erőfeszítésbe az olasz használata, mint a felszolgálónak a német megértése, akkor miért akadékoskodna? Kávézás közben Pan Ausztria anyaországi szerepéről beszél, mint mondja a háromszázezer déltiroli németnek azért nincs igénye önálló egyetemre, mert megszorítások nélkül tanulhatnak Ausztriában. Mintegy hétezer déltiroli német jár felsőfokú képzésre, 80 százaléku k Ausztriában tanul. „Ebben az értelemben szükségünk volt, van és lesz az anyaország támogatására” – hangsúlyozza Pan, aki egyébként oktató az Innsbrucki Egyetemen. Az oly sokszor mintaként emlegetett déltiroli autonómia értelmében az etnikai arányoknak megfelelően szükséges alkalmazni az önkormányzati tisztségviselőket, az igazságszolgáltatásban tevékenykedőket és az önkormányzati rendőrség alkalmazottait. 2002re kell az arányosságot véglegesen elérni, jelenleg 9095 százalékban már sikerült az etnikai összetételnek megfelelő alkalmazottakat találni. Az önkormányzati szférában még jobb az arány, ott már 98 százalékban teljesült a statútumban előírt etnikai összetétel – számol be elégedetten Christoph Pan. Az olaszok persze ezt kissé másképp látják, és né hányan fel vannak háborodva azon, hogy német nyelvvizsgát kell tenniük, ha a közszférában akarnak dolgozni. Pedig nincs mese, az autonómia statútum végrehajtási intézkedéseiben előírják, hogy a németeknek olasz, az olaszoknak német nyelvvizsgával kell rend elkezniük, amennyiben közintézményekben kívánnak dolgozni. Az olaszok és a németek megtanulják ugyan egymás nyelvét, de minőségileg rosszul beszélik – ecseteli Davide Zaffi, a kisebbségi nyelvekkel és kultúrákkal foglalkozó trentói kutatóközpont szakértőj e. Szerinte ki kell mondani, hogy az autonómia a németek számára létkérdés, az olaszoknak viszont nincs szükségük rá. Nem tagadja ugyanakkor, hogyha a béke a háború megszüntetése, akkor az olaszok és a németek békésen élnek együtt. Az autonómia első éveibe n az olaszok egyértelműen ellenezték a tartomány önállóságát, magyarázza Zaffi, miközben rámutat arra, hogy mára ők is megtanultak az önrendelkezési modellnek megfelelően játszani. A kutató, nem kis meglepetésemre, kritikus hangnemre váltva azt is elmondja , hogy egy demokratikus rendszerben csak erős politikai elképzeléseknek van súlya. A déltiroli olaszoknak pedig mintha nem lennének politikai céljai. Az a tény, hogy a tartomány gyűlésében kilenc olasz képviselő hét pártra oszlik, azt mutatja, az olaszokn ak nincs valódi nemzeti érdekük. Francesco Palermo, az Európai Akadémia olasz kutatója azt vallja, a régiónak az sem tesz jót, hogy a Déltiroli Néppárt kvázi egypártrendszerben vezeti a régiót. A kutató jobbnak látná, ha véget érne az etnikai jellegű kor mányzás, a kvóták és a kötelező identitásválasztás. Talán nem csoda, hogy ezzel a németek nem értenek egyet. Egy felmérésből kiderült, míg a helyi olaszok 81 százaléka vélekedik úgy, hogy a társadalmi integráció feleslegessé teszi a kvótarendszert, addig c sak a németek 30 százaléka gondolja ugyanezt. A németek túlreprezentáltak az autonómia intézményrendszereiben – fűzi tovább a kérdés szakértője, majd kis szünet után töredelmesen hozzáteszi, hogy az olaszok pedig az állami szervekben, a rendőrségben és a k atonaságban vannak túlnyomó többségben. A déltiroli népcsoport hetven évvel egy idegen állam általi annektálása után demográfiai fejlődését és gazdasági erejét tekintve ismét megerősödve él. Az Osztrák – Magyar Monarchia idején a Dolomitok csúcsai között, DélTirolban a lakosság mindössze 3 százaléké volt olasz, miután a tartományt Olaszországhoz csatolták és Mussolini megkezdte a betelepítéseket, a németek száma 65 százalékra csökkent. A déltiroli autonómiának köszönhetően azonban a német „kisebbség” fogy ása megállt. A tartomány központjában, Bozenben, vagy ahogy az olaszok mondják, Bolzanóban mára az olaszok vannak többen, a város képe mégis egyértelműen német hatásról árulkodik. Az alpesi stílusban épített házak azonban körül vannak véve azzal a szörnyű, inkább KeletEurópából ismert lakónegyedekkel, ahová a betelepített olaszokat költöztették. S ha már térségünknél tartunk, a déltiroli önrendelkezéshez hasonló jogokat egyébként mind Christoph Pan, mind Davide Zaffi könynyen megvalósíthatónak tartana pél dául Székelyföld esetében. Éppen azon gondolkodom, vajon milyen indulatokat váltana ki a románokból az autonómia kérdésének a felvetése, amikor egy fiatal olasz csapat a Crispisstrasse iránt érdeklődik. Sajnos nem tudom, merre van, válaszolom németül, mire ők
