Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-16
13 Kérdőre vontak, hogy miért nem kértem engedélyt a tevékenységre, és milyen alapon adtam ki a szobát. Azt mondtam, hogy megengedt em, hogy a lakásomban a gyermekemmel együtt más gyermekek is tanuljanak. A főtanfelügyelő asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra ami itt van, menjek Magyarországra. Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első sza vak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet. Erre ő kijelentette, hogy kérheti, tartsanak házkutatást a lakásunkban, és olyan bírságot róhatnak ki, amit életem végéig nem tudok kifizetn i. Érzékeltette, hogy a magyarórákra járó gyermekeknek meggyűlik majd a bajuk a képességvizsgán. Egy negyedóra után már arról folyt a beszélgetés, hogy a magyarok a nyereg alatt puhították a húst, úgyhogy én otthagytam őket” – fejezi be az elbeszélést Nagy Istók Angéla. „Az egészet azért szervezték, hogy megijesszenek – vonja le a következtetést a másik berendelt, Habarics Róza, majd sűrű bocsánatkérések közepette kéri, hogy fordítsuk románra a szót, mert így jobban el tudja magyarázni. – Én mindenesetre n em ijedtem meg. Szerződést kötöttem Hegyeli Attilával, a program vezetőjével, és a terem bérbeadásáért kifizetem az adót a községházán. A gyermekeim is járnak a magyarórára. A fiam Magyarországra menne dolgozni, s szeretném, hogy jól tudjon magyarul.” Ne m fenyegettek, csak tájékozódtak „Semmilyen bizottság nem járt Klézsén – kezdi válaszát a községházán folytatott megbeszéléseket irányító főtanfelügyelőhelyettes, Livia Liliana Sibişteanu – , és senki nem fenyegetőzött. Ha fenyegetni akartunk volna, az e gészségügyi jóváhagyások, a működési engedélyek felől érdeklődtünk volna. Mi csak tájékozódni akartunk. Azt szerettük volna megtudni, hogy a SzeretKlézse Alapítvány és a Csángómagyarok Szövetsége rendelkezike a megfelelő engedélyekkel ahhoz, hogy tanügyi tevékenységet folytasson. Tudnunk kell, mi történik a megyénk területén az oktatásban. Ha bárki megkérdez, tájékozottnak kell lennünk. A román törvények értelmében minden szervezett tanügyi tevékenységhez, még a magánoktatáshoz is, a tanfelügyelőség jóváh agyása szükséges. Meg szerettünk volna egyezni, de nem volt, akivel, mert Hegyeli Attila, az oktatási program vezetője nem jött el.” A tanfelügyelő asszony elmondta, törvényes úton nincs akadálya annak, hogy alternatív tanítás is folyjék. Amikor emlékezte ttük, hogy ez a képzési forma azután indult a magánházakban, hogy tavaly a tanfelügyelőség nem engedélyezte az iskolákban, kijelentette: „Tavaly magyar nyelvű oktatást kértek, de a törvény ezt nem teszi lehetővé, mert románnak vallják magukat. Lehet anyany elvi oktatás, de akkor vallják csángóknak magukat.” Sibişteanu asszony szerint a klézseiek román identitása az anyakönyvi kivonatokból derül ki. Az információ hiányára panaszkodott Klézse polgármestere, Ioan Joca is. „Minket egyfolytában kérdeznek a megyé től, hogy mi történik nálunk, és nem tudunk válaszolni, mert Hegyeli Attila nem méltóztatik befáradni a községházára, hogy elbeszélgessünk vele. Két hete hívom, a rendőr útján is üzentem, de nem jön” – fakad ki a polgármester. Hegyeli Attila programvezet ő viszont arról tájékoztat, senki nem értesítette a községházi megbeszélésről. Amikor megtudta, odament, de a küldöttség már távozott. Mint elmondta, az oktatási program hét faluban zajlik, Klézsén és a községhez tartozó Budán és Somoskán körülbelül száz g yermek jár rendszeresen az iskolai órák után tartott magyarórákra. A gyermekek csoportokra vannak osztva magyar nyelvtudásuk és életkoruk szerint. A magánházakban naponta kéthárom órát tartanak. A képzés egyébként a Romániai Magyar Pedagógusszövetség és a
