Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-02
6 Cotidianul. A lap ugyanakkor úgy értékelte, hogy a román kormánypártnak, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült éket vernie a romániai magyarság és Budapest közé. A szerző szerint a PSD választás elé á llította az RMDSZt: vagy a státustörvény, vagy a földtörvény. ,Sokkoló leleplezésnek" értékelte az erőteljesen nacionalista irányvonalat követő Jurnalul National a Fidesz és a Reform Tömörülés kapcsolatait ért bírálatot. A lap hangsúlyozta, hogy a kritik át Markó Béla egyik volt munkatársa fogalmazta meg, aki egyebek között arról beszélt: a Reform Tömörülést a közpénzekből támogatja anyagilag a magyar kormány és a Fidesz. Az újságnak Markó azt nyilatkozta: kézzel fogható bizonyítékok nélkül nem tud nyilatk ozni arról, hogy a vád valós vagy alaptalane. A Jurnalul National ugyanakkor arra a következtetésre jutott: ha igaznak bizonyul mindaz, ami a marosvásárhelyi ülésen elhangzott, akkor a politikai pártokról szóló román törvény megsértéséről van szó, mivel a törvény egyértelműen tiltja, hogy a romániai politikai jellegű szervezetek anyagi támogatást kapjanak más országok kormányaitól. Ami egyébként a már említett státustörvényt illeti, Markó Béla tegnap az MTInek úgy vélekedett, nagyon nehéz lesz a jogszabá lyt alkalmazni, ha a román kormány ellenkezését nem sikerül megszüntetni - jelentette ki az RMDSZ elnöke az MTInek adott nyilatkozatában. Markó Béla úgy látja, hogy a törvény kérdésében nemcsak egyetértés nincs a román és a magyar kormány között, de időbe telik az is, amíg valóban megkeresik a kompromisszumokat. Szerinte egyébként az RMDSZ felkészült a státustörvény alkalmazására. vissza MHösszeállítás Stílus 20011002 (a nyomtatott MH cikke) Tiszteletbeli elnököt megróni, valljuk be, nem elegáns dolog. Függetlenül attól, hogy kiről van szó. Magára valamit adó szervezet nem tesz ilyet. Még akkor sem, ha a tiszteletbeli elnök erősen vitatható partizánakciókra ragadtatja magát. Úriemberek között ilyenkor leülni illik, beszélg etni, győzködni, ha nem megy, megjegyezni: "kérlek, tudod, mi a kötelességed!", s távozni. Régebben pisztolyt hagytak hátra, manapság aláírásra váró lemondólevelet. Ha viszont az illető köti az ebet a karóhoz, nem marad más, mint várni, s ha eljön az idő, kitessékelni. De megróni!? Ez már csak azért sem szokás, mert visszaüthet magára a megrovó szervezetre. Jogosan teszi fel ezután a kérdést a kívülálló vagy az ellenfél: miféle hely lehet az, ahol elvileg egy - a belső csaták fölött álló - méltóságot pelle ngérezhetnek ki nyilvánosan. Mert tetszik, nem tetszik, ha már van tiszteletbeli elnök, az méltóságnak tekintendő, még akkor is, ha nem e pozíciónak megfelelően viselkedik. Ellenében ilyenkor a nagystílű mosoly is hatékonyabb lehet a megszégyenítésnél. De nézzük a konkrét esetet. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség belső parlamentje a hét végén az etikai és fegyelmi bizottság javaslata alapján megrótta Tőkés Lászlót, a szervezet tiszteletbeli elnökét. Az indok: a tavalyi választási kampány finisében, a s zövetség vezetésével közismerten rosszban lévő püspök nem állt ki egyértelműen az RMDSZ mellett, a romániai magyarokat nem szavazásra, hanem lelkiismeretük szerinti döntésre buzdította. Ami az ellene panaszt emelők, illetve a miniparlament szerint is felér egy távolmaradási felszólítással. Kétségtelen, lehet így értelmezni Tőkés kijelentését. Miként tagadhatatlan az is, hogy a református vezető - legalábbis tetteiből ítélve - alapvetően tévesen értelmezi a tiszteletbeli elnökséget. Nem emelkedik felül belső csatározásokon, nem békét hirdet a szekértáborok között, hanem állást foglal, vádol, múltbéli érdemeire hivatkozva, érzelmi alapon bírál, ha kell, magyarországi konjunktúrát meglovagolva igyekszik teret nyerni - magának és elvbarátainak, akik történetesen az RMDSZ vezetésének elszánt támadói. (Megint más kérdés, hogy milyen mérhetetlen felelőssége van annak a magyar kormánynak, amelyik ezt nemcsak megengedi, de bátorítja és ki is használja!). Mindent összevetve tehát, Tőkés László tiszteletbeli elnöki mun kásságában bőven akad bírálnivaló. De akkor is - nyilvános megrovás? Kinek jó ez? Az RMDSZnek, ha ők úgy látják, a romániai magyarságnak azonban aligha. A román nacionalisták például bizonnyal vigyorogva figyelik az incidenst, s nem kétséges, bőven fel is emlegetik majd a történetet magánbeszélgetésekben és szózatokban egyaránt. Haszna származik az esetből a szövetség hivatalos vezetésének? Nem gondolhatják komolyan. Már csak azért sem, mert most nagyon sokan gyanakodnak politikai bosszúra. És nem biztos, hogy az az RMDSZ establishment, amelyen azért ma meglehetősen sok mindent kérnek számon - joggal vagy csak érzelmi megfontolásból - a romániai magyarok, ezzel népszerűbb vagy erősebb lesz. Sokkal valószínűbb, hogy azok, akiknek amúgy is elegük van a belső háborúskodásból, saját vezetőik hatalmi civakodásaiból, inkább "ezek sem jobbak a többieknél" jellegű megjegyzésekkel fogadják a történteket. Ráadásul alig egy hónapja, a szövetség irányítói még a kisebbségi közösség érdekeire hivatkozva ítélték el a megbu ktatásukon Tőkéssel, és sokak szerint a vezető magyar kormánypárttal vállvetve munkálkodó, olykor romániai Fidesznek is nevezett Reform Tömörülés platform stratégiáját. (Nem véletlen, hogy bukaresti lapok tegnap már azt írták, az RMDSZ irányítói bizony Bud apestnek is üzentek a hét végén.) Ebben a politikai környezetben tehát, legyen bár indokolt a Tőkés inkriminált kijelentései miatti felháborodás, az igazságtétel mégis gellert kap. Kisstílű válasznak tűnik egy kisstílű lépésre. Ilyenkor nagyon nehéz bármi t mondani. Néhány esztendeje egy magyarországi kisebbségi szakértő fejtegette, hogy a határon túli magyar közösségek politikai szervezetei ahhoz a közeghez idomulnak, ahol működnek. Hát,van ebben némi igazság. Sajnos. vissza
