Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-27
9 illetően, különösen a zért, mert a szabad munkaerőáramlást célzó korlátozás terve nagy értetlenségbe ütközik a magyarok körében. A hazai gazdaság fejlődésére való tekintettel jelentős migrációtól amúgy sem kell tartani – mutatott rá Schüsselbauer. „A jövő évben esedékes válasz tások fényében a szokásos pártpolitikai összecsapások mellett viták folynak a belbiztonság garanciáiról is. A lakosság körében aggodalmat ébresztenek a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemről zajló szóváltások” – írta online kiadásában a lap. *** Lambsdorff az EUbővítésről Magyarország európai uniós csatlakozását csak 2004 után tudom elképzelni, az amerikai események következtében az integráció folyamata lelassulhat – jelentette ki Otto Graf Lambsdorff német szabad demokrata gazdaságpoliti kus, volt gazdasági miniszter egy tegnapi budapesti rendezvényen. Hozzátette: nem hisz abban, hogy Magyarországot mint a legfelkészültebb jelentkezőt egyedül felvennék az EUba. Politikai okokból Lengyelország nélkül nehéz elképzelni az EUbővítés újabb fo rdulóját, az unió nem mondhat le egy csaknem ötvenmilliós piacról. (MTI) vissza Civilizációk összecsapása, civilizációk csődje... A romlás, a hübrisz büntetése az ókori görögöknél sokszor különös alakot öltött: saját végzetük parancsainak engedelmeskedő emberek válhattak például a másokra lesújtó isteni harag eszközeivé. Az önhittségre leselkedő legsúlyosabb veszély azonban akkor jelentkezett, amikor az áldozatot az istenek tudatosan félrevezették, és az, korábbi hibáit megsoks zorozva most már mintegy tudatosan tette meg a bukás beteljesüléséig még hátralévő lépéseket. A fenti sorokat még azelőtt vetettem papírra, hogy az első amerikai repülőgépek elindultak volna az afgán hegyek felé. Úgy tűnik, a történelemben vannak pillanato k, amikor minden figyelmeztetés hiábavaló. „Fel kell ismerni – írta Huntington 1996ban megjelent híres könyvében – , hogy a más civilizációk ügyeibe való beavatkozás valószínűleg a létező legnagyobb veszélyforrás, mely bizonytalansághoz és potenciálisan gl obális konfliktusokhoz vezet a multicivilizációs világban.” Az, ami az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11én történt, felfogható úgy is, mint egy szörnyű civilizációs válaszreakció a Nyugat vezető hatalmának következetes civilizációs intervencionizmus ára. Túlságosan kiszámított, racionálisan megtervezett volt azonban ahhoz, semhogy kétségbeesettnek is nevezhessük. Azok ugyanis, akik kigondolták és a precíz végrehajtásról is gondoskodtak, minden bizonnyal számítottak arra, hogy Amerika a Pearl Harborsz indróma logikája szerint fog reagálni a csapásra. Egészen pontosan arra számítottak, hogy az amerikai közvélemény és a kormányzat nem fog megelégedni azzal, hogy a példátlan terrortámadásra olyan globális titkosszolgálati háborúval válaszoljon, amelynek lé nyegéhez tartozik, hogy döntően a színfalak mögött zajlik, és csak az ún. különleges alakulatok intelligens, célra irányuló és hatékony katonai eszköztárát veszi igénybe. Ehhez képest az Egyesült Államok elnöke és a védelmi miniszter négy repülőgéphordozó , 500 repülőgép és legalább 30 ezer főből álló szárazföldi csapatokat is magában foglaló csapattest összevonására adott parancsot a Földközitenger keleti partvidékétől a Vöröstengeren keresztül az Arabtengerig és Diego Garcia szigetéig húzódó térségben. A szeptember 22én délután rendelkezésre álló információk szerint az amerikai hadvezetés törökországi, üzbegisztáni és pakisztáni katonai bázisok használatára kért és kapott engedélyt, és a fő afganisztáni célpontok mellett iraki, libanoni, jemeni és szud áni területen lévő „terroristatáborokra” is le akar sújtani. Az is kiszivárgott, hogy az Egyesült Államok feltett szándéka megbuktatni a tálibok által az ország területének 9095 százalékán fenntartott egységes struktúrájú hatalmi rendszert, és európai szö vetségeseit is „az ország felszabadítása utáni poszttálib Afganisztán” megteremtésében való közreműködésre noszogatja. Amenynyiben az USA – a hírek szerint, a State Department és Colin Powell egykori vezérkari főnök ellenkezése dacára – az előkészületekből sejthető nagyarányú katonai támadást a mozlim országok kormányainak tevőleges támogatásával, más mozlim országok területén lévő célpontok ellen, a fő célpontként szolgáló ország politikai rendszerének megváltoztatására törekedve megindítja, minden bizonny al lezárul a szarajevói merényletre adott túlméretezett válasz következtében kirobbant első világháborúval elkezdődött XX. század, és elkezdődik az új, amelyről egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy szintén egy világháború a nemzője. Amely azonban – legalá bbis külső lefolyását tekintve – semmiben sem hasonlít az első világháborúhoz. Nem hasonlít, mert Kandahar szétbombázására a viszonválasz minden bizonnyal nem Afganisztánból, hanem bárhonnan, például Nairobiból várható, ahol a szeptember 14re eső pénteki szent napon a mecsetből kijövet egy hangadó férfiú a következőképpen kommentálta – a Le Monde tudósítójának – az Amerikában történteket: „Még akkor is, ha Amerika eltörli a föld
