Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-20
4 A MIÉPvezér megrökönyödése tulajdonképpen érthető. Hiszen gyalázatos hangú nyilatkozatai egy héten át süket fülekre találtak kormányzati körökben, semmilyen hivatalos reagálást nem váltottak ki a NATOtag Magyarország on – sőt a kormányzó párt egyik mértékadó vezetője, Kövér László lényegében még mentegette is a MIÉPelnök írói munkásságának legújabb gyöngyszemeit. Ezért aztán Csurka egyelőre kizárólag Martonyira haragszik, nem a kormányra. Nyilván erre utal az a tegnap i kijelentése, hogy pillanatnyilag még csak a kormány „egyes körei” hódoltak be a „globalista szoldateszka és a szociálliberálisok” ármánykodásainak. Talán nem is teljesen alaptalanul gondolja így a magyar szélsőjobboldal vezére. Martonyi tudniillik tényle g túllépett a parlamenti állásfoglalás kormányzati szövegtervezetében meghatározott kereteken, amikor nevesítette azt, amire a dokumentum mindössze egyetlen homályos utalást tesz. A külügyminiszter viszont – még ha újságírói nógatásra, nyögvenyelősen és tö bbszöri nekirugaszkodásra is – végül mégiscsak kimondta: a „barbár terrortámadást mentegető nyilatkozatok” nálunk Csurka István nevéhez köthetők. De logikus is, hogy adott esetben éppen a külügyminiszter lett a kormány legszókimondóbb tagja. Hivatalból nek i kell a legvilágosabban látni: a terrortámadás által kiváltott válság a legutóbbi napokban oly mértékig eszkalálódott, hogy az ügy átlendült egy bizonyos tűrésponton. A kialakult helyzetben, az északatlanti szövetség tagjaként, egyszerűen nem tartható to vább az az állapot, hogy a kormány változatlanul hallgat egy nemzetközi figyelmet kiváltó botrányos ügyben. Ez nem csupán kínos és visszás dolog, hanem az elszigetelődés veszélyét rejti magában a NATOn belül, s káros lehet integrációs elképzeléseink szemp ontjából. Hiszen adott esetben nem egy írói gondolatkísérletről van szó, hanem egy országgyűlési párt vezetőjének politikai állásfoglalásáról – amelynek elhangzása után egy NATOország felelős vezetői, parlamenti erői egyszerűen nem engedhetik meg maguknak , hogy süketnek és némának tettessék magukat. Ez ugyanis felidézheti a vonakodó szövetséges képét a partnereknél. Más kérdés persze, hogy Csurka azonnal észrevette: Martonyi hangja e pillanatban nagyon is magányosan szól a kormányzati dalárdában. Főnökének , Orbán Viktornak például „szokásos szerdaijában” módja lett volna letenni mellette a garast. Nem tette. Ellenkezőleg: a kormányfő e tekintetben még addig sem ment el, mint a parlamenti nyilatkozattervezet. Lehet bátran meditálni: vajon miért? Talán csak n em azért, mert Orbán a skandalum kezelésében még mindig nem szánta rá magát, hogy felülemelkedjen a puszta pártszempontokon? Hiszen a Fidesz mindeddig nem is titkoltan kizárólag a következő választások szemszögéből foglalkozott Csurka legmeghökkentőbb nyil atkozataival is. A pártszempontok pedig azt diktálnák, hogy a vezető kormánypárt ne tegyen semmi olyat, ami veszélyeztetné a nagy tervet: a teljes jobboldali szavazótábor voksainak összegyűjtését, Orbán köré tömörülve persze. Torgyán József elszabadulásáva l ez a stratégia máris súlyos léket kapott. Kérdés: mi történne, ha a Fidesz „meggondolatlanul” elvadítaná magától a MIÉPet is, mindössze pár hónappal a választások előtt? E dilemma valósnak tetszik, és Orbánék egyelőre nem is képesek a feloldására. Ezért mintha halogatásra játszanának, hiszen nyilvánvalóan súlyos döntés lenne részükről Csurka csendestársi szerepének felmondása. Csakhogy a kormány hallgatása és a szélsőségek visszautasításának elhárítása máris károkat okoz az országnak. Hazánk bizonyos ért elemben késésben van a többi NATOországhoz képest, s a kormányzati csend gyengítheti, relativizálhatja a szövetségesi kiállás értékét a többi tagállam szemében. Ráadásul e magatartással Orbánék felemás üzeneteket küldenek a magyar társadalomnak is. A legn agyobb baj pedig az, hogy az Országgyűlés nem igazán működik – a legtöbb nyugateurópai országban már a terrortámadás másnapján a parlament lett a közbeszéd szervezésének, alakításának fő fóruma. Orbánék fő gondja ezzel szemben szemmel láthatóan továbbra i s az: hogyan oldható meg a kör négyszögesítése, avagy: hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Amíg ez a helyzet, és rendre elmarad a kormányfő határozott kiállása a mostanihoz hasonló ügyekben, addig Csurka joggal hiheti, hogy Martonyi c supán magánvéleményét fogalmazta meg, és mostani elszólása hosszabb távon feledhető nyelvbotlás volt. vissza Kis Tibor Koalíció a terrorizmus ellen Ma dönt az afgán vallási tanács Bin Laden kiadásáról – Az FBI újabb merénylet ektől tart Világméretű harc bontakozik ki a terrorizmus ellen, amelyben az Egyesült Államok európai szövetségesein túl részt vesz Japán, több Afganisztánnal határos állam, illetve további közelkeleti és ázsiai országok. Oroszország is támogatásáról bizto sította a koalíciót, de katonai segítséget egyelőre nem irányoz elő. Várhatóan ma dönt az afganisztáni tálibok iszlám főtanácsa arról, eleget tesze a pakisztáni ultimátumnak, és kiadjae Oszama bin Ladent, akit a szeptember 11i New Yorki és washington i merényletek értelmi szerzőjének tartanak. Az előjelek szerint az egyházi vezetők elutasítják a kérést. Erre utal, hogy a kabuli tálib vezetés felszólította a lakosságot: készüljön a szent háborúra. A fenyegető légkörben az afgánok tömegesen menekülnek az országból.