Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-14
6 Megdöbbentő, hogy Szlovákia, de különösen Románia vezetői szembeszegülnek a státustörvénnyel. Magyarázatot kérnek, konzultációkat. Szinte felelősségre vonás, amit már nem lehet elhallgatni és átlépni. Elég egy mondat a magyar jogok érdekében, kimondva és k imondatlan, máris a nagy képernyőre vetül a magyar irredentizmus félelme és vádja. Trianon nyolcvan éve alatt a nemzeti kisebbségeket pusztító intézkedések és döntések sorát kivel egyeztették? De hisz a szlovákok és a románok hasonló kedvezményeket biztosí tanak a határon kívül élő testvéreiknek. Kivel konzultáltak a szlovákok, a románok, a szerbek? Akárhonnan is nézzük, Trianon nyolcvanesztendős pusztító kártevése nem mérhető múltunk egyetlen terhes korszakához sem. A szlovákiai magyarok kitelepítése, lakos ságcseréje, Csehországba deportálása, reszlovakizálása brutális kényszer volt. Anyanyelvünk üldözéséről a háború után ugyan kivel konzultáltak? Kárpátaljáról negyvenezer magyart hurcoltak a haláltáborokba. Kinek adtak erről igazolást vagy magyarázatot? Rom ániában a vasgárdisták háború utáni borzongató vérengzéseiről kivel tanácskoztak? Az Erdélyi Magyar Szövetség vezetőinek élve pusztítását kivel és mikor konzultálták? A Vajdaságban háromezer szerb (1940) legyilkolása ellenében 33 ezer magyart pusztítottak el brutálisan a háború végén. S köröskörül Szlovákiától a Vajdaságig elsajátították, elkobozták a kisebbségek földtulajdonát, erdeit, elsajátították egyházi tulajdonait, egyházi iskoláit, s az új hatalom iskoláiban az állam nyelvére kényszerítettek százez rekre menő gyermeki lelket. S mindez csak a nagyja. S valaha is kivel, kikkel konzultáltak közös dolgainkról? Trianon nyolcvan esztendejében iszonyú büntetések és megveretések vésődtek lelkeinkbe. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején parlamenti képviselők javasoltuk, hogy a szlovák törvényhozás - a demokrácia kezdő idejében - háború utáni üldöztetésükért kövesse meg a felvidéki magyarokat. Hiába rohamoztunk. Ugyanakkor megkövették a zsidókat és a kárpáti németeket. A magyaroknak nem járt „pardon ” sem. Az elutasító válasz az volt, csak úgy, és akkor, ha a magyar parlament megköveti a szlovák nemzetet az ezeréves elnyomásért. Mindkét oldalon parlamenti bizottságok alakultak az „ügy” tisztázására. Sóhivatal lett a „bűnbocsánatból”. A „magyar irreden tizmus” riasztó ördöge ez alkalommal is a falra vetült. A magyar „bűn”, a magyarság „bűnössége” az utódállamok mindenkori vezetőrétegének beidegzett gyanúja, hite és szókincse. A státustörvény nem bűnről, nem számonkérésről, nem bosszúról szól. 1968. októb er 28án a csehszlovák parlament két történelmi jelentőségű alkotmánytörvényt fogadott el: a csehszlovák föderációról és a kisebbségek helyzetéről. Ez utóbbit a szlovák jogrend mindmáig nem haladta meg. Mécses fényeként kulturális autonómia reménye villant . A szovjet birodalmi jelenlét, Gustav Husák szószegése 1968 és 1989 között eltemette a legkisebb reményt is. Elveszett két évtized. Ez volt a jutalom a felvidéki magyarság 1968as helytállásáért. 1992ben a friss „demokrata” szlovák parlament semmire sem kötelező emberjogi nyilatkozata ellenében érvénytelenítette a kisebbségi alkotmánytörvényt. Az új demokrácia nem adott, hanem elvett az előző idő 1968as vívmányaiból is. Trianon nyolc évtizede alatt - minden utódállam területén - a nemzetiségi politikát a jogtiprás, a jogelvonás, az asszimiláció sokféle formájának „felvezetése” és alkalmazása jellemezte… A többség nyelve, az érvényesülés „útja” rafinált csalogatója szinte a birodalmi nyelvpolitika szintjére alázta az anyanyelvet. S elvette történelmünket, földrajzunkat, emlékezetünket, s mindent tiltott és megtorolt, ami a nemzethez vezetett és arra emlékeztetett. S ismét a „demokrácia”, a rendszerváltás óta Szlovákiában három nyelvtörvényt hozott a parlament, mindhárom kisebbség- és magyarellenes. Ezeket k ivel és mikor egyeztették, mikor konzultálták a szerzők, az illetékesek? Eddig a demokrácia is tiltott és törölt a nemzetiségi térképen. S az utolsó három év politikai küzdelmei Szlovákiában, a frissen jóváhagyott közigazgatási és önkormányzati törvény a b okájától a füléig magyarellenes. Erre kik adtak s adnak nyilvános magyarázatot? A nacionális demokrácia félelmetes megnyilvánulása ez. Az 1960as területi átszervezés óta a közigazgatás a hatalmi asszimiláció legsötétebb eszköze. Igen, a hivatal, a másnyel vű hivatalnok a birodalmi örökség nacionalista beidegződése - kényszerek sora. S a hatalmi adminisztráció minden, a kisebbségek helyzetéről, sorsáról szóló törvénye évtizedes, hosszú lejáratú, vasszögekkel veretes kényszerek sora.
