Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-15
7 – Például úgy, hogy felkutatják, kiadatják, majd büntetőeljárást indítanak a tettesek ellen. Az Egyesült Államok jogfelfogása olyan , hogy az amerikai állampolgárok ellen akár külföldön elkövetett bűncselekmények esetében is az állam kiterjeszti saját joghatóságát. Az USA így vont felelősségre néhány elkövetőt azok közül, akik 1998 augusztusában pokolgépes merényletet hajtottak végre a nairobi és a Dar es Salami amerikai nagykövetségek ellen. Akkor 242 ember halt meg, többségük afrikai volt. Két tettes ma is az Egyesült Államokban van bebörtönözve. Ugyanígy börtönben vannak annak a robbantásos merényletnek az elkövetői, amelyiket 1993 februárjában hajtottak végre a New Yorki Világkereskedelmi Központ ellen. A NATO együttes fellépése egyébként nem feltétlenül jelent fegyveres akciót, lehet szó logisztikai támogatásról vagy a titkosszolgálati együttműködés kiszélesítéséről. Hazánk esetle ges részvételéről csak a magyar fél egyetértésével lehetne dönteni, mivel a NATO minden határozatát konszenzussal fogadják el. – Mihez nincs joguk az amerikaiaknak a nemzetközi jog szerint? – A megtorláshoz. A nemzetközi jog a katonai erővel végrehajtott megtorló intézkedéseket nem ismeri el jogszerűeknek. A nemzetközi jog ebben az esetben az ENSZalapokmány LI. cikkélyére hivatkozik, amely azt mondja, hogy minden államnak természetes joga van az önvédelemre. De erre hivatkozik a NATO már említett alapító szerződése is. – Meddig terjedhet az önvédelem? – Az ENSZalapokmány LI. cikkelye ezt nem határozza meg. Ezt a gyakorlat alakítja ki, de ezen a téren nem sikerült egyértelmű helyzetet teremteni. A nemzetközi jogban ma uralkodó felfogás az, hogy az önvéd elem semmiképpen nem foglalhatja magában a fegyveres megtorlást. Tehát az olyan jellegű cselekményeket sem, mint amilyeneket az Egyesült Államok 1998ban Afganisztán és Szudán ellen foganatosított. Afganisztánban Oszama bin Laden feltételezett főhadiszállá sát támadták meg a tengerről indított manőverező robotrepülőgépekkel. A támadás sikertelen volt. Szudánban egy hivatalosan gyógyszergyárnak nevezett létesítményt bombáztak, amelyről az Egyesült Államok azt feltételezte, hogy ott vegyi fegyvereket állítanak elő. Utóbb ez kétségessé vált. Az igazi kérdés a nemzetközi jogban az, hogy az Egyesült Államok és/vagy a NATO indíthate preventív katonai akciót annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljék a mostanihoz hasonló támadásokat. – A NATO alapokmányának V. cik kelye foglalkozik az ilyen jellegű prevencióval? – Az okmány 1949ben született. Akkor még a hagyományos háború kategóriájában gondolkodtak. Vagyis, amikor az egyik ország hadserege átlépi a másik ország határait, és ott támadást indít. Ilyen támadást haj tott végre mondjuk, a hitleri Németország Lengyelország ellen. – A klasszikus háború tehát két állam között folyik. – A NATO alapítói is erre gondoltak, és fogalmuk sem lehetett még arról, hogy a későbbiekben még milyen, más fegyveres konfliktusok robban hatnak ki. 1949 óta egy dologban azonban előrelépés történt. Az ENSZ 1945ös alapokmánya II. cikkelye 4. pontjában tiltja az erőszak alkalmazását és a vele való fenyegetést. Nem volt azonban világos, hogy az agresszió valójában miben is áll. Vajon magában foglaljae a terrorista cselekményeket is? – És azóta kitágították a fogalom körét? – 1974 decemberében megszületetett az ENSZközgyűlés 3314. számú határozata, amely igen lényeges dolgokat mond ki. Hosszas viták után ez a határozat definiálta első ízben az agresszió fogalmát. Vagyis: agressziót követ el egy állam, ha egy másik állam területe ellen inváziót vagy támadást hajt végre, vagy pedig egy állam fegyveres erői bombázzák egy másik állam területét, vagy bármiféle fegyvert használnak ellene. Egy köve tkező rendelkezés szerint, s ez a lényeg: egy állam akkor is agresszornak minősül, ha fegyveres bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld egy másik állam ellen súlyos fegyveres cselekmények végrehajtására. Ezért vonták felelősségre és sújto tták szankciókkal Líbiát 1992ben, amikor is kiderült, hogy Kadhafi elnök utasította azokat a terroristákat, akik 1988 decemberében a skóciai Lockerbie
