Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-18
9 támogatóan fogadják a törvény alkalmazását - áll a levélben. Szili Katalin köz ölte, hogy büntető- és polgári pert indítanak az APEH szóvivője ellen, mert értékelésük szerint Burillák Attila a több milliárdos adócsalási ügy kapcsán köztisztviselőként "pártalapon" nyilatkozott a sajtónak. Rámutatott: a szóvivő az ügyben érintett több száz cégből egyedüliként az MSZPt említette, annak ellenére, hogy a pártnál két, összesen kevesebb mint 30 ezer forint értékű számlát találtak, amelyek - közlése szerint - nem fiktívek. Szili Katalin be is mutatta azt a szórólapot, amelynek terjesztéséért kifizették az összeget. A pártelnökség támogatja, hogy a parlamenti képviselőcsoport kezdeményezze a házbizottság csütörtöki ülésén: a törvényhozás külön napirend keretében foglalkozzon az Egyesült Államokat ért terrortámadással és annak következményeivel . Szili Katalin szavai szerint az MSZP elhamarkodottnak tartja azt a pénzügyminiszteri felvetést, amely szerint a budapesti tőzsde fuzionálhatna a prágaival és a varsóival. Mint mondta, az egyesülés feltételeit sem látják biztosítottnak. Az elnökhelyettes úgy fogalmazott, hogy a kormány nem tartotta be ígéretét, mert az árvízzel sújtott beregi térségben még nem minden család feje fölött van fedél. Újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: Szekeres Imre nyitott kapukat döngetett azzal a levelével, amelyben s ürgeti, hogy a pártelnökség foglalkozzon a választási szövetségi kérdésekkel. Jelezte, hogy az MSZP és az SZDSZ külön utat jár, bár célja - a kormány leváltása - azonos. +++ vissza Növekvő nemzet Magyar Nemzet: „...a dolgot őt magát nézzük..."” 2001. szeptember 18. 1:00 Lukács Csaba Tegnap Erdélyszerte is becsengettek az iskolákban, így minden Kárpátmedencei magyar gyereknek elkezdődött az új tanév. Az örömteli esemény meglepetéss el érkezett: sok helyen több a gyerek. Idén nemcsak a kötelező kincstári optimizmus mondatja szülővel, pedagógussal, újságíróval egyaránt, hogy jobb és szebb lesz ez az év, mint a korábbi, mert a térségben tapasztalható demográfiai tendenciáknak ellentmond va növekedett a gyereklétszám a magyar iskolákban. Megfordulni látszik egy évtizedek óta tartó szomorú folyamat, eljött az a nap, amikor a magyarság megmaradásának egyik legfontosabb területén is kedvező változásoknak örülhetünk. Felvidéken például a Rákó czi Szövetség sokéves munkája érett be már tavaly, amikor a beiskolázási programnak köszönhetően több gyerek iratkozott be az első osztályba, mint egy évvel előtte. A lélektől lélekig folyó harcot idén – az Apáczai Közalapítvány támogatásának köszönhetően – Kárpátalján is megkezdték, tanszercsomaggal és más kedvezményekkel csábítva szülőt és diákot magyar iskolába. Erdélyben is hasonló a helyzet: Kolozsvárott például sok év után először növekedett a kisiskolások és a középiskolák első évfolyamára beiratkozó k száma. Olyan település is akad (Bonchida), ahol az eddig összevont osztály helyett két tanítónő várta a diákokat. Beteltek a líceumi helyek is, így nem fenyeget az a veszély, hogy a nehezen kivívott kisebbségi jogokat amiatt kell feladni, mert nincs, ak i éljen velük. „A vízcsepp kivájja a követ” – mondják a csángók, és most először nekik is van okuk a derűlátásra, hiszen a bukaresti hatalom passzivitását és tehetetlenségét megunva alternatív alapfokú magyar nyelvű oktatás indul hét moldvai településen, a nyaországi pénzből. A szintén magyar költségvetési pénzből létrehozott Erdélyi Magyar Tudományegyetemen pedig az elfogadható felvételi eredményeket elérő csángó magyar felvételizőket tandíjmentes helyre veszik fel. Romániában a magyar iskolába beiratkozot t elsősök kétszázhúszezer lejes tanszercsomagot kaptak. Budapestről nézve nem nagy összeg az alig kétezer forintnyi segítség, mégis – ottani pedagógusok tanúsítják – hatalmas volt a mozgósító ereje. A szórványban arra is volt példa, hogy a szülők a már beí ratott gyereküket kérték át „csomagos” magyar osztályba, de hasonló – ha nem nagyobb – ereje van a státustörvény által jövő évtől biztosított éves apanázsnak is (mint ismeretes, ezt olyan szülők kapják, akiknek legalább két gyerekük magyar iskolában tanul) . Ezért is nagyon fontos a nemrég indult Gólyahírakció, amelyen anyaországi gyerekek küldenek személyes ajándékcsomagot határon túli elsős társaiknak. Ha összegyűlik harmincezer csomag, akkor minden kisebbségi sorban élő elsősnek lesz anyaországi barátja, hasonló dologra eddig nem volt példa a Kárpátmedencében. A programhoz eddig közel száz oktatási intézmény csatlakozott, bizonyítva, hogy bármennyire úgy tűnik is, nem halt ki a nemzeti szolidaritás. Hiszem azt, hogy a határon túli magyar szülők nem az i ngyenceruzáért döntöttek az anyanyelvi oktatás mellett. Nem „etnobiznisz” történt, mint ahogyan azt előszeretettel emlegetik a budapesti hivatásos huhogók – a szülők többsége a gesztust értékeli nagyra. Megtapasztalhatták azt, hogy nem maradtak magukra, ho gy egy nemzet vagyunk, sokan és erősek.
