Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-16
9 lehetne szerezni a további bővítésekhez. Tekintettel arra, hogy a nagycsoportos bővítés esetén az EU keleti határa a Baltikum, Lengyelország és Szlovákia esetében egybeesne az unió minden bizonnyal "történelmi" keleti határával, a magyar határszakaszokon húzódó EUhatár nem egyesítené, hanem kifejezetten kettévágná a kontinenst. Ezzel pedig Magyarország nemcsak az unió belső stabilitási, hanem külső instabilitási határszakaszává is v álna, annak minden következményével nemcsak hazánk, hanem az egész régió, sőt az egész Európa számára. Nem kevesebb veszélyt rejt magában az a forgatókönyv, amely szerint Magyarország nem lenne tagja az EU első körös bővítésének. Erről ugyan - a legutóbbi időkig - szinte semmit sem lehetett hallani, és valójában sem az ország gazdasági teljesítménye, sem intézményrendszeri fejlettsége vagy jogközelítése az EUnormákhoz nem támaszt alá ilyen lehetőséget. A kockázat, amely ráadásul kettős, politikai oldalon v an. Mindenekelőtt a 2002. évi választások kimenetelének történelmi fontosságát kell kiemelni, ami a magyar miniszterelnök november 3i, a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában, ha lehet, még élesebb formában jelent meg. A magyar miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy a jövő szempontjából semmiféle koalíciót nem zár ki, vagyis a MIÉPpel kötendőt sem, gyakorlatilag azt jelenti, hogy adott esetben inkább Magyarországot zárja ki az EUból. Minden magyar állampolgár számára világossá kell tenni, hogy egy ilyen lépés, de akár a MIÉP csendes támogatása egy kisebbségi kormány számára is szinte Magyarország automatikus kizárását jelenti az EUbővítés első köréből. Amíg ugyanis az úgynevezett koppenhágai kritériumok némelyike gumiszabályként értelmezhető, a pol itikai feltételek kőkemények. Ezt északi szomszédunk már megtapasztalhatta Meciar kormányzása idején, hiszen Szlovákia kifejezetten belpolitikai okokból maradt ki a csatlakozási tárgyalások első köréből. A másik kockázati tényező az úgynevezett státustörvé n y, amely meglehetősen nagy vihart idézett elő, és nem csak közvetlen szomszédságunkban. A Bizottság jelentése pedig - egyesek csodálkozására, de teljes joggal - már több mint enyhe figyelmeztetés. Végső soron ugyanis az EUt és tagállamait a bővítéssel ka pcsolatban nemcsak az érdekli, hogy adott ország gazdaságilag mennyire felkészült a tagságra, hanem mindenekelőtt az, hogy mennyiben képes hozzájárulni a bővülő Európai Unió biztonságához. Amennyiben Magyarország a keletközép- és délkeleteurópai regionál is biztonság pillére és előmozdítója, kívánatos partnere Brüsszelnek. Amennyiben azonban a regionális stabilitás szempontjából kockázati tényező, úgy nem az. Ebből a szempontból másodlagos, hogy maga a törvény, majd a közeljövőben várható végrehajtási rend eletek biztonságot erősíteneke vagy kockázatot növelnek. Elég az, ha egyes helyeken kockázati tényezőként értékelik. Márpedig nemcsak Romániában és Szlovákiában (főleg Meciarék esetleges viszszatértét követően), hanem NyugatEurópában is vannak és lesznek politikusok és befolyásos személyek, akik adandó alkalommal örömmel fogják előhúzni ezt a kártyát. A lehetséges magyar belpolitikai fejlemények ugyanis nem önmagukban, hanem európai összefüggésben igazán érdekesek. Az Európai Unió, és ez a legutóbbi orszá gjelentésekből is kitűnik, mind a
