Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-08
9 szupranacionális intézmények nélkül még a jóval hatalmasabb nyugati államok sem képesek megvédelmezni polgáraik érdekeit. A nemzetállam ma már sem a társadalmi igazságosságot, sem az individuális szabadságot, sem a tanácskozási demokráciát nem igazán képes garantálni polgárai számára. A polgárokat érintő igazán fontos döntéseket ma már államok fölötti szinteken hozzák, s ezek tényleges következményei állam alatt i, regionális szinteken mutatkoznak meg. A nemzetállam mint a nemzeti közösség érdekeinek politikai garanciája a 20. század utolsó évtizedeiben a szó szoros értelmében működésképtelenné vált. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a kisebbségi szervez eteknek a dialógusra és az együttműködésre alapozott politizálást sérelmi politikával, a jogérvényesítés türelmetlen vagy éppenséggel arrogáns kampányaival kell felcserélniük. Épp ellenkezőleg. Az eddigi kooperatív politizálást kell kiteljesíteniük. Az irr acionális indulatok, a "bekeményítés" a Nyugat szándékainak teljes félreértését jelentené, és továbbra sem vezetne sehová. A türelmes, következetesen európai elvekre alapozott dialógus azonban tényleg soha nem ígérkezett annyira gyümölcsözőnek, mint manaps ág. A magyar kisebbség és a román vagy a szlovák többség életbe vágó érdekei manapság tényleg azonosak. Szeretnénk végre mindannyian békében, biztonságban és viszonylagos jólétben élni. S erre ma már nyilvánvaló! - csakis együtt nyílhat lehetőségünk. A nac ionalista elfogultságokat előbbutóbb elkerülhetetlenül föl kell váltania a józan belátásnak. Persze a szélsőséges nacionalisták kemény ellenszegülése, sőt kölcsönös hisztériái sem fognak elmaradni. De a többség mindkét oldalon ráébred lassan: ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, - a belénk táplált türelmetlenül nacionalista érzelmek ellenére is - olyannak kell végre elfogadnunk egymást, amilyenek vagyunk. Csak így változhatunk meg. Kölcsönösen. Bíró Béla egyetemi tanár (Bukarest) vissza Századunk elkötelezett utasa (A Le Monde des Livres cikke a 92 éves Fejtő Ferenc ről) 20010908 (a nyomtatott MH cikke) Féloldalas cikkben köszöntötte a nagy párizsi napilap Le Monde des Livres című irodalmi mellékletében a 92 éves Fejtő Ferenc et, lapunk állandó szerzőjét. A megemlékezést Daniel Vernet, a lap jeles diplom áciai szemleírója jegyezte. Ebből közöljük a legérdekesebb részleteket. Kilencvenkét esztendős korára Fejtő Ferenc megőrizte gyermeki tekintetét. Ez a tekintet tele van kíváncsisággal, bámészkodással, hogy elemezhesse és megmagyarázhassa főként KözépEur ópa történelmét; KözépEurópáét, ahol született. Századunknak ezt a nagy utasát mindenekelőtt a nagyhatalmak szétesése, a nemzetek fölmorzsolódása érdekelte. A fasiszta és a kommunista totalitarizmus föllépése, a hidegháború, a nacionalizmus újjáéledése, a Kleinstaaterei, a kis államok megsokszorozódása a szovjet világ összeomlása után. Amikor az első világháború után a nagyhatalmak az osztrákmagyar birodalmat földarabolták, a kis Ferenc még nem volt tíz esztendős. Ez a kettős monarchia mégis mélyen lelké be ivódott, az ő szemében nem a "népek börtöne" volt. Inkább nagy család, belső békétlenkedéseivel és vitáival, ahol egyik csoport minden formalitás nélkül rátalálhatott a másikra anélkül, hogy határokon kellett volna átkelnie; mondhatni korabeli Schengen. Az unokatestvérek egyike horvát volt, a másik olasz és osztrák vagy szlovén. A család 1914 júliusában Fiuméban, az anyai ág neoreneszánsz kastélyában töltötte a nyarat. Az atya itt kapta meg a táviratot, hogy azonnal térjen vissza Magyarországra: Szaraje vóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst. A hír a széthullás kezdetének jele volt. Az emlék fölidézésében nincs semmi nosztalgia. Fejtő túlságosan is finom elemző ahhoz, hogy újraírja a történelmet. Egyszerűen sajnálja csak, hogy Európa közepéből eltűnt a stabilitásnak
