Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-10
6 Sem Orbán Viktor magyar, sem Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök nem vesz részt a Csallóközt határoló KisDuna mentén fekvő Madarászon augusztus 15én kezdődő szlováki ai nyári szabadegyetemen. A magyar miniszterelnök hivatalosan egyéb elfoglaltságával indokolta távolmaradását, Dzurinda titkársága pedig a hét elején még nem ismerte a szlovák miniszterelnök jövő heti programját – közölte tegnap a Szlovákiában immár negyed szer megrendezett esemény fő szervezője, Őry Péter, a Magyar Ifjúsági Közösség elnöke. Elmondta, hogy biztosan ott lesz a szabadegyetem mintegy kétháromszáz résztvevője között Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára és Deutsch Tam ás ifjúsági- és sportminiszter, valamint szlovák partnere, Milan Ftácnik oktatási miniszter. Őry várakozása szerint a jövő csütörtökön kezdődő eseménysorozat zárónapján, szombaton Martonyi János magyar és Eduard Kukan szlovák külügyminiszter is ott lesz a madarászi táborban. Vitazoslav Moric, a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt alapítója, egykori elnöke és parlamenti képviselője, „Szlovákia belügyeibe való beavatkozásnak” minősítette Orbán Viktor televíziós nyilatkozatában elmondott gondolat ait, amely szerint Szlovákia területi elrendezésével kapcsolatban gondok vannak, ha a Magyar Koalíció Pártja el akarja hagyni a kormánykoalíciót. vissza A vajdasági autonómia esélyei Néhány héten belül megkezdődhetnek a tárgy alások a tartomány jövőjéről · A vitában szó sem esik a kisebbségek helyzetéről Guszton András (Újvidék) Szerző Felküldve: 2001. augusztus 10. 6 . oldal Amint az várható is volt, a délszerbiai helyzet viszonylagos rendezése és a jugoszláv kormányválság megoldása után előtérbe került a vajdasági probléma. A tizennyolc tagú szerbiai kormánykoalíció, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) még az egy évvel ezelőtti választási kampányban ígérte meg az érdemi autonómia visszaállítását, de azóta mintha megfeled kezett volna erről az ígéretéről és figyelemre sem méltatta a vajdasági pártok ez irányú követeléseit. Valószínűleg ez késztette a DOS három vajdasági tagját, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, a Vajdasági Reformistákat és a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy elnökeik, Nenad Csanak, Miodrag Iszakov és Kasza József révén sajátságos ultimátum elé állítsák a koalíció többi részét, azzal fenyegetve meg őket, hogy a problémát a nemzetközi közösség elé terjesztik, ha augusztus 3ig a DOS elnöksége nem vitatja me g a vajdaságiak követelését. Sajnos, az is várható volt, hogy a kormánykoalíció belgrádi pártjai nem ijednek meg ettől a fenyegetéstől, sőt mint Zoran Djindjics szerbiai kormányfő mondta, éppen az ultimátumjelleg miatt döntöttek úgy, hogy a Vajdaságról csa k augusztus végén tárgyalnak, mert ilyen hangnemben senki sem követelőzhet. A miniszterelnök ezen túlmenően kétségbe vonta az említett három párt tényleges erejét is, azt állítva, hogy csak a vajdaságiak 25 százalékának szavazatát szereznék meg. Ez a felté telezés nem nélkülözi a valóságalapot, ugyanis Iszakov a vajdaságiak közös szerbiai elnökjelöltjeként alig százezer szavazatot kapott, és az értékelhető adatok szerint körülbelül enynyire tehető a magyar szavazatok száma is, tehát a vajdasági tömb legfelje bb kétszázezer voksot szerezhetne a másfél milliós vajdasági választó testülettől. Abban tehát mindenképpen igaza van a szerbiai kormányfőnek, hogy Csanak, Iszakov és Kasza nincs feljogosítva arra, hogy a vajdaságiak nevében beszéljen, arról viszont már mi ndeképpen vitázni lehetne, hogy a kormányfő tényleg nagyobb autonómiapárti lenne a három vajdasági politikusnál, mint ahogyan azt már többször is állították. Kaszáék ultimátuma, amelyhez egyébként maguk sem ragaszkodtak, mivel Csanak és Iszakov még letelte előtt szabadságra vonult, felkavarta a politikai indulatokat és különösen Csanak részéről súlyos kijelentések is elhangzottak. A vajdasági parlamenti elnök a Vojiszlav Kostunica államfő körüli tálibokról beszélt, akik pravoszláv vallási állammá akarják al akítani Szerbiát, majd azt mondta, hogy Szerbiát a fasizálódás veszélye fenyegeti. Iszakov szerint Belgrád nagy árat fog fizetni a tárgyalások halogatása miatt és kilátásba helyezte, hogy a vajdasági képviselőház fog népszavazást hirdetni az autonómiáról. A DOS tagjai mindenekelőtt türelemre és visszafogottságra szólították fel a vajdasági követelőzőket, míg Milosevics szocialistái a szeparatizmus veszélyére figyelmeztettek, és ismét hallatta hangját egy vajdasági szerb fantomszervezet, amely már a kilencve nes években is jelen volt és állandóan háborúra szított. A probléma érdemi megoldását leginkább az akadályozza, hogy a vita résztvevői még azt sem tisztázták, hogy mit értenek Vajdaság autonómiája alatt. A tartománynak ugyanis a mostani, milosevicsi szerbi ai alkotmány szavatol bizonyos önkormányzatot, de ez valójában csak a kisebbségi tájékoztatás és művelődés egy kis részét érinti, minden egyéb területen a vajdasági képviselőház és a kormány megléte ellenére a tartománynak nincs érdemi jogköre. Az ilyen lá tszatautonómia érvényesítését is több mint száz törvény akadályozza, és a jelenlegi vajdasági vezetés első lépésként Belgrádtól csak ezeknek a törvényeknek a módosítását kérte, de ott még ezt
